Chapter 31

Sziasztok! :)
Szerencsére úgy alakult, hogy nincs tanulnivalóm holnapra, úgyhogy hamarabb tudtam hozni ezt a részt. Valami iszonyat függővége van, úgyhogy jön holnap a következő :D És már mióta meg akarom említeni, hogy átléptük a 10.000 kattintást, csak mindig elfelejtettem. Hihetetlenek vagytok, hogy ilyen hamar elértük! ♥

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 31

- Nem olyan rossz, azt hiszem – mondja Natalie, mire idegesen felnevetek. – Mi az? – emeli meg szemöldökeit rám.
- Semmi, csak meg vagyok lepve, hogy ezt mondtad – felelem, ő pedig visszafekszik a mellkasomra. Az elektromosság, ami megtöltötte a szobád néhány másodperccel ezelőtt, feloldódott.
- Nem azt mondom, hogy azzal a sráccal akarnék lógni, de elég barátságos volt.
- Harry a barátságos közelében sincs – mondom. Natalie felkuncog, mire átölelem őt a karjaimmal. Ha tudná, mik történtek Harry és köztem, ahogy csókolóztunk, ahogy a nevét nyögtem, miközben ő… Istenem, Louis, hagyd abba. Lehajtom a fejemet, majd megcsókolom Natalie állkapcsát, amivel megmosolyogtatom őt. Azt akarom, hogy Natalie azt éreztesse vele, amit Harry. Felülök és szembefordulok vele. Kezeim közé veszem az arcát, ajkaimat pedig az övéinek nyomom. Szája kinyílik, visszacsókol. Ajkai olyan lágyak, akárcsak csókja. Szükségem van a tűzre, szükségem van a szenvedélyre. Átkarolom a nyakát, majd az ölembe húzom.
- Whoa, Louis, mit csinálsz? – kérdezi, és megpróbál gyengéden leszállni rólam.
- Mi? Semmit, én csak… smárolni akarok, azt hiszem – mondom, majd lenézek. Általában nem vagyok zavarban Natalie előtt, de ez nem olyasmi, amiről beszélgetni szoktunk.
- Oké? – feleli, én pedig újra megcsókolom. Érzem a melegséget tőle, de nem a tüzet. Elkezdem mozgatni a csípőmet, remélve, hogy ez meggyújtja azt. Kezei lemennek a mellkasomhoz, de nekem nyomja őket, megállítva ezzel a mozdulataimat. Tudom, hogy megegyeztünk abban, hogy várunk a házasságig, de csak csókolom őt. Megfogom a kezeit, a nyakamba rakom őket, majd elkezdek ringatózni, ahogy ő ügyetlenül ül az ölemben. Nem számít, hányszor próbálom őt erősebben csókolni, szája puha marad és bátortalan.
Tudom, hogy rossz okokból csinálom ezt, de nem tudom rávenni magam, hogy érdekeljen ebben a pillanatban. Csak tudnom kell, hogy Natalie is képes azt éreztetni velem, amit Harry. Nem Harry az, amit akarok. Az érzés az… ugye?
Abbahagyom Natalie csókolását, és kicsúsztatom őt az ölemből.
- Ez… jó volt, Louis – mosolyog, mire én is visszamosolygok. Ez „jó” volt. Annyira óvatos, túl óvatos, de szeretem őt. Megnyomom a lejátszás gombot a filmnél, majd perceken belül érzem, hogy elnyom az álom.
- Mennem kellene – mondja Harry. Zöld szemei végignéznek rajtam.
- Menni hova? – nem akarom, hogy elmenjen.
- Egy hotelben fogok maradni a közelben, reggel visszajövök – feleli, majd az arca beleolvad Natalie-éba. Sosem volt Harry. – Nyilvánvalóan nagyon álmos vagy, és nem maradhatok itt éjszakára – mosolyog, majd megsimítja az arcomat. Azt akarom, hogy maradjon, de félek, hogy mit fogok látni vagy mondani álmomban. Tudom, hogy Natalie amúgy sem tartaná helyesnek, hogy itt maradjon a szobámban. Harry és Natalie szöges ellentétei egymásnak minden egyes módon.
- Oké, köszönöm még egyszer, hogy eljöttél – motyogom, ő pedig finoman megcsókolja az arcomat, mielőtt elhúzódik mellőlem.
- Szeretlek – mondja, mire bólintok, majd visszatemetem fejemet a párnámba.

