Chapter 26

Sziasztok! :)

Itt is van a 26. fejezet, képzelem, mennyire kíváncsiak vagytok, hogy vajon mi lesz a közös programjuk :D De van egy rossz hírem. Ugye sajnos az érettségi szünetemnek vége, úgyhogy holnap nem tudok frissíteni, túlságosan is sok órám lesz meg egyéb dolgaim. Pénteken viszont lesz időm, remélem, kibírjátok addig, mert ennek is nagyon függővége van...

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 26

Megpróbálok tanulni, amikor visszaérek a szobámba, de nem tudok összpontosítani. Miután körülbelül egy órán át bámulom a jegyzeteimet, eldöntöm, hogy megyek és lezuhanyozok. A koedukált fürdőszobák még mindig kellemetlenek számomra, amikor zsúfoltak, de senki nem szórakozik velem. A meleg víz nagyszerű, és feloldja feszült izmaimat. Megkönnyebbültnek kellene lennem, hogy Harry és én valamilyen fegyverszünetet értünk el, de most a haragot és bosszúságot az idegesség és a zavartság váltotta fel. Egyetértettem, hogy eltöltök egy kis időt Harryvel holnap, hogy csináljunk valami „szórakoztatót”, és be kell vallanom, egy kicsit rémült vagyok. Csak remélem, hogy jól fog menni, és lehetünk barátok. Nem várom, hogy legjobb barátokká váljunk, de el kell jutnunk egy szintre, ahol nem kiabálunk egymásra minden alkalommal, amikor beszélünk.
Mikor visszatérek a szobámba, találok egy cetlit Tristantól, hogy kivitte Steph-et a kampuszról vacsorázni. Kedvelem Molly szobatársát, Steph-et. Kedvesnek tűnik a túlzott sminkje ellenére is. Ha Tristan és Steph továbbra is randiznak, akkor talán amikor Natalie eljön meglátogatni, mindannyian csinálhatnánk valamit együtt. Kit hülyítek? Tudom, hogy Natalie nem akarna olyan emberekkel lógni, mint Tristan és Steph, és bevallom, három héttel ezelőttig én sem hittem volna soha.
Végül felhívom Natalie-t, mielőtt ágyba bújnék. Egész nap nem beszéltünk.
- Szia, Louis, milyen volt a napod? – kérdezi, amint felveszi a telefont.
- Jó volt, hosszú, de jó – mesélnem kellene neki arról, hogy holnap Harry és én elmegyünk szórakozni.
- Az jó. Focimeccsem volt az este Seattle-ben, épp most megyek vissza.
 - Ez fantasztikus, hogy ment? – elmondja, hogyan verték meg földcsuszamlás szerűen a Seattle High-t, annak ellenére, hogy ők az egyik legjobb csapat az államban. Beszélgetünk a családjáról, és mielőtt észrevenném, letesszük a telefont. Nem találtam meg a megfelelő időpontot, hogy megemlítsem a terveimet Harryvel, de őszintén, nem is próbáltam.

