Chapter 20

Helló! :)

Szerencsére tényleg lett időm frissíteni, úgyhogy itt is a rész. Iszonyat jó... az eleje. Aztán meg... na, mindegy, majd meglátjátok. Egyelőre még nem tudom, hogy holnap tudom-e hozni a részt, elvileg igen, aztán majd meglátom, de megpróbálom holnap, mert a péntek még bizonytalanabb.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 20

Ahogy az ajkaim megérintik Harryét, érzem mély lélegzetét. Fogalmam sincs, mit csinálok, de nem tudok megállni. Harry szája olyan ízű, amilyennek elképzeltem, nyelvén halványan érzek egy csipetnyi mentát, ahogy kinyitja száját és megcsókol. Igazán megcsókol. Meleg nyelve végigszalad az enyémen, és érzem a hideg ajakpiercingjét a számsarkában. Az egész testem olyan, mintha lángra lobbant volna. Sosem éreztem még ilyet ezelőtt. Kezeit felemeli az arcomhoz, körülölelve kipirult orcáimat, mielőtt mindkét keze a csípőmre vándorolna. Elhúzódik egy kicsit, majd egy apró csókot nyom az ajkaimra.
- Lou – leheli, és visszahozza száját az enyémhez, nyelve pedig átcsúszik a számba még egyszer. Az elmémmel már nem vagyok képes irányítani, az érzés minden idegszálam felett uralkodik. Harry a csípőmnél fogva közelebb húz magához, ahogy hátradől, nem megszakítva a csókot. Bizonytalan vagyok, hogy mit csináljak a kezeimmel, a mellkasára rakom őket, és a törzsére mászok. Bőre forró, mellkasa fel-le mozog gyors lélegzésétől. Elhúzza száját az enyémtől, mire nyöszörgök a kapcsolat elvesztése miatt. Mielőtt panaszkodhatnék, ajkai a nyakamra vándorolnak. Érzek minden lopott érintést és nyalást, amit a nyelvével csinál, az érzés hihetetlen. Megragadja a hajamat, ezzel fejemet az övé felett tartja, ahogy folytatja a nyakam csókolását. Fogai súrolják a kulcscsontomat, mire felnyögök, az érzés végigsöpör az egész testemen, ahogy finoman szívja a bőrömet. Érzem, hogy egyre keményedek, és zavarban érezném magam, ha nem lennék ennyire megrészegülve Harry és az alkohol által. Soha nem csókoltam még meg így senkit, még Natalie-t sem. Natalie!
- Harry… állj – nem ismerem fel a hangom, mély és rekedt, és a szám hihetetlenül száraz. Nem áll meg. – Harry – mondom újra, hangom tisztább, mire elengedi a hajamat. Szemeibe nézek, amik sokkal sötétebbek, mégis lágyak. Ajkai rózsaszínek és duzzadtak attól, ahogy engem csókolt. – Nem csinálhatjuk ezt – mondom még akkor is, ha folytatni akarom a csókolózást vele, tudom, hogy nem tehetem.
A gyengédség a szemeiben másodpercek alatt eltűnik, felhúzza magát, lelökve magáról engem az ágy másik oldalára. Most mi történt?
- Sajnálom – ez az egyetlen szó, amire gondolni tudok. Úgy érzem, hogy a szívem bármelyik pillanatban felrobbanhat.
- Mit sajnálsz? – kérdezi, és átsétál az szekrényéhez. Kivesz egy fekete pólót, majd áthúzza a fején. Szemeim a bokszerére vándorolnak, ami szemmel láthatóan szűkebb elől. Arcom kipirul, és csendesen reménykedem, hogy nem vette észre a biztosan kiemelkedő dudort a nadrágomban.
- Hogy… megállítottalak – mondom. Nem tudom, azt sajnálom-e, hogy megcsókoltam, így ezért nem akarok bocsánatot kérni. Közönyösnek tűnik. – Oké? Vagy, hogy megcsókoltalak… Nem tudom, miért csináltam – árulom el neki, elkerülve a szemkontaktust.
- Csak egy csók volt, az emberek mindig csókolóznak – szavai bántják az érzéseimet valamilyen okból kifolyólag. Nem mintha érdekelne, ha nem érezte azt, amit én. Mit éreztem? Tudom, hogy valójában nem tetszik nekem, ő egy fiú, én meg csak részeg vagyok. Hosszú éjszaka volt, és az alkohol késztetett arra, hogy megcsókoljam őt. Valahol az agyam hátsó részében leküzdöm a gondolatot, hogy azt akarom, történjen meg még egyszer. Csak az alkohol volt, ő pedig annyira kedves volt, ezért.
- Akkor lehetne, hogy nem csinálunk belőle nagy ügyet? – kérdezem, megalázott lennék, ha valaki rájönne. Ez nem én vagyok, én nem iszom, és nem csalom meg a barátnőmet egy bulin, főleg nem egy fiúval.
- Hidd el, én sem akarom, hogy bárki tudjon róla, szóval csak ne beszéljünk erről – vágja rá.
- Tehát visszatértél önmagadhoz, látom – mondom durva hangnemmel.
- Soha nem voltam senki más. Ne gondold, hogy mert megcsókoltál, teljesen az akaratom ellenére, lesz valamilyen kötelék köztünk.
Ouch. Az akarata ellenére? Még mindig érzem, ahogy megragadta a hajamat, ahogy magára húzott, és ahogy a szája azt formálta, „Lou”, mielőtt újra megcsókolt.
- Megállíthattál volna – mondom, majd felállok.
- Nehezen – gúnyolódik, és úgy érzem, elsírom magam megint. Túl érzelmessé tesz. Megalázott vagyok, és fáj, ahogy azt mondja, kényszerítettem, hogy megcsókoljon. Eltemetem a fejemet a kezeimbe, és ajtóhoz indulok. – Itt maradhatsz ma este, mivel nincs máshova menned – mondja gyorsan, mire megrázom a fejem. Nem akarok a közelében lenni. Ez az egész a kis játékának a része. Itt maradok, és azt gondolom, ő egy rendes srác, aztán mikor elalszom, felgyújtja a szobát, vagy leborotválja a hajam.
- Nem, kösz – mondom, és kisétálok a szobájából. Mikor elérem a lépcsőt, azt hiszem, hallom, hogy a nevemen szólít, de tovább megyek. A hideg szellő érzése a bőrömön csodálatos, majd leülök az ismerős kőfalra, és visszakapcsolom a telefonom. Majdnem hajnali négy. Egy órán belül fel kellene kelnem, hogy korábban lezuhanyozzak és elkezdjek tanulni, de e helyett itt ülök ezen a repedt kőfalon, egyedül a sötétben. Végigolvasom az SMS-eket Natalie-tól és anyától, természetesen elmondta neki. Nem is tudok haragudni rá, éppen megcsaltam őt. Beütöm a kollégium épületének címét a telefonom GPS-ébe, és elindulok.