Chapter 30

Helló! :)

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam az újat (tőlem szokatlanul), csak dolgom volt. Nem is tudom, mit mondhatnék erről a fejezetről... nem hiszem, hogy annyira fogtok neki örülni, de olvassátok el, kíváncsian várom a véleményeiteket :D Holnap nem fogok tudni frissíteni, sok tanulnivalóm lesz, úgyhogy szerintem csak majd csütörtökön.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 30

A könnyeim felszáradtak, lezuhanyoztam, és valamelyest mentálisan stabil vagyok, amikor Tristan visszatér a moziból.
- Szóval milyen volt… Harryvel lógni? – kérdezi, majd kiveszi a pizsamáját a komódjából.
- Oké volt, a szokásos… bájos kedvében volt – mondom neki, és visszafojtok egy nevetést. Mesélni akarok neki arról, hogy mit csináltunk, de túlságosan szégyellem magam. Tudom, hogy nem ítélne el engem, de nem akarom, hogy bárki is megtudja, csak remélem, hogy Harry nem mondja el senkinek, habár nem várnék tőle mást. Tristan aggodalommal a szemében néz rám, mire nekem el kell néznem.
- Csak legyél óvatos, oké, túl kedves vagy egy olyasvalakihez, mint Harry – mondja, én pedig meg akarom ölelni őt és sírni a vállán. Jobban ismeri Harryt, mint én, és még így is azt gondolja, hogy távol kellene maradnom tőle.
- Milyen volt a film? – váltok témát. Elmeséli, hogyan etette pattogatott kukoricával Steph-et az egész film alatt, és hogy tényleg kezdi kedvelni őt. Öklendezni akarok, de tudom, csak féltékeny vagyok, hogy Steph tényleg kedveli őt, úgy, ahogy Harry engem nem. De van valakim, aki szeret, és el kell kezdenem jobban bánnom vele, és távol maradnom Harrytől, ezúttal tényleg.
Végül Tristan elalszik, majd én is így teszek nem sokkal utána.

A következő reggel kényszerítem magam, hogy kikeljek az ágyból és felöltözzek. Ürességet érzek, nincs energiám, és úgy érzem, mintha bármelyik pillanatban el tudnám sírni magam. A szemeim pirosak a tegnap esti sírástól. Tristan szekrényéhez sétálok, majd megfogok néhányat a szemceruzáiból, hogy felkenjem. Sokkal jobban néz ki tőle a szemem. Felveszem a szűk farmeremet és egy ujjatlan felsőt. Meztelennek érzem magam, így kiveszek egy kardigánt a szekrényemből, és felveszem. Elégedett vagyok azzal, ahogy kinézek.
Úton az osztályba, megállok egy kávéháznál, és veszek egyet Liamnek is. Még mindig elég korán van az órákhoz, így lassabban sétálok a szokottnál.
- Hé, Louis, ugye? – hallom meg egy lány hangját. Odanézek, és meglátom az újgazdag lányt, azt hiszem, Tessa a neve.
- Igen, Tessa, ugye? – kérdezem, mire bólint.
- Átjössz ezen a hétvégén is? – kérdezi. Biztosan jár valakivel, aki a diákszövetség tagja. Persze hogy igen, ő jómódú és gyönyörű.
- Ó, nem, ezen a hétvégén nem – nevetek fel, ő pedig csatlakozik.
- Szívás, szórakoztató voltál. Hát, ha meggondolod magad, tudod, hol van – nevet. – Mennem kell vagy elkések, még találkozunk – megajándékoz még egy mosollyal, majd elmegy.
Liam már bent ül, és többször is megköszöni nekem, hogy hoztam neki kávét.
- Máshogy nézel ma ki – mondja, ahogy leülök.
- Feltettem egy kis szemceruzát ma – válaszolok, mire elmosolyodik. Nem kérdez az estémről Harryvel, amiért hálás vagyok. Még nem állok készen, hogy beszéljek róla. Éppen ahogy elkezdek nem gondolni Harryre, eljön az irodalom.
Harry a szokásos helyén ül, elől. Meg akarom kérni Liamet, hogy cseréljen velem helyet, de nem akarom elmagyarázni, miért. Harry most az egyszer fehér pólót visel, így a tetoválásai láthatóak alatta. Ámulatba ejt, mennyire vonzónak találom tetkóit és a piercingjeit, egyik sem érdekelt ezelőtt. Gyorsan elnézek, és előhúzom a jegyzeteimet. Remélem, Liam hamarosan megérkezik, így nem fogom annyira egyedül érezni magam Harryvel.
