Chapter 28

Sziasztok! :)

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam az újat, de ma egész nap programom volt, titeket viszont nem akartalak rész nélkül hagyni egy olyan vég után, mint ami az előzőnél volt. Szerintem nem kell sok mindent mondanom erről a fejezetről, biztos vagyok benne, hogy imádni fogjátok. És nagyon örülök, hogy ennyire tetszik nektek ez a történet, élvezet olvasni a véleményeiteket :D A következő részt szerintem tudom hozni holnap valamikor.
Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 28

- Mondd ki, Lou – mondja Harry a fülembe, aztán a fogai közé veszi azt. Újra bólintok, ezúttal erősebben. – Szükségem van rá, hogy kimondd, bébi, hangosan, így tudom, hogy tényleg akarsz engem – kezei lefelé kalandoznak, a pólója alá, amit viselek.
- Akarom – hadarom a szót, mire ő a nyakamba mosolyog, szája folytatja a gyengéd támadást. Nem mond semmit, helyette megragadja a combjaimat, magasabbra emelve engem a törzsén, majd elkezd kisétálni a vízből. Ahogy elérjük a partot, elenged, mire nyafogok, még jobban növelve az egóját, de nem érdekel. Minden, amit tudok, hogy akarom őt, szükségem van rá. A kezemért nyúl, és felhúz a partra magához.
Nem vagyok biztos benne, mit csináljak, így csak állok a fűben, Harry pólója nehéz és vízzel áztatott.
- Itt akarod? Vagy a szobámban? – kérdezi, mire idegesen vállat vonok. Nem akarok a szobájába menni, mert az oda út túl sok időt fog adni a túlgondolásra, hogy mit csináljak.
- Itt – mondom, majd körbenézek. Senki nincs a láthatáron, és imádkozom, hogy senki ne jöjjön ide.
- Mohók vagyunk? – mosolyog Harry, én pedig szemet forgatok. A forróság a testemben lassan kiég, minél hosszabb ideig nem ér hozzám Harry. – Gyere ide – mondja mély hangon, mire a forróság visszatér.
Lábam halkan lépked keresztül a füvön, majd megállok egy lépés távolságra Harrytől. Kezei azonnal elérik az ázott pólóját, lehúzza rólam. Egyedül csak az is megőrjít, ahogy rám néz, a hormonjaim irányíthatatlanok. A pulzusom felgyorsul, ahogy végignéz rajtam még egyszer, mielőtt megfogja a kezem.
- Feküdj le a pólómra – mondja, és velem együtt mozdul lefelé a földre. Lefektet a nedves pólójára, majd megtámasztja magát a könyökén, hogy megtartsa a súlyát, így az oldalán feküdt, velem szemben, ahogy én a hátamon fekszem. Soha senki nem látott még ennyire kitárulkozva, Harry meg igen, sok embert, embereket, akik sokkal jobban néznek ki, mint én. Megmozdítom a kezeimet, hogy eltakarjam a testem. Harry felül, megfogja a csuklóimat és lenyomja őket az oldalamhoz. – Soha ne takard el magad, ne előttem – mondja, miközben a szemembe néz.
- Csak… – kezdek el beszélni, de félbeszakít:
- Nem, nincs semmi, amit szégyellned kellene, Lou – komolyan gondolja? – Úgy értem, nézz magadra – feleli, mintha olvasna a fejemben.
- Olyan sok emberrel voltál már – bököm ki, mire a homlokát ráncolja.
- Egyik sem olyan, mint te – sokféleképpen értelmezhetném válaszát, de azt választom, hogy hagyom.
- Van nálad óvszer? – kérdezem őt megpróbálva emlékezni arra a néhány dologra, amit tudok a szexről.
- Óvszer? – felkuncog. – Nem fogok szexelni veled – mondja, mire elkezdek pánikolni. Ez az egész egy játék, hogy megalázzon engem?
- Ó – ez minden, amit felelni tudok, majd elkezdem felhúzni magam, de megfogja a vállamat, és gyengéden visszatol.
