Chapter 16

Helló! :)

Először is azzal kezdeném, hogy iszonyatosan fel tudjátok dobni a napomat, amikor azt olvasom, mennyire szeretitek ezt a történetet, vagy hogy jól fordítok, esetleg az egyik kedvenc írótok/bloggeretek vagyok. Hihetetlen érzés, nem is tudom kifejezni. Imádlak titeket! ♥ Ez a rész pedig... hát, szerintem ki fogtok akadni, hogy ott van vége, szóval hozzam holnap a következőt? :D

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 16

- Merek – válaszol Harry, mielőtt még megkérdezném. Mit kellene csináltatnom vele? Tudom, hogy meg fog tenni bármit, mert egyszerűen ő ilyen. – Én… hmmm… Azt mondom, hogy…
- Hogy mit? – szól közbe türelmetlenül. Majdnem arra kértem, hogy mondjon valami kedveset minden egyes emberhez a csoportban, de elvetem, azonban mulatságos lett volna.
- Vedd le a pólódat, és hagyd úgy az egész játék alatt – mondja Molly helyettem, és én örülök. Nem azért, mert Harry le fogja venni a pólóját, természetesen, hanem mert nem tudtam semmire gondolni, hogy mit csináljon.
- Milyen eredeti – mondja, de áthúzza a pólóját a fején. Szemeim végigpásztázzák hosszú felsőtestét. Ahogy a fekete tintájú tetkói végigfestik meglepően lebarnult bőrét, valahogyan vonzó. A fecskéi alatt van egy pillangó tetoválása a hasán, ami sokkal jobban néz ki, mint kellene egy fiún. Karján több tetoválás van, mint vártam, kicsi, látszólag véletlenszerű tetkók elszórtan a válla és a csípője mentén. Amint realizálom, min gondolkozom, elszakítom tőle a szemem, imádkozva, hogy senki se bámuljon engem. Semmit nem kellene találnom egy fiún, ami „vonzó”, heteró vagyok. A játék folytatódik, Molly megcsókolja Tristant és Zaynt, Steph elmondja az első szexuális élményét, és Niall és az új lány is csókolóznak. Hogy kerültem én ennek a szexuálisan túlfűtött, fősulis csapatnak a közepébe?
- Louis, felelsz vagy mersz? – kérdezi Tristan.
- Miért is kérdezed? Mindannyian tudjuk, hogy felelni fog – szakít félbe Harry.
- Merek – mondom, meglepve őket és magamat is.
- Hmm… Louis, azt mondom, igyál egy feles vodkát – mosolyog Tristan.
- Én nem iszom.
- Ez a lényeg.
- Nézd, ha nem akarod megcsinálni – kezd bele Niall, majd átnézek Harryre és Mollyra, akik rajtam nevetnek.
- Rendben, egy feles – mondom, Harry szemei pedig találkoznak az enyémekkel. Egy furcsa arckifejezéssel néz rám.
Másodpercekkel később megfogom a tiszta üveg vodkát. Véletlenül az orromhoz emelem az üveg tetejét, megérezve a visszataszító folyadékot. Égeti az orrlyukamat, ezért megdörzsölöm, próbálva figyelmen kívül hagyni a kuncogásokat mögöttem. Megpróbálok nem gondolni a sok szájra, amik hozzáértek ehhez az üveghez, mielőtt megdöntöm és iszom belőle. A vodka forró, és égeti a nyelvemet, végig le a hasamig, de sikerül lenyelnem. Borzasztó íze van. A csapat tapsol és nevet egy kicsit, kivéve Harryt. Ha nem ismerném jobban, azt mondanám, mérgesnek vagy csalódottnak tűnik? Ő nagyon furcsa. Érzem a forróságot az arcomban, és az alkohol kis mennyiségét az ereimben, ahogy nőnek minden egyes körrel, amikor innom kell. Be kell vallanom, nagyon nyugodtnak érzem magam, és jól.
- Ugyanúgy merek – nevet Zayn, majd iszik az üvegből, mielőtt a kezembe adná legalább ötödszörre. Nem is nagyon emlékszem a „merek”-re és „felelek”-re, amik körülöttem folytak, az elmúlt pár körben. Ezúttal két nagy kortyot iszok a vodkából, mielőtt kiragadják a kezemből.