- Lou? – suttogja Harry, ahogy az osztály kezd megtöltődni. Nem. Ne válaszolj neki. Hagyd őt figyelmen kívül. Mondom magamnak. – Lou? – mondja megint Harry, ezúttal hangosabban.
- Ne szólj hozzám, Harry – sziszegem a fogaim közül, és még mindig elkerülöm, hogy rá nézzek. Nem fogok ismét a csapdájába esni. – Komolyan mondom, Harry, hagyj békén – hangszínem durva, de nem érdekel.
- Rendben, ahogy akarod – feleli ugyanolyan durva hangon, mire felsóhajtok. Liam sétál be, amiért nagyon hálás vagyok.
- Minden rendben? – kérdezi Liam kedvesen.
- Igen, jól vagyok – hazudom, az óra pedig elkezdődik.
Az óra után Harry előttem megy ki, és nem próbál meg beszélni hozzám. Egész héten folytatjuk egymás figyelmen kívül hagyását, kezdem elfelejteni a hibánkat. Mindennap, ami a nélkül telik el, hogy beszélnék vele, könnyebbé teszi, hogy ne gondoljak rá, mikor visszaérek a szobámba. Tristan és Steph egész héten együtt lóg, így többnyire enyém a szoba. Ez jó is és rossz is egyben. Jó, mert sok tanulnivalót meg tudtam csinálni, de rossz, mert így egyedül vagyok a gondolataimmal Harryről. Egész héten viselek egy kis szemceruzát, de a bő és konzervatív ruháimat is. Péntekre végre úgy érzem, mintha túl lennék ezen az egész kavaráson Harryvel, egészen addig, amíg meghallom, hogy mindenki folyamatosan a buliról beszél. Minden pénteken van egy buli és általában szombaton is, szóval miért érzik úgy, hogy minden hétvégén izgulniuk kell, nem értem.
Miután legalább tíz ember megkérdezte, hogy ott leszek-e a bulin, eldöntöm, hogy azt az egy dolgot fogom csinálni, ami tudom, hogy távol fog tartani attól, hogy menjek. Felhívom Natalie-t.
- Szia, Louis! – csiripeli a telefonba. Jó pár napja már, hogy beszéltünk telefonon, és már hiányzott a hangja.
- Szia, mit gondolsz, el tudnál jönni meglátogatni? – kérdezem.
- Persze, megtervezzük, és talán a jövő héten mehetek is – feleli, mire felnyögök.
- Nem, úgy értem, ma. Mondjuk most, el tudnál indulni most? – tudom, hogy szereti megtervezni a dolgokat, csakúgy, mint én, de szükségem van rá, hogy idejöjjön most.
- Edzésem van suli után. Még mindig itt vagyok, csak ebédelek.
- Kérlek, Natalie, nagyon hiányzol. Nem tudnál csak most elindulni és idejönni hétvégére? Kérlek – tisztában vagyok vele, hogy könyörgöm neki, de nem érdekel.
- Uhm… ja, persze, Louis. Jövök már. Minden rendben van? – meg vagyok lepve, hogy a patyolat tiszta Natalie valóban beleegyezett ebbe, de örülök neki.
- Igen, csak nagyon hiányzol. Nem láttalak majdnem két hete – emlékeztetem őt, mire felnevet.
- Te is hiányzol. Kérek kimenőt, és néhány percen belül elindulok, szóval körülbelül három órán belül látjuk egymást. Szeretlek, Louis.
- Én is szeretlek – felelem, majd leteszem. Hát, ez elrendez minden lehetőséget, hogy ne a ma esti buliban kössek ki. Egy újdonsült megkönnyebbülést érzek, amikor bemegyek irodalomra, egészen addig, amíg az első sorra nem nézek, ahol Harry Liam asztala fölé hajol. Mi a franc? Odasietek, Harry pedig a kezével a padra csap.
- Ne beszélj többet ilyen szarságokat, te pöcs – mondja Harry, mire Liam megmozdul, hogy felálljon. Liam biztosan őrült, hogy megpróbál Harry ellen küzdeni. Liam izmos meg minden, de annyira kedves. Nem tudom elképzelni, hogy valaha is megütne bárkit.
Megfogom Harry karját, és elhúzom őt Liamtől. Kezét a levegőbe emeli, amitől meghátrálok, de amint észreveszi, hogy az én vagyok, leejti kezét és átkozódik az orra alatt.
- Hagyd őt békén, Harry! – kiáltom, majd Liamhez fordulok. Éppen olyan dühösnek néz ki, mint Harry, de leül.
- A saját dolgoddal törődj, Lewis – köpi a szavakat Harry, aztán a helyére megy. Tényleg valahol hátul kellene ülnie. Liamhez hajolok, és azt suttogom:
- Jól vagy? Mi volt ez?
