Chapter 25

Helló! :)

Hoztam is a következő részt, gondolom, mennyire vártátok az előző vége után :D Nem tudom, erre számítotok, hogy lesz-e, mindenesetre érdekes dolgok lesznek még itt, ennyit elárulhatok ;)

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 25

Nem találok szavakat. Harry hangszíne és a piszkos szavak gyengévé, sebezhetővé és zavarodottá tesznek. Nyúl lettem egy róka csapdájában.
- Nem kell beismerned. Meg tudom mondani – feleli. Hangja annyira arrogáns, de minden, amit tenni tudok, hogy megrázom a fejem. Mosolya megnő, én pedig a falhoz szorulok. Tesz egy lépést felém, mire hátrálok. Ne újra. – A pulzusod felgyorsult, ugye? A szád száraz. Van az az érzés… itt lent. Ugye, Lewis?
Minden, amit mond igaz. Minél többet beszél velem így, annál jobban akarom őt. Ez egy különös érzés, hogy akarsz valakit és utálod is egyszerre. A vonzalom, amit iránta érzek, pusztán testi, ami furcsa, figyelembe véve, mennyire különbözik Natalie-tól. Nem emlékszem, hogy vonzódtam volna bárkihez, kivéve Natalie-t.
Tudom, ha most nem mondok valamit, ő fog nyerni.
- Tévedsz – motyogom, mire elmosolyodik. Még a mosolyától is megborzongok.
- Soha nem tévedek – mondja, majd elmozdulok a faltól, mielőtt nekilökhetne.
- Miért mondogatod azt, hogy rád mászom, ha mindig te szorítasz sarokba? – kérdezem, dühöm elnyomja sóvárgásomat ez iránt a dühítő, tetovált fiú iránt.
- Mert te tetted meg az első lépést felém. Ne érts félre, olyan meglepett voltam, mint te – nevet fel.
- Részeg voltam és hosszú éjszakám volt, ahogy már mondtam. Zavarodott voltam, mert kedves voltál hozzám, vagyis a kedves verziód – mondom, majd leülök a járdaszegélyre, mielőtt a falnál végezném. Hozzá beszélni nagyon kimerítő.
- Nem vagyok olyan durva hozzád – feleli. A megállapítás sokkal inkább kérdésnek hangzik, mint egy megjegyzésnek.
- De, az vagy. Jóval durvább vagy. Nem csak hozzám, hanem mindenkihez. Csak úgy tűnik, hogy velem még inkább – nem tudom elhinni, hogy ilyen őszinte vagyok hozzá. Tudom, hogy néhány percem van, mielőtt átváltana.
- Ez nem igaz. Nem vagyok gonoszabb veled, mint az átlaggal – vigyorog, mire felállok. Tudtam, hogy nem lehet vele kulturáltan beszélgetni.
- Nem tudom, miért vesztegetem az időmet – kiabálom, ahogy elsétálok tőle.
- Hé, sajnálom. Csak gyere ide vissza.
Felnyögök, de a lábaim megmozdulnak, mielőtt az agyam felzárkózhatna. Megállok néhány lépés távolságra tőle, majd leül a járdaszegélyre, ahol korábban ültem.
- Ülj le – követeli, én pedig megteszem. – Borzasztóan messze ülsz – mondja, mire szemet forgatok. – Nem bízol bennem?
- Nem, természetesen nem, miért tenném? – arca némileg megtörik, ahogy szavaim eljutnak hozzá, de gyorsan visszanyeri önmagát. Miért érdekelné, ha bíznék benne? – Megegyezhetünk abban, hogy távol maradunk egymástól, vagy barátok leszünk? Nem vagyok képes tovább küzdeni veled – sóhajtom, és közelebb húzódik egy kicsit. Mély lélegzetet vesz, mielőtt megszólal.
- Nem akarok távol maradni tőled – mi? A szívem kiugrik a mellkasomból. – Úgy értem… nem hiszem, hogy távol tudnánk maradni egymástól, mivel az egyik legjobb barátom a szobatársad meg minden. Így gondolom, meg kellene próbálni, hogy barátok legyünk – megpróbálom elrejteni csalódottságomat szavaitól, de ez az, amit akarok, nem? Nem csókolózhatok tovább Harryvel, és csalhatom meg Natalie-t.
- Oké, szóval barátok?
- Barátok – ért egyet, majd kinyújtja nekem a kezét, hogy rázzam meg.
- De nem barátok extrákkal – emlékeztetem őt, és érzem, hogy a vér az arcomba tódul. Felkuncog, és a szemöldök piercingjével játszik.
- Mi mondatta ezt veled?
- Mintha nem tudnád, Tristan már mesélt róla.
- Miről? – kérdezi.