A következő nap túl gyorsan telik el. Liam és én bemegyünk irodalomra, Harry már itt van.
- Készen állsz a randinkra ma este? – kérdezi, mire a szám elnyílik. Liamé is.
- Ez nem egy randi, csak együtt lógunk, mint barátok – mondom Liamnek, figyelmen kívül hagyva Harryt. A küldetésünk első napja, hogy barátok legyünk, nem megy jól eddig.
- Ugyanaz – vigyorog Harry, mire szemet forgatok. Elkerülöm őt az óra többi részében, ami könnyű, mert nem próbál meg beszélni velem.
- Legyél óvatos ma este – mondja Liam az óra után.
- Az leszek. Csak megpróbálunk civilizáltak lenni, mivel a szobatársam a legjobb barátja.
- Tudom. Nagyon jó vagy Tristanhoz. Csak nem vagyok biztos benne, hogy Harry megérdemli a kedvességed – mondja, mire felnézek rá.
- Nincs más dolgod, mint besározni engem? Tűnj el! – csattan fel Harry mögülem. Liam összeráncolja a homlokát, majd újra rám néz.
- Emlékezz, mit mondtam – feleli, és elsétál.
- Nem kell kegyetlennek lenned hozzá. Ti, srácok, gyakorlatilag testvérek vagytok – mondom, mire szemei kitágulnak.
- Mit mondtál az előbb? – morog fel.
- Tudod, apukád és az ő anyja? – Liam hazudott? Vagy nem kellett volna megemlítenem ezt. Liam mondta, hogy ne említsem meg Harry kapcsolatát az apjával, de nem gondoltam, hogy az egész dologra értette.
- Ehhez semmi közöd. Nem is tudom, hogy a seggfej miért mondta el neked. El kell majd hallgattatnom, úgy tűnik.
- Hagyd őt békén, Harry! Nem is akarta elmondani nekem, hanem én szedtem ki belőle – védem meg Liamet. A gondolattól, hogy Harry bántja Liamet, rosszul vagyok. Témát kell váltanom. – Szóval hova megyünk ma este? – kérdezem, mire haragos pillantást vet rám.
- Nem megyünk sehova. Ez egy rossz ötlet volt – csattan fel, sarkon fordul és elmegy.
Mi a fene? Ő tényleg bipoláris, biztos vagyok benne. A harag és frusztráció, amit Harry iránt érzek, visszatér, és visszamegyek a szobámba. Mikor kinyitom az ajtót, bent találom Zaynt, Steph-et és Tristant. Általában bosszús vagyok ennyi váratlan vendégre, de szükségem van a figyelemelterelésre. Tényleg kedvelem Zaynt és Steph-et.
- Szia, Louis! Milyenek voltak az óráid ma? – kérdezi Tristan, és megajándékoz egy nagy mosollyal. Önkéntelenül is észreveszem, ahogy Steph arca felderül, amikor Tristan mosolyog.
- Rendben voltak, neked? – leteszem a könyveimet a komódomra, és elmeséli, hogy a professzora magára öntötte a kávéját, így előbb eljöhettek.
- Jól nézel ki ma, Louis – mondja nekem Zayn, amit megköszönök, majd leülök Tristan ágyára hármójukhoz. Az ágy elég kicsi mindannyiunknak, de megoldjuk. Néhány perccel később az ajtó kinyílik, és mindannyian odafordulunk, hogy meglássuk, ki az. Harry. Ugh.
- Jézusom, Harry, legalább kopoghatnál egyszer – szidja őt le Tristan, mire vállat von. – Meztelen lehettem volna, vagy valami – folytatja, és Harry felnevet. Tristan elmosolyodik, nyilvánvalóan nem mérges Harry modortalansága miatt, de biztos vagyok benne, hogy Tristan megszokta, hogy Harry mindig bejárkál ide.
- Nincs semmi, amit ne láttam volna ezelőtt – viccel, mire Steph ledöbben, míg mindenki nevet. Én sem találom humorosnak.
- Ó, fogd be – feleli Tristan még mindig nevetve, majd megfogja Steph kezét. Steph mosolya visszatér, és egy kicsit közelebb húzódik Tristanhoz.
- Mire készültök, srácok? – kérdezi Harry, és leül az ágyamra. Meg akarom mondani neki, hogy szálljon le róla, de csendben maradok. Egy pillanatra azt gondoltam, azért jött ide, hogy bocsánatot kérjen, de most már tudom, csak azért jött, hogy a barátaival lógjon, és sajnos én nem tartozom közéjük.
- Tulajdonképpen moziba készültünk. Louis, jönnöd kellene – mosolyog Zayn. Mielőtt válaszolhatnék, Harry közbeszól:
- Valójában Louis-nak és nekem terveink vannak – feleli. Van egy furcsa él a hangja mögött. Annyira szeszélyes.
- Mi? – kérdezi Zayn és Tristan egyszerre.
- Ja, terveink vannak. Csak azért jöttem, hogy felvegyem – mosolyog Harry, majd feláll. – Készen vagy, vagy mi? – az elmém azt kiáltja, „nem!”, de bólintok. – Nos, találkozunk később – jelenti be Harry, és gyakorlatilag kilök az ajtón.
