Chapter 34

Sziasztok! :)

Végre befejeztem a tanulást, úgyhogy itt is a következő. Én imádtam ezt a részt, és szerintem nem meglepő, ha azt mondom, megint valami szörnyű a vége :D Holnap talán tudom hozni a 35. fejezetet, nem vagyok biztos benne, de megpróbálom.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 34

- Mi? – megpróbálok egy lépést hátrálni tőle, de a fogása túl erős. Biztosan rosszul hallottam.
- Hallottál.
- Nem, biztos vagyok benne, hogy félreértettem.
- Nem értetted félre, olyan dolgokat éreztetsz velem, amik ismeretlenek számomra. Nem tudom hogyan kezelni ezeket a típusú érzéseket, Louis. Így az egyetlen dolgot csinálom, amit tudom, hogyan kell, vagyis seggfejnek lenni – ismét transzban találom magam.
- Ez soha nem működne, Harry, olyan különbözőek vagyunk. Már van barátnőm, és te nem randizol, emlékszel?
- Nem különbözünk annyira, nagyon hasonlóak vagyunk. Ugyanazokat a dolgokat kedveljük, mindketten szeretjük a könyveket például – mondja. Nem tudom feldolgozni annak a gondolatát, hogy Harry megpróbál meggyőzni arról, hogy jók lehetnénk együtt.
- Te nem szoktál randizni – emlékeztetem őt újra.
- Tudom, de lehetnénk… barátok? – megint ez. Ott vagyunk, ahol a part szakad.
- Azt hittem, azt mondtad, hogy nem lehetünk barátok. Nem leszek csak a barátod, tudom, mit értesz ez alatt. Minden előnyét akarnád annak, hogy a barátom legyél, anélkül, hogy hozzám kötnéd magad – teste meginog, az asztalra hajol, és lazít a szorításán rajtam.
- Miért olyan rossz ez? Miért van szükséged egy címkére?
- Mert, Harry, van önbecsülésem. Nem leszek a játékszered, főleg nem, amikor ez azzal jár, hogy tiszteletlenül bánsz velem. Már foglalt vagyok, Harry.
- És mégis, nézd, hol vagy most – mutat rá. Nem tagadhatom, hogy igaza van, de nem tudok, és nem fogok beleegyezni abba, hogy barátok legyünk extrákkal.
- Szeretem őt és ő is szeret engem – mondom, és figyelem Harry arckifejezés-változását. Elenged, majd megbotlik a székben.
- Ne mondd ezt nekem – motyogja összemosva a szavakat. Majdnem elfelejtettem, milyen részeg. Szavai gyorsabban hagyják el a száját, mint valaha.
 - Csak azért mondod ezt, mert részeg vagy, holnap visszatérsz ahhoz, hogy utálj engem.
- Nem utállak – bárcsak ne lenne ilyen hatással rám. – Ha a szemembe tudsz nézni és azt mondani, hogy azt akarod, hagyjalak békén és soha ne álljak veled szóba, hallgatni fogok. Esküszöm, ha elmondod, innentől kezdve soha nem megyek a közeledbe, csak mondd ki.
Kinyitom a számat, hogy ezt elmondjam neki. Hogy elmondjam neki, maradjon távol tőlem, hogy elmondjam neki, soha nem akarok újra ránézni.
- Mondd ki, Louis, mondd ki, hogy nem akarsz többet látni engem – ismét közelebb lép. Végigfuttatja kezeit a karjaimon, mire a libabőr azonnal megjelenik a bőrömön. – Mondd, hogy nem akarod többé érezni az érintésemet – suttogja, majd kezét a nyakamhoz teszi. Mutatóujja végigrajzolja a kulcscsontomat, aztán vissza fel és le a nyakamon. Hallom felgyorsulni a légzésemet, ahogy ajkait pár centi távolságra hozza az enyémekhez. – Mondd, hogy nem akarod a csókomat, és hogy távolságra van szükséged – mondja, én pedig érzem a skót whisky szagát, és érzem a lehelete forróságát. – Mondd ki, Lewis – turbékolja, mire nyöszörgök.
- Harry – suttogom.
- Nem tudsz ellenállni nekem, Lou, ahogy én sem tudok ellenállni neked – ajkai közel vannak az enyémekhez, majdnem érintkeznek. – Velem maradsz ma este? – kérdezi, és én bármit megtennék, amit mond.
Egy ajtónál lévő mozgás elkapja a tekintetem, így elhúzódok Harrytől. Liam arca zavartsággal keveredik, ahogy elfordul, és eltűnik az ajtóból. Visszatértem a valóságba.
- Mennem kell – mondom, mire Harry átkozódik az orra alatt.
- Kérlek, kérlek, maradj. Csak maradj velem ma este, és reggel, ha úgy döntesz, elmondod, hogy nem akarsz többé látni… csak kérlek, maradj. Könyörgöm neked, és én nem szoktam könyörögni, Louis – azon találom magam, hogy bólintok, mielőtt megállíthatnám magam.
- Mit fogok mondani Natalie-nak? Vár rám, és nálam van az autója – nem tudom elhinni, hogy valóban fontolóra veszem ezt.
- Csak mondd meg neki, hogy maradnod kell, mert… nem tudom. Ne mondj neki semmit, mi a legrosszabb dolog, amit tehet? – kérdezi Harry, mire kiráz a hideg.
El fogja mondani anyámnak. Harag tölt el Natalie iránt, nem kellene azon aggódnom, hogy a barátnőm beárul az anyámnak.
- Valószínűleg amúgy is alszik – mondja Harry.
- Nem, nem tud visszajutni a hoteljébe.
- Hotel? Várj… nem marad veled?
- Nem, van egy hotelszobája a közelben.
- És te a hotelben maradsz vele?
- Nem, ő a hotelben marad, én pedig a szobámban.
- Mi baja van? Heteró? – kérdezi Harry, véres szemeiben szórakozottság játszik.
- Természetesen az!
- Bocs, csak kíváncsi voltam. Úgy értem, valami nem stimmel ezzel. Ha az enyém lennél, nem lennék képes távol maradni tőled. Megdugnálak minden alkalommal, amim lenne.
Leesik az állam, Harry mocskos szavainak a legfurcsább hatással vannak rám. Elpirulok, és elnézek róla.
- Menjünk be, a fa előre-hátra hajladozik. Szerintem ez a végszavam, hogy menjünk be. Túl sokat ittam.
- Itt maradsz? – kérdezem tőle. Azt feltételeztem, hogy visszamegy a diákszövetségi házába.
- Ja, ahogy te is. Menjünk – megfogja a kezemet, majd a hátsó ajtó felé sétálunk.
Majd meg kell találnom Liamet, és megpróbálni megmagyarázni neki, mit látott az ajtón keresztül. Nem tudom, mi történik velem, így nem vagyok biztos benne, hogyan fogom megmagyarázni, de valahogy meg kell értetnem vele. Ahogy átsétálunk a konyhán, észreveszem, hogy a rendetlenség majdnem teljesen fel van takarítva.
- Holnap el kell takarítanod a többit – mondom neki, mire bólint.
- Elfogom – ígéri, remélem be is tartja.
Kezemet továbbra is az övében tartja, ahogy felvezet a díszlépcsőn. Imádkozom, hogy ne fussunk bele Liambe a folyosón, és megkönnyebbülök, amikor ez nem is történik meg. Harry kinyitja egy koromfekete szobának az ajtaját, majd gyengéden betol.