- Hova mész? – ekkor éri őt el a felismerés. – Ó… nem, nem úgy értettem, csak annyi, hogy még sosem csináltál ilyesmit… egyáltalán, szóval nem fogok veled szexelni. Ma – teszi hozzá, és úgy érzem, a nyomás a mellkasomban egy kicsit oldódik. – Sok más dolog van, amit csinálni akarok veled először – mondja a fülembe, majd felém mászik, az egész súlyát a kezein tartja meg. Fekvőtámasz pozícióban van, nedves hajából a víz az arcomra cseppen, fészkelődök. – Nem tudom elhinni, hogy senki nem dugott még meg ezelőtt – suttogja, majd eltolja testét, hogy még egyszer az oldalára feküdjön. Kezét felhozza a nyakamhoz, és végigsimít a testemen, csak az ujjbegyét használva. Keze lemegy a mellkasomon, le a bokszeremhez, ahol megáll.
Valóban ezt csináljuk, én és Harry. Mit fog csinálni? Fájni fog? Gondolatok százai cikáznak át az agyamon, de eltűnnek, amint keze benyúl a bokszerembe. Hallom őt, ahogy beszívja a levegőt a fogai között, és a száját az enyémhez hozza.
- Jó érzés? – kérdezi a számba. Olyan érzés, mintha csak dörzsölne, hogy lehet ez jó? Bólintok, mire lelassítja kezét. – Jobb érzés, mint amikor te csinálod? – mi? – Jobb? – kérdezi újra.
- M… mi? – sikerül megszólalnom annak ellenére, hogy nincs irányításom a testem vagy az agyam felett most.
- Amikor megérinted magad? Ilyen érzés? Várj… ezt sem csináltad még, ugye? – hangja csupa meglepetés és valami más… vágy? Újra csókolni kezd, keze pedig folyamatosan fel- és lemozog. – Olyan érzékeny vagy nekem, olyan kemény – mondja, mire felnyögök. Ezek a mocskos szavak miért olyan dögösek, amikor Harry kimondja őket? Egy gyengéd szorítást érzek, ami megráz az egész testemen keresztül.
- Mi? Volt… ez? – félig kérdezem, félig nyögöm. Felkuncog, és nem válaszol, de érzem őt, hogy újra csinálja, amitől a hátam ívben felemelkedik a fűtől. Szája elkalandozik a nyakamon, aztán a mellkasomon. Nyelve a mellbimbóimat piszkálja. Érzem, hogy egy nyomás épül fel a gyomromban, és ez tiszta boldogság. Összeszorítom szemeimet és az ajkamba harapok, a hátam ismét elemelkedik a fűtől, a lábaim elkezdenek remegni.
- Ez az, Lou, menj el nekem – mondja, és úgy érzem, mintha spirálban zuhannék. – Nézz rám, bébi – dorombolja, mire kinyitom a szemem és ránézek. A látvány, ahogy szája a mellbimbóimat szívja, átlök a szélén, és látásom kifehéredik néhány másodpercre. – Harry – ismétlem újra és újra, és meg tudom mondani abból, ahogy elpirul, hogy szereti. Kihúzza a kezét, majd a hasamon pihenteti, ahogy én megpróbálom visszanyerni a normál légzésemet. A testem soha nem volt még ilyen nyugodt eddig.
- Adok egy percet, hogy összeszedd magad – nevet fel magán, majd elfordul tőlem. A homlokomat ráncolom, azt akarom, hogy közel maradjon. Életem legjobb néhány perce után felülök, és Harry felé nézek. A farmere és a cipője már rajta van.
- Máris elmegyünk? – a zavar tisztán hallható a hangomban. Azt feltételeztem, hogy majd azt akarja, én is érintsem meg őt, tudom, hogy nem tudom, mit kell csinálni, de elmagyarázhatná nekem.
- Igen, tovább akartál maradni?
