Chapter 35

Helló! :)

Már itt is van az új rész, ez az egyik kedvencem, és nem újdonság már szerintem, hogy mennyire függővége van, szóval hozom holnap a következőt :D Az pedig külön örömmel tölt el, hogy folyamatosan nő az olvasók száma, és hogy tetszik nektek is ez a történet ♥

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 35

Szemeim hozzászoknak a sötétséghez, de az egyetlen fény a holdfény kis csíkja, ami a kiugró ablakon keresztül szűrődik be.
- Harry? – suttogom. Hallom őt átkozódni, ahogy megbotlik valamiben, én pedig megpróbálok nem nevetni.
- Itt vagyok – mondja, majd felkapcsol egy lámpát az íróasztalon. Körbenézek a szobában, ami úgy néz ki, mint egy hotelszoba. Hatalmas, és van egy baldachinos ágy sötét ágyneművel középen a szemközti falnál, úgy néz ki, mintha királyi méretű lenne, legalább húsz párnával a tetején. Az íróasztal egy túlméretezett cseresznyefa asztal, a számítógép pedig rajta van, aminek nagyobb képernyője van, mint a tévé a kollégiumi szobámban. A kiugró ablaknak beépített ülőrésze van a fal mentén, kevesebb függönnyel, a többi ablakon a szobában vastag sötétkék függöny van, amik nem engedik, hogy a hold átsüssön rajta.
- Ez a… szobám – mondja, majd megdörzsöli a tarkóját a kezével. Majdnem úgy néz ki, mintha zavarban lenne.
- Van egy szobád itt? – kérdezem. Persze hogy van neki, ez az apja háza, és Liam nyilvánvalóan itt él. Liam említette már, hogy Harry sosem jön ide, így talán ezért olyan, mint egy múzeum, érintetlen és személytelen.
- Igen… Valójában még sosem aludtam itt… ma estig – leül az ágy végénél lévő ládára, és kiköti a bakancsát. Lehúzza a zokniját, és visszateszi őket a cipőkbe. Dagad a szívem a gondolatra, hogy egy elsőség része vagyok Harrynek.
- Ó. Miért? – kihasználom ittas őszinteségét.
- Mert nem akarok. Utálok itt lenni – válaszol gyorsan, majd kigombolja fekete nadrágját és lehúzza a lábán.
- Mit csinálsz?
- Levetkőzöm? – állapítja meg a nyilvánvalót.
- Úgy értem, miért? – remélem, nem gondolja, hogy szexelni fogok vele. Még ha egy részem haldoklik is azért, hogy ismét érezzem a kezeit magamon.
- Nos, nem alszom skinny jeans-ben és bakancsban – nevet fel félig. Keze elsöpri a haját a homlokából, azt okozva ezzel, hogy egyenesen felálljon. Minden, amit tesz, ezt a meleg érzést váltja ki belőlem.
- Ó – áthúzza a pólóját a fején, én pedig nem tudok elnézni. Tetovált hasa hibátlan. Nekem dobja a pólót, de nem mozdulok, hogy elkapjam, így leesik a földre. Felemelem rá a szemöldökömet, mire elmosolyodik.
- Aludhatsz benne, feltételezem, nem akarsz a bokszeredben aludni. De természetesen nekem tökéletesen megfelel, ha mégis – kacsint, én pedig felkuncogok. Miért kuncogok? Nem aludhatok a pólójában, túl meztelennek érezném magam. Lehajolok és felveszem a fekete anyagot, majd előre nyújtom, hogy visszaadjam neki.
- Megleszek, ebben alszom – mondom neki, szemei pedig levándorolnak a ruhámra. Egyetlen durva megjegyzést sem tett a bő nadrágomra vagy a bő kék pólómra.
