Chapter 24

Sziasztok! :)

Itt is következő rész, amit úgy vártatok. Mikor én olvastam ezt először, egyáltalán nem számítottam erre. Szerintem tetszeni fog nektek :D Ó, és majd lesz zárójelben, hogy he vagy she. Az azért van, mert ugye az angolban ezzel lehet érzékeltetni, hogy fiúról vagy lányról van szó, ha E/3. személyről beszélünk, de a magyarban nem. Odaírtam, hogy így jobban értsétek a nyelvbotlásaikat. Lehet, így kicsit bonyolultan hangzik, de majd megértitek, amikor olvassátok.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 24

- Mi a fészkes fene volt ez? Te és Harry… Te és Harry kavartok? – kérdez engem, és arcán elterjed a tettetett rémület.
- Nem! Egyáltalán nem! Nem kavarunk – mondom neki. Ugye? Nem, mi csak véletlenül csókolóztunk kétszer, és levette a pólómat, amíg gyakorlatilag hozzádörgölőztem. De mi nem kavarunk. – Barátnőm van?
- És, az nem jelenti azt, hogy nem kavarhatsz Harryvel. Csak nem tudom elhinni ezt. Azt hittem, hogy ti, srácok, utáljátok egymást. Hát, Harry mindenkit utál, de azt hittem, téged még annál is jobban utál, mint a többi embert – nevet fel. – Szóval mikor és hogyan is történt ez?
Leülök az ágyára, majd beletúrok a hajamba.
- Nem tudom. Hát, szombaton, amikor elhagytad a bulit, a szobájában kötöttem ki, mert egy perverz megpróbált megütni, és megcsókoltam Harryt. Megígértük, hogy soha nem beszélünk róla újra, de aztán idejött ma, és elkezdett szórakozni velem, de nem úgy – mondom, miután látom, hogy vigyora megnő. – Mármint, szétdobálta a cuccaimat, meglöktem őt, és valahogy az ágyon kötöttünk ki – mondom neki. Nagyon rosszul hangzik, ahogy elismétlem. Kezeimbe temetem az arcom. Hogy tudtam ezt tenni Natalie-val megint?
- Whoa, dögösen hangzik – mondja Tristan, mire megforgatom a szemem.
- Nem, ez szörnyű és rossz. Szeretem Natalie-t, Harry meg egy barom. Nem akarok egy újabb hódítása lenni.
- Tudom, hogy azt mondogatod magadnak és mindenki másnak, hogy nem vagy meleg, de fontolóra vetted már valaha, hogy biszex is lehetsz? – mondja Tristan, én pedig leblokkolok. Még soha nem gondoltam erre. – Kísérletezhetsz Harryvel… Tudod, szexuálisan – folytatja, mire a szám elnyílik. Komolyan beszél?
- Szó sem lehet róla! Semmit nem akarok csinálni Harryvel. Vagy bárki mással, Natalie-n kívül – felelem. Nem tudom elképzelni magamat és Natalie-t úgy smárolni. Az agyam Harry szavait ismétli: „Annyira szexi vagy, Lou.” Natalie soha semmi ilyesmit nem mondott nekem. Valójában senki nem mondott nekem ilyet. Érzem, hogy felmelegszik az arcom, ahogy erre gondolok. – Sok barátja van Harrynek extrákkal? – azon találom magam, hogy Tristant kérdezem.
- Igen, sok. Úgy értem, nem százak, de elég ő eléggé aktív – feleli, és meg tudom mondani, hogy szépített az én kedvemért. Készítek egy mentális jegyzetet, körülbelül századjára, hogy maradjak távol Harrytől. Senki barátja nem leszek extrákkal. Soha. – Nem azért csinálja, hogy görény legyen, vagy kihasználja a lányokat és fiúkat. Gyakorlatilag ők dobják magukat neki, és tudatja velük az elejétől, hogy nem randizik – védi Tristan Harryt. Emlékszem, hogy ezt már mondta korábban.
- Miért nem randizik? – miért nem tudom abbahagyni a kérdezősködést?