A következő reggel Natalie hívására ébredek fel. Elmondja, hogy úton van a hotelból, így kigördülök az ágyból és elrohanok a zuhanyzóhoz. Rövid tusolást terveztem, de a víz olyan jó érzés fesztült izmaimnak. Mit kellene ma Natalie-val csinálnom? Nincs sok tennivaló errefelé, kivéve, ha bemegyünk a városba. Talán írnom kellene Liamnek és megkérdezni, mit lehet csinálni itt a bulizáson kívül. Úgy tűnik, ő az egyetlen barátom, aki tudná ezt.
Eldöntöm, hogy a szürke nadrágomat és egy egyszerű kék pólót veszek fel. Figyelmen kívül hagyom Harry hangját a fejem hátsó részében, ami azt mondja, hogy csúnya a ruhám. Natalie a folyosón vár az ajtónál, ahogy visszatérek a zuhanyzásból.
- Jól nézel ki – mosolyog, kezét az enyémre teszi, miközben kinyitom az ajtót.
- Csak meg kell fésülnöm a hajamat – mondom neki, majd megfogom a fésűmet. Úgy döntök, hogy ma nem teszek fel szemceruzát. Natalie türelmesen leül az ágyamra, amíg átfésülöm a hajam. Abbahagyom, és adok egy puszit az arcára. – Mit akarsz ma csinálni?
- Nagyon illik neked a főiskola, Louis, soha nem néztél ki jobban – bókol Natalie. – Nem tudom, talán elmehetünk egy parkba vagy valami, aztán vacsora? – mondja, én pedig az órára nézek. Már is délután egy óra van? Írok Tristannak, hogy a nap nagy részében távol leszek, mire válaszol, hogy ő is ellesz holnapig. Kezdek rájönni, hogy ő gyakorlatilag Harry diákszövetségi házában lakik hétvégente.
Körbekocsikázunk, hogy találjunk egy parkot, ami csak egy kis időbe telik.
- Mikor kezdesz el keresni egy autót? – kérdezi, miközben leparkolja a kocsit. A parkoló, amit találtunk, kicsi és csendes.
- Szerintem ezen a héten. Néhány állásra is jelentkezni fogok a héten – nem említem meg a gyakornoki állást a Vance Könyvkiadónál, amit Harry ajánlott nekem.
- Ez remek hír, tudasd velem, ha szükséged van bármire – ajánlja fel, mire bólintok.
Körbesétálunk a parkban, majd leülünk egy piknikasztalhoz. Az idő nagy részében ő beszél, én pedig végig bólogatok. Azon találom magam, hogy elbambulok a beszélgetés közben, de úgy tűnik Natalie nem veszi észre. Végül sétálunk még egy kicsit, és elérünk egy kis patakhoz. Felnevetek a helyzet iróniáján, mire Natalie kérdőn néz rám.
- Akarsz úszni? – nem vagyok biztos benne, miért éppen ezt mondtam.
- Abban? Kizárt! – nevet, én pedig gondolatban fejbe vágom magam. Abba kell hagynom, hogy Natalie-t Harryhez hasonlítom.
- Vicceltem – hazudom, magammal húzva őt az ösvényen.
Hét óra, mire elhagyjuk a parkot, így úgy döntünk, rendelünk egy pizzát, amikor visszaérünk a szobámba, és megnézünk egy filmet. Éhezem, mire a pizza megérkezik, úgyhogy majdnem a felét én eszem meg. Mentségemre szóljon, nem ettem egész nap. A film felénél, megcsörren a telefonom, Natalie pedig odanyúl, hogy átadja nekem.
- Ki az a Liam? – kérdezi.
- Egy barátom a suliból – mondom, és fogadom a hívást. Miért hívna Liam ilyen későn? Még soha nem hívott fel másért, csak hogy összehasonlítsuk a jegyzeteket.
- Louis? – mondja hangosan.
- Igen, minden rendben?
- Uhm… nos, valójában nem. Tudom, hogy Natalie ott van, de… – habozik.
- Mi a baj, Liam? – a szívem elkezd gyorsabban verni. – Jól vagy?
- Igen, nem rólam van szó. Harryről – mondja ki, mire a szívem megáll.
- H… Harry? – dadogom. Belül pánikolok.
- Igen, ha adok neked egy címet, ide tudsz jönni, kérlek? – feleli, én pedig hallok valami csattanást a háttérben. Felugrom az ágyamról, és már fel is veszem a cipőmet, mielőtt az agyam utolérne.
- Liam, Harry megpróbál bántani téged? – nem tudom elképzelni, mi más folyhat ott.
- Nem, nem – mondja.
- Írd meg a címet – felelem, majd hallok még egy csattanást. – Natalie, szükségem van az autódra – mondom neki, mire felém fordítja a fejét.
- Mi folyik itt?
- Nem tudom… Harry. Add a kulcsaid – követelem, ő pedig belenyúl a zsebébe.
- Jövök veled – mondja, és elkezd felállni. Kikapom a kulcsokat a kezéből, majd megrázom a fejem.
- Nem, te… Egyedül kell mennem – felelem, amitől megbántottnak néz ki. Tudom, hogy helytelen itt hagyni őt, de az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hogy eljussak Harryhez.