- Rendben. Ahogy gondolod, ha kényelmetlenül akarod érezni magad, rajta – mosolyog, majd elveszi tőlem a pólót, és lerakja az öltözködő asztalra. Kíváncsi vagyok, vannak-e benne ruhák. Csak a bokszerében indul az ágy felé, és elkezdi ledobálni róla a párnákat a padlóra. Odasétálok, kinyitom a ládát, ahogy gondoltam, üres.
- A párnák idemennek – tájékoztatom, mire felnevet, és még egyet a padlóra dob. Felnyögök, majd felveszem őket, hogy a ládába helyezzem. Ő nevet rajtam, felhúzza a paplant, mielőtt lehuppan rá. Összekulcsolja kezeit a feje mögött, aztán a lábait is keresztbe teszi, és rám mosolyog. A tetovált szavak a bordáin megnyúltak, mivel kezét a feje mögé emelte. Hosszú, sovány teste tökéletesen néz ki elterülve az ágyon.
- Nem fogsz nyafogni, amiért egy ágyban alszol velem, ugye? – kérdezi, mire szemet forgatok. Valóban nem akartam. Tudom, hogy ez helytelen, de Harryvel akarok aludni az ágyban jobban, mint bármit, amit valaha is akartam.
- Nem, az ágy elég nagy mindkettőnknek – válaszolok mosolyogva. Nem tudom, hogy ez Harry mosolya-e vagy a tény, hogy csak bokszert visel, de sokkal jobb hangulatban vagyok, mint ezelőtt.
- Na, ez az a Louis, akit szeretek – ugrat, a szívem pedig meginog a szóválasztásán. Tudom, hogy nem és soha nem is értené úgy, de olyan jól hangzott a szájából.
Az ágyra mászom, és olyan közel húzódom a széléhez és olyan messze Harry testétől, amennyire csak tudok. Hallom őt kuncogni, majd átfordulok az oldalamon, hogy szemben legyek vele.
- Mi olyan vicces? – kérdezem tőle.
- Semmi – hazudik, és megharapja az ajkát megpróbálva nem nevetni. Kedvelem ezt a játékos Harryt, a jókedve ragályos.
- Mondd el! – duzzogok ajak biggyesztve. Szemei egyenesen a számat találják meg, nyelvét végighúzza ajkain, mielőtt fogai közé veszi ajakpiercingjét.
- Még senkivel nem aludtál egy ágyban ezelőtt, ugye?
Az oldalára fordul és egy kicsit közelebb jön hozzám. Ha tovább hátrálok, hátra fogok esni az ágyról.
- Nem – válaszolom egyszerűen, mire a mosolya megnő. Csak néhány lépésnyire vagyunk egymástól, és mielőtt tudnám, mit csinálok, kinyújtom a kezem, hogy megbökjem a gödröcskéjét. Szemei meglepődve kapják el az enyémeket, én pedig elhúzom a kezem, de megfogja és visszateszi az arcához. Lassan mozgatja a kezét és az enyémet fel és le az arcán.
- Nem tudom, miért nem dugtak még meg, vagy miért nem dugtál még meg valakit, biztosan nagyon jó vagy az ellenállásban – mondja, mire nyelek egyet.
- Nem igazán kellett ellenállnom soha senkinek – vallom be. Az emberek a gimnáziumban vonzónak találtak és sokszor érdeklődtek irántam, de soha senki nem próbált meg valóban szexelni velem. Mindannyian tudták, hogy barátnőm van. Kedvelt voltam a gimiben, ahogy Natalie is. Mindketten ott voltunk a Hazatérő Bálon minden évben.