- Nem igazán tudom… csak nem szokott. Szerintem sokat szórakozhatnál Harryvel, de azt is gondolom, hogy veszélyes lehet neked. Kivéve, ha tudod, hogy soha nem fogsz semmilyen érzelmet táplálni iránta, egyébként én távol maradnék tőle. Egy csomó fiút és lányt láttam már beleesni, és nem volt szép – hangja tele van aggodalommal.
- Ó, hidd el, nincsenek érzéseim iránta. Nem tudom, mit gondoltam – nevetek fel, és remélem, valódinak hangzik, mert valószínűleg nem.
- Jó, mennyire kerültél bajba anyukádnál és Natalie-nál? – nevet, majd velem szemben leül az ágyára.
Elmesélem neki anya előadását, kivéve azt a részt, amikor megígértem, hogy nem barátkozom többé vele. Az este többi részét beszélgetéssel töltjük az órákról, Steph-ről, és Harryn kívül mindenre tudok gondolni.

A következő nap Liammel találkozom a kávézónál még óra előtt, hogy összehasonlítsuk a szociológia jegyzeteinket. Egy örökkévalóságba telt, mire visszarendeztem őket Harry bosszantó mutatványa után tegnap. Mesélni akarok erről Liamnek, de nem akarom, hogy rosszat gondoljon rólam, és főleg most, hogy tudom, Liam anyja és Harry apja együtt élnek. Kínos lenne. Liam biztosan sok mindent tud Harryről. Folyamatosan emlékeztetem magam, hogy ne tegyek fel kérdéseket róla Liamnek. Azt is mondogatom magamnak, hogy nem érdekel, mit csinál Harry. A nap elrepül, és végre itt az idő az irodalomra. Harry a szokásos helyén van mellettem, de egyáltalán nem néz felém.
- A mai nap lesz az utolsó a Büszkeség és Balítéletből. Remélem, élvezték. A mai témánk, amiről beszélni fogunk, az Austen előrevetítéseinek használata. Mint egy olvasó, gondolták, hogy ő és Darcy együtt lesznek a végén? – kérdezi a professzor. Felnyújtom a kezem, mint mindig. Liam és én voltunk mindig az elsők, akik válaszolnak, és általában az egyetlenek. – Mr. Tomlinson – szólít fel.
- Az első alkalommal, amikor olvastam a regényt, tűkön ültem, hogy megtudjam, együtt lesznek-e a végén. Még most is, hogy legalább tízszer olvastam, még mindig sóvárgok a kapcsolatuk kezdetén. Mr. Darcy annyira kegyetlen, és utálatos dolgokat mond Elizabeth-ről és a családjáról, így nem tudtam, hogy megbocsátana neki, vagy egyedül marad viszonzatlan szerelmével – válaszolok mosolyogva.
- Ez baromság – mondja egy hang. Harry hangja.
- Mr. Styles? Hozzá szeretne adni valamit? – kérdezi a professzor, egyértelműen meglepődve Harry részvételén.
- Persze. Azt mondtam, ez baromság. A nők azt akarják, amit nem kaphatnak meg. Mr. Darcy durva magatartása az, ami magához vonzotta Elizabeth-et. Nyilvánvaló volt, hogy együtt lesznek – feleli Harry, és a körmét piszkálja, mintha a legkevésbé sem lenne érdekelt a beszélgetésben.
- Nem igaz, hogy a nők azt akarják, amit nem kaphatnak meg. Mr. Darcy csak azért volt goromba hozzá, mert túl büszke volt, hogy bevallja, szerette őt. Egyszer abbahagyta az utálatos viselkedését, Elizabeth meglátta, hogy valóban szerette őt – mondom sokkal hangosabban, mint terveztem. Ahogy körbenézek a teremben, észreveszem, hogy mindenki engem és Harryt bámulja.
- Ha Darcy szerette őt, nem lett volna hozzá goromba. Az egyetlen ok, amiért a végén mégis megkérte a kezét az, hogy ráerőltette magát – mondja, a szívem pedig majd’ kiugrik a helyéről. Van egy olyan érzésem, hogy már nem Mr. Darcyról és Elizabeth-ről beszél.
- Ő (he)… Ő (she) nem erőltette magát rá! Manipulálta Elizabeth-et, hogy azt gondolja, kedves, aztán kihasználta a gyengeségét! – kiabálom, a terem pedig elcsendesedik. Harry arca dühtől pirult. Nem tudom elképzelni, hogy néz ki most az enyém.