Harry felé néz, majd felsóhajt.
- Csak egy seggfej, ez nagyjából összefoglalja – feleli, én pedig elmosolyodom. Felkuncogok egy kicsit, és visszahajolok. Hallom Harry egyenetlen légzését mellettem, mire támad egy ötletem. Egy gyerekes ötlet, de akkor is megcsinálom.
- Jó hírem van! – mondom Liamnek a legjobban színlelt derűvel a hangomban.
- Tényleg? Mi az?
- Natalie eljön ma meglátogatni, és itt fog maradni egész hétvégén – újságolom el mosolyogva, miközben tapsolok. Tudom, hogy túlzásba viszem, de érzem Harry szemeit magamon, és tudom, hogy hallott engem.
- Igazán? Ez remek hír! – mosolyog Liam. Az óra elkezdődik és véget ér anélkül, hogy Harry egy szót is szólna hozzám. Ez így lesz mostantól kezdve, és felőlem rendben van. Jó hétvégét kívánok Liamnek, majd visszamegyek a szobámba, hogy ledobjam a könyveimet és bekapjak valamit enni, mielőtt Natalie ideér.
Eszem, majd rendbe rakom egy kicsit a szobámat. Vagyis az én felem már tiszta, így összehajtom Tristan ruháit és elrakom őket, remélem, nem bánja. A telefonom végre rezeg egy SMS-től, amiben azt írta Natalie, hogy itt van. Jobban néz ki, mint valaha a tengerészkék szoknyában, a krémszínű kardigánban és a fehér pólóban alatta. Tényleg sok kardigánt visel, de szeretem őket, mosolya üdvözlő, ami felmelegíti a szívem. Karjaival átölel, és elmondja, mennyire jó, hogy láthat.
- Smink van rajtad? – kérdezi, ahogy visszasétálunk a szobámba.
- Igen, egy kicsi. Csak kísérletezek vele – magyarázom, mire elmosolyodik.
- Jól néz ki. Kiemeli a szemeidet – bókol, majd megcsókolja a homlokom.
- Köszönöm. Szóval mit akarsz csinálni hétvégén, amíg itt vagy? – kérdezem őt. Azt feleli, hogy választhatok én, így ott kötünk ki, hogy átböngésszük a Netflix-et, hogy kiválasszunk egy filmet, amit megnézünk. Tristan ír egy SMS-t, hogy Steph-fel van és nem fog már visszajönni, így lekapcsolom a villanyt, mi pedig a fejtámlához ülünk, karom Natalie vállán van, feje a mellkasomon. Ez vagyok én, nem valami vad srác, aki egy punk fiú pólójában úszkál. Az ajtó kinyílik, Tristant várom, de természetesen Harry az.
Szemei egyenesen Natalie-t és engem találnak meg, összehúzom magam. Eljött ide, hogy elmondja Natalie-nak, tudom, hogy ezért. A pánik úrrá lesz rajtam, és elhúzódom Natalie-tól.
- Mit keresel itt? – csattanok fel, mire Harry elmosolyodik.
- Találkozom Tristannal – válaszol, majd leül. – Szia, Natalie, örülök, hogy újra látlak – vigyorog, amitől úgy néz ki, hogy Natalie kényelmetlenül érzi magát. Valószínűleg arra kíváncsi, miért van Harrynek kulcsa a szobához és nem zavartatja magát a kopogással.
- Steph-fel van, feltehetőleg már a házadnál – mondom neki lassan, csendesen, könyörögve, hogy menjen el. Ha most elmondja Natalie-nak, fogalmam sincs, hogyan tudnám helyrehozni.
- Ó, tényleg? – kérdezi. A vigyorából meg tudom mondani, hogy csak azért jött ide, hogy kínozzon engem. Valószínűleg itt marad addig, amíg tisztázom magam Natalie-nál. – Jöttök a buliba?
- Nem… nem megyünk. Egy filmet próbálunk nézni – mondom neki, Natalie pedig felém nyúl és megfogja a kezem. Még a sötétben is látom, hogy Harry szemei Natalie kezére fókuszálnak, ami az enyémben van.
- Nagy kár. Jobb, ha megyek… Ó, és Natalie – feleli Harry, amitől a szívem ki akar ugrani a helyéről. – Szép a szoknya, amit viselsz – hála istennek. Kifújom a levegőt, aminek nem is voltam tudatában, hogy bent tartom.
- Köszi, a Gapből van – mondja Natalie. Tudatlan, és nem veszi észre, hogy Harry gúnyolódik vele.
- Persze hogy onnan. Jó szórakozást nektek – gúnyolódik tovább Harry, majd elhagyja a szobát.