- Csak azt hittem… nem tudom. Azt hittem, talán szeretnél valamit… – fogalmam sincs, hogyan mondjam ezt el. Szerencsémre megérti.
- Ó, nem. Jól vagyok egyelőre – feleli, és megajándékoz egy kis mosollyal. Megint visszatér ahhoz, hogy goromba lesz? Remélem, nem, nem ez után. Éppen most osztottam meg vele a legintimebb tapasztalatot, amim valaha volt. Nem leszek képes elviselni, ha ismét olyan szörnyen bánik velem. Azt mondta, „egyelőre”, szóval akar valamit később? Máris kezdem megbánni ezt.
Felveszem a ruháimat a nedves bokszeremre, és megpróbálom figyelmen kívül hagyni a nedvességet a bokszeremen belül. Harry felkapja a nedves pólóját, majd átadja nekem. Észreveszi zavart arckifejezésem, és hozzáteszi, hogy „kitörölni”. Ó. Kigombolom a nadrágomat, és nem zavartatja magát, hogy elforduljon, amíg azt csinálom, amit javasolt, majd visszaadom neki a pólóját. Nem úgy tűnik, hogy zavarja, a kezében viszi a pólót, amíg én belelépek a cipőmbe. A levegő körülöttünk megváltozott, szenvedélyesből távoli lett, és azon találom magam, hogy azt kívánom, bárcsak olyan messze lennék tőle, amennyire csak lehetséges.
Várom, hogy beszéljen hozzám, ahogy visszasétálunk az autóhoz, de nem teszi. A fejemben már minden lehetséges legrosszabb forgatókönyv előjött, ami megtörténhet. Kinyitja nekem az ajtót, mire bólintok köszönetképp.
- Valami baj van? – kérdezi, miközben visszafelé vezet a kavicsos úton.
- Nem tudom. Miért vagy olyan furcsa most? – kérdezem őt, annak ellenére, hogy félek a válaszától.
- Én nem, te vagy az.
- Nem, egy szót se szóltál hozzám azóta, hogy… tudod.
- Mióta megadtam neked az első orgazmusod? – fejezi be helyettem, mire a szám elnyílik. Miért vagyok még mindig meglepve a mocskos szájától?
- Uhm, igen. Azóta nem mondtál semmit. Csak felöltöztél és eljöttünk. Úgy érzem magam, mintha kihasználnál, vagy valami – az őszinteség tűnik a legjobb lehetőségnek most.
- Mi? Természetesen nem használlak ki. Hogy kihasználjak valakit, nekem is kellett volna kapnom valamit – mondja, mire érzem, hogy megjelennek a könnyek. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy visszanyeljem őket, de egy kiszökik. – Sírsz? Mit mondtam? – átnyúl, és a combomra teszi a kezét. Meglepetésemre megnyugtat. – Nem úgy értettem, sajnálom. Nem vagyok hozzászokva, hogy bármi is történjen ilyen kavarás után, plusz nem csak ki akartalak tenni a szobádnál és a külön útjainkra menni, azt gondoltam, talán vacsorázhatnánk, vagy valami? Biztos vagyok benne, hogy éhezel – vigyorog, majd gyengéden megszorítja a combomat.
Visszamosolygok rá, megkönnyebbült vagyok a szavaitól. Nem tudom, mi van Harryvel, amiért ilyen érzelmessé tesz, minden lehetséges módon. A gondolat, hogy kihasznál engem, még jobban felzaklat, mint kellene, és most először, mióta felvett, jut eszembe, hogy nekem barátnőm van. Az érzéseim Harry iránt olyan zavarosak, az egyik pillanatban utálom őt, a következőben pedig meg akarom csókolni. Olyan dolgokat éreztet velem, amiket sosem tudtam, hogy érezhetek, nem csak szexuálisan. Megnevettet és megsirattat, kiabálok és ordítozok, de legfőképpen úgy érzem, hogy élek. Harry iránt olyan érzéseim vannak, amik Natalie iránt sosem voltak. Harry ráébresztett, hogy biszexuális vagyok.