- Manipulálta a lányt? Nézzük csak, ő (he)… úgy értem, ő (she) annyira unatkozott az unalmas életével, hogy valahol izgalmat kellett keresnie, tehát ráerőltette magát! – kiált vissza. Kezei megmarkolják a padot.
- Ha nem lett volna akkora strici, leállíthatta volna az első alkalom után, ahelyett, hogy feltűnik a szobájában! – miután a szavak elhagyják a számat, tudom, hogy az emberek rajta kaptak minket. Kuncogások és lélegzet visszafojtások hallatszódnak az egész teremben.
- Azt hiszem, ez elég mára – mondja a professzor. Megfogom a táskámat, és kifutok a teremből.
- Nem futhatsz el ezúttal, Lewis! – hallom Harry kiáltását, ahogy elérem a háztömb sarkát. Megragadja a karomat, de elrántom tőle.
- Miért mindig így érsz hozzám? Ragadd meg a karom még egyszer, és behúzok egyet! – kiabálom.  Meg vagyok lepve durva szavaimon felé, de elegem van a marhaságából. Ismét megragadja a karomat, ám nem követem fenyegetésemet, hogy behúzok neki. – Mit akarsz, Harry? Hogy elmondd, milyen reménytelen vagyok? Hogy nevess rajtam, amiért megint engedtem, hogy megkapj? Annyira elegem van ebből a játékból veled. Nem fogom tovább csinálni. Barátnőm van, és te egy szörnyű ember vagy. Tényleg látnia kellene egy orvosnak, és szerezz be néhány gyógyszert a hangulatingadozásaidra!  Nem tudok lépést tartani veled. Az egyik percben kedves vagy, a következőben meg utálatos. Semmit nem akarok csinálni veled, úgyhogy tegyél magadnak egy szívességet, és keress egy másik lányt vagy srácot, akivel játszhatsz, mert én befejeztem!
- Tényleg a legrosszabbat hozom ki belőled, ugye? – kérdezi. Azt vártam, hogy mosolyog vagy nevet, de nem. Ha nem ismerném jobban, azt hinném, hogy… megbántódott? De jobban ismerem, és tudom, hogy nem érdekli. – Nem próbálok játszani veled – mondja, ahogy fejét a kezeibe temeti.
- Akkor mit csinálsz, mert a hangulatingadozásaid kikészítenek – csattanok fel. Egy kis tömeg gyűlt körénk. Össze akarok gömbölyödni egy labdává, és eltűnni, de tudnom kell, mit fog mondani. Miért nem tudok távol maradni tőle? Tudom, hogy veszélyes és mérgező nekem. Soha nem voltam ennyire goromba senkihez, mint Harryhez. Tudom, hogy megérdemli, de nem szeretek goromba lenni senkihez. Harry megint megragadja a karomat, és két épület közé húz, el a tömegtől.
- Én… én nem tudom, mit csinálok. Te csókoltál meg először, emlékszel? – emlékeztet újra.
- Ja, részeg voltam, rémlik. És te csókoltál meg először tegnap.
- Nem állítottál meg. Biztosan kimerítő lehet – mondja. Mi?
- Mi biztosan kimerítő?
- Úgy viselkedni, hogy nem akarsz engem, amikor tudom, hogy igen – lép közelebb.
- Én nem akarlak. Nem vagyok meleg! Barátnőm van! – a szavak túl gyorsan buknak ki a számból, megmosolyogtatva őt.
- Akivel unatkozol. Valld be, Lou, ne nekem, de legalább magadnak. Unatkozol vele, és a lányokkal általában. Éreztette már veled valaha azt, amit én? – hangja sokkal mélyebb, és még lassabban beszél, mint szokott.
- M-mi? Természetesen igen – hazudom.
- Nem, nem tette. Meg tudom mondani, hogy soha nem érintettek még meg… úgy – a szavak a már ismert tűzben égetik végig a testemet.
- Ehhez semmi közöd – mondom, majd hátrálok, mire három lépést tesz felém.
- Fogalmad sincs, milyen jót tudok éreztetni veled – feleli, a lélegzetem pedig elakad. Hogy jutott el a kiabálástól idáig? És miért szeretem én ezt ennyire?