Az autójához vezet, és meglepő módon kinyitja nekem az ajtót. Karba tett kézzel állok meg.
- Emlékezni fogok, hogy soha ne nyissak neked ajtót még egyszer – csattan fel, mire megrázom a fejem.
- Mi a franc volt ez? Tudom, hogy nem azért jöttél ide, hogy felvegyél engem. Éppen azt mondtad, hogy nem akarsz velem lógni – kiáltom. Visszatértünk az egymásra való kiabáláshoz. Megőrjít, szó szerint.
- Igen, azt mondtam, most szállj be az autóba.
- Nem! Ha nem ismered be, hogy nem azért jöttél ide, hogy láss engem, akkor visszamegyek oda, és elmegyek Zaynnel moziba – mondom neki, mire összeszorítja az állkapcsát. Tudtam. Nem tudom, mit érezzek ez iránt a helyzet iránt. Tudtam, hogy Harry nem akarja, hogy moziba menjek Zaynnel, és hogy ez az egyetlen ok, amiért megpróbál most velem lenni. – Valld be, Harry, vagy elmegyek.
- Oké, rendben. Beismerem. Most szállj be abba a rohadt kocsiba. Nem kérem még egyszer – mondja, és beül az autóba. Annak ellenére, hogy úgy gondoltam, nem helyes, beszállok a kocsiba. Harry még mindig mérgesnek néz ki, ahogy kikanyarodik a parkolóból. Feltekeri az üvöltő zenét túl hangosra. Odanyúlok és kikapcsolom.
- Ne érj a rádiómhoz – csattan fel.
- Ha egész idő alatt bunkó leszel, nem akarok veled lógni – mondom, és komolyan is gondolom.
- Nem vagyok, csak ne érj a rádiómhoz – gondolataim visszamennek oda, amikor szétszórta a jegyzeteimet a levegőbe, és ki akarom rántani a rádióját, majd kidobni az ablakon. Ha képes lennék rá, megtenném.
- Miért érdekel, ha moziba megyek Zaynnel? Tristan és Steph is mennek.
- Csak nem hiszem, hogy Zaynnek a legjobb szándékai vannak – mondja csendesen, szemei az útra szegeződtek. Elkezdek nevetni, mire összeráncolja a homlokát.
- Ó, és neked igen? Legalább Zayn kedves velem – nem tudom abbahagyni a nevetést. A gondolat, hogy Harry megpróbál megvédeni valamilyen módon, nevetséges. Zayn egy barát, semmi több. Csakúgy, mint Harry.
Harry megforgatja a szemeit, de nem ad nekem választ. Visszakapcsolja a zenét, és az üvöltő zene szó szerint bántja a füleimet.
- Kikapcsolnád, kérlek? – könyörgök. Lehalkítja, de még mindig otthagyja.
- Ez a zene szörnyű – mondom neki, mire felnevet.
- Nem, ez nem az! Szeretném tudni a véleményedet a jó zenéről – mosolyog. Olyan gondtalannak látszik, ahogy a lehúzott ablakon keresztül a szél belefúj a hajába. Egyik kezével odanyúl, és hátra tűri a haját. Szeretem, ahogy kinéz a haja, amikor hátra van túrva. Kirázom a gondolatokat a fejemből.
- Nos, kedvelem Bon Ivert és a The Fray-t – válaszolok végre.
- Persze hogy kedveled – kuncog fel.
- Mi a baj velük? Elképesztően tehetségesek és a zenéjük csodálatos – védem meg a két kedvenc bandámat.
- Ja… tehetségesek. Hallottam, hogy a specialitásuk az emberek elaltatása – nevet ki, mire átnyúlok, és játékosan megütöm a vállát.
- Hát, én szeretem őket – mondom egy mosollyal. Ha ebben a játékos állapotban maradnánk, talán tényleg jól érezném magam. – Hova megyünk?
- Elmegyünk az egyik kedvenc helyemre.
- Ami hol van?
- Tényleg tudnod kell mindent, ami történik, ugye?
- Igen… szeretek…
- Irányítani mindent? – szakít félbe, mire csendben maradok. Tudom, hogy igaza van, de én csak ilyen vagyok. – Nos, nem mondom el, amíg oda nem érünk… ami körülbelül még öt perc lesz – mondja nekem, én pedig visszadőlök a kocsi bőrülésébe. Milyen autó ez egyébként?
- Milyen autó ez? – kérdezem őt. Szükségem van a figyelemelterelésre arról, hogy nem tudom, hova megyünk.
- Ez egy Ford Carpi, egy klasszikus – dicsekszik, nyilvánvalóan büszke az autójára. Elkezd mesélni róla, bár fogalmam sincs, miről beszél. Szeretem nézni az ajkait, ahogy beszél, ahogy lassan mozognak, és ahogy a szavak még lassabban jönnek ki a száján. – Nem szeretem, ha bámulnak – mondja durván, de kicsit elmosolyodik utána.
- Én… én csak figyeltem – hazudom, a szám száraz.
- Itt vagyunk – mondja, majd egy kavicsos útra kanyarodik.