- Ez vagy hazugság, vagy egy olyan gimibe mentél, ahol mindenki vak. Egyedül az ajkaid elegek ahhoz, hogy kemény legyek – eláll a lélegzetem szavain, ő pedig felkuncog. Kezemet a szájához teszi, majd végighúzza nedves ajkain. Lehelete forró az ujjaimon, és még jobban meglepődöm, amikor fogaival gyengéden megharapja mutatóujjam párnáját, valahogy a gyomromban éreztetve velem. A nyakához teszi a kezemet, ujjbegyeim átrajzolják a tetoválásainak örvényét a nyakán. Óvatosan figyel engem, de nem állít meg. – Szereted, ahogy beszélek hozzád, ugye? – arckifejezése sötét, de annyira szexi. A légzésem akadozik, mire megint elmosolyodik. – Látom a pírt az arcodon, és hallom, ahogy a légzésed megváltozott. Válaszolj nekem, Louis, használd azokat az ajkakat – mondja, én pedig felnevetek. Nem tudom, mi mást tehetnék, mint nevetni. Soha nem fogom beismerni, ahogy a szavai felizgatnak. Elengedi a kezemet, de a csuklóm köré fonja ujjait, és megszünteti a köztünk lévő rést az ágyon. Melegem van, túl melegem. Le kell hűlnöm, vagy hamarosan izzadni kezdek.
- Bekapcsolnád a ventilátort? – kérdezem Harrytől, mire a szemöldökét ráncolja. – Kérlek – kérem újra, amire sóhajt, de kimászik az ágyból.
- Ha meleged van, miért nem veszed le azokat a nehéz ruhákat? Az a nadrág amúgy is rühesnek néz ki – mondja, én pedig elmosolyodok. Már vártam, hogy ugrasson a ruháim miatt. – A testednek megfelelően kellene öltöznöd, Louis, ezek a ruhák, amiket hordasz, elrejtik. Ha nem láttalak volna már csak a bokszeredben, soha nem tudtam volna meg, milyen szexi valójában a tested. Az a nadrág szó szerint olyan, mint egy krumplis zsák – feleli, mire felnevetek. Még ha sérteget is, valahogy sikerül neki bókolni is egyszerre.
- Mit javasolsz, mit hordjak? – kérdezem.
- Nos, még mindig eltakarhatod magad, de a te méretedben viselj ruhákat. Az a bő póló elrejti a mellkasodat és a hasadat is, és nincs semmi, amit el kéne rejtened.
Elpirulok, mire elmosolyodik. Végre csatlakozik hozzám az ágyon, közel csúsztatva gyakorlatilag meztelen testét az enyémhez. Még mindig melegem van, és az a furcsa mód, ahogy Harry megdicsért, egy újfajta magabiztosságot adott.
- Hova mész? – motyogja összemosva a szavakat, hangja ijedt, ahogy kimászom az ágyból.
- Megyek átöltözni – válaszolok, majd átsétálok az öltözőszekrényhez, hogy megfogjam a pólóját. – Most fordulj el és ne less – teszem csípőre a kezeim.
- Nem.
- Hogy érted, hogy nem? – hogy mondhat nekem nemet?
- Nem fogok elfordulni. Látni akarlak – Ó. A fejemet ingatom rá, majd lekapcsolom a villanyt. Nyafogni kezd, én pedig mosolygok magamban, ahogy kicipzárazom a nadrágomat. Leesik a lábamhoz, és egy másik villany kapcsolódik fel.
- Harry! – ordítom, majd felveszem vissza a nadrágot. Látott már kevesebb ruhában, és tudom, hogy nem fog hallgatni, így veszek egy mély levegőt és áthúzom a pólómat a fejemen. Be kell vallanom, élvezem ezt a kis játékot, amit csinálunk most. Mélyen legbelül tudom, hogy azt akarom, nézzen rám. Akarom, hogy akarjon engem. Fehér bokszert viselek, semmi divatos vagy különleges, de Harry arckifejezésétől szexinek érzem magam. Megfogom a pólóját és áthúzom a fejemen. Az illata olyan jó, akárcsak Harrynek. Feltámaszkodik a könyökére, hogy rám nézzen, és nem szégyenlős, amiért szemei fel- és lemozognak a testemen.
- Gyere ide – mondja, én pedig figyelmen kívül hagyom a tudatalattim, ami azt mondja, fussak, amilyen gyorsan csak tudok, és az ágy felé sétálok.