- Rólad és az összes hódításodról – próbálok hamisan nevetni, de köhögésként jön ki belőlem. Felhúzza szemöldökét, de figyelmen kívül hagyom őt.
- Nos, vannak lányok és fiúk, akiket megdugok, de miért aggaszt ez téged? – annyira közönyös ezzel az egész dologgal kapcsolatban, amíg én sokkban vagyok. Hallani őt beismerni, hogy más emberekkel alszik, nem kellene, hogy zavarjon, de zavar. Ő nem az enyém, Natalie az. Natalie az. Natalie az. Emlékeztetem magam.
- Nem aggaszt, csak nem akarom, hogy azt hidd, egyike leszek azoknak a srácoknak.
- Aww… féltékeny vagy, Lewis? – gúnyolódik, mire meglököm. Nincs az az Isten, hogy ezt valaha is bevalljam.
- Nem, egyáltalán nem. Sajnálom azokat az embereket – mondom, mire felnevet.
- Ó, nem kellene. Élvezik. Hidd el.
- Oké, oké, értem. Váltsunk témát, kérlek – nyögöm, majd hátrahajtom a fejem, hogy felnézzek az égre. Ki kell törölnöm a fejemből a képet Harryről és arról a sok emberről. – Szóval megpróbálsz kedvesebb lenni hozzám?
- Persze. Megpróbálsz nem olyan feszültnek és rosszindulatúnak lenni egyszerre?
- Nem vagyok rosszindulatú, te vagy utálatos – kezdek el nevetni, és ő is csatlakozik.
Ez egy szép váltás az egymásra kiabálástól az osztályban. Tudom, hogy nem igazán oldottuk meg a nagy problémát az érzésekről, amiket lehet, hogy érzek, de lehet, hogy nem iránta, de ha rá tudom venni, hogy ne csókoljon meg, akkor újra összpontosíthatok Natalie-ra, és megáll ez a szörnyű kör, mielőbb rosszabb lesz.
- Nézz ránk, két barát – akcentusa annyira vonzó, amikor nem goromba.
A pokolba, még akkor is az, amikor goromba, de mikor hangja lágy, az akcentusa sokkal lágyabbá teszi, mint a bársony. Ahogy a szavak elhagyják a száját azokon a rózsaszín ajkakon át… Nem gondolhatok az ajkaira. Elszakítom szemeimet az arcáról, és felállok, letörölve a khaki nadrágomat.
- Ez a nadrág tényleg szörnyű, Lou, ha barátok leszünk, nem viselheted többé – egy másodpercre megbánt, azonban mikor felnézek rá, mosolyog. Ő biztosan így viccelődik, még mindig goromba, de túl fogom tenni rajta magam, mint a rosszindulatúságon, ahogy általában viselkedik.
A telefonom elkezd vibrálni. A figyelmeztetőm kapcsolt be.
- Vissza kell mennem tanulni.
- Figyelmeztetőt állítasz be, hogy tanulj?
- Sok mindenre állítok be figyelmeztetőt, ez csak valami, amit szoktam csinálni – remélem, hagyja ezt a témát.
- Kellene valami szórakoztatót csinálnunk holnap, órák után – ajánlja. Ki ez és hol van Harry?
- Nem hiszem, hogy az én fogalmam a szórakoztatóról ugyanaz, mint a tiéd – elképzelni sem tudom, mi „szórakoztató” Harrynek.
- Nos, csak feláldozunk pár macskát, aztán felgyújtunk néhány épületet – nem tudom abbahagyni feltörő kuncogásom, mire visszamosolyog. – De komolyan, szórakozhatnál egy kicsit, és mivel új barátok vagyunk, kellene valami szórakoztatót csinálnunk.
Szükségem van néhány másodpercre, hogy fontolóra vegyem, vajon egyedül kellene-e lennem Harryvel, mielőtt válaszolok neki. Mielőtt felelhetnék, megfordul, hogy elmenjen.
- Jó, örülök, hogy egyetértesz. Találkozunk holnap – mondja, és távozik.
Semmit nem reagálok, csak leülök a járdaszegélyre. Szédülök az utolsó húsz perctől Harryvel. Lényegében szexet ajánlott nekem, elmondva, hogy fogalmam sincs, milyen jót tud éreztetni velem. Aztán, néhány perccel később, beleegyezett, hogy megpróbál kedves lenni velem. Nevettünk, viccelődtünk, és kellemes volt. Még mindig sok kérdésem van hozzá, mint miért olyan, amilyen, de tudom, hogy minél többet tudok róla, annál rosszabb lesz. Lehetek Harry barátja, mint Tristan. Tényleg ez a legjobb dolog, nincs több csókolózás, nincs több szexuális közeledés tőle, csak barátok.
Ahogy visszamegyek a szobámba, megpróbálom lerázni a félelmet, hogy éppen belesétáltam egy másik csapdájába.