- Szerintem eleget ittál – mondja Harry, és átadja az üveget Niallnek, aki iszik belőle. Ki a franc Harry, hogy megmondja nekem, mikor elég? Mindenki más még mindig iszik, szóval én is megtehetem. Visszaveszem az üveget Nialltől, és újra iszok, biztosra véve, hogy adjak egy vigyort Harrynek, mikor az üveg az ajkaimhoz ér.
- Nem tudom elhinni, hogy még soha nem voltál részeg, vicces, ugye? – kérdezi Zayn, mire mosolygok. A felelőtlenség gondolatai árasztják el az agyam, de visszaszorítom őket. Ez csak egy este.
- Harry, felelsz vagy mersz? – Molly kérdezi. Mer, természetesen. – Azt akarom, hogy csókold meg Louis-t – mondja, majd egy hamis mosolyt villant. Harry szemei nagyra nyílnak, és el akarok futni.
- Nem. Barátnőm van – mondom nekik, hangsúlyozva a „nő” részt. Nevetnek rajtam, legalább századjára ma este. Miért is lógok ezekkel az emberekkel, akik csak nevetnek rajtam?
- Szóval… ez csak egy játék. Csak csináld – erőlteti rám Molly.
- Nem, nem csókolok meg senkit, főleg nem egy fiút – csattanok fel, és felállok. Harry csak iszik a poharából. Remélem, megsértődött, tényleg nem érdekel, ha igen. Utál engem, és amúgy is bunkó. Ahogy a lábamra állok, a vodka teljes hatása megüt. Megingok, de összeszedem magam, és elsétálok tőlük, át a tömegen, sikerül megtalálnom a bejárati ajtót. Ahogy kinyílik, megcsap az őszi szél. Becsukom a szemem, majd belélegzem a friss levegőt, mielőtt leülnék az ismerős kőfalra. Mielőtt realizálhatnám, mit csinálok, a telefon a kezemben van, hívom Natalie-t.
- Helló? – ismerős hangjától még jobban hiányozni kezd.
- Szia… bébi – mondom nevetve. Mi nem hívjuk egymást ilyen nevetséges beceneveken.
- Louis? Részeg vagy? – hangja tele van elítéléssel. Nem kellett volna felhívnom.
- Nem… természetesen nem – hazudok, és megszakítom a vonalat. Ujjammal megnyomom a kikapcsoló gombot, nem akarom, hogy visszahívjon. Tönkreteszi a vodka jó érzését. Visszabotladozom a házba, figyelmen kívül hagyva a felfordulást körülöttem, és megragadok egy üveg barna italt a pultról a konyhában, majd iszok egy kortyot, egy túl nagy kortyot. Rosszabb az íze, mint a vodkának, és még jobban éget. Kezeimmel tapogatok egy pohárért, bármiért, ami elűzi a számból ezt az ízt. Végül kiveszek egy üvegpoharat a szekrényből, és megtöltöm vízzel, megbizonyosodva, hogy a mosogatóba rakom azután. Az víz enyhíti az égést egy kicsit, de nem nagyon. A „barátaim” csoportja még mindig körben ül, és a hülye játékukat játsszák. Ők a barátaim? Nem hiszem, hogy azok. Csak azért akarják, hogy velük legyek, hogy nevethessenek a tapasztalatlanságomon. Hogy meri Molly azt mondani Harrynek, hogy csókoljon meg, tudja, hogy heteró vagyok és van barátnőm. Csak két lányt csókoltam meg életemben, Natalie-t és Jennyt, egy szeplős arcú gyereket, harmadik osztályban, aki lábszáron rúgott rögtön utána. Belement volna Harry? Tudom, hogy mindkét nemet behálózza, de komolyan kétlem, hogy megtette volna. Ajkai olyan rózsaszínek és teltek, az agyamban elképzelem, ahogy Harry fölém hajolva megcsókol, és a pulzusom elkezd gyorsan verni. Mi a fene? Miért gondolok arra, hogy megcsókol? Soha nem iszom újra. Percekkel később a szoba elkezd forogni, és érzem, hogy szédülök. A lábam felvezet az emeletre a fürdőszobába, és leülök a WC elé, várva, hogy hányjak. Semmi nem történik. Nyögök, majd felhúzom magam. Készen állok, hogy visszamenjek a kollégiumba, de tudom, hogy Tristan órák múlva sem lesz az.
Mielőtt meg tudnám állítani magam, kezem Harry hálószoba ajtaján kopog. Ugyanúgy néz ki, mint ezelőtt, csak most a szoba mozog a lábam alatt. Az Üvöltő szelek másolata hiányzik a polcról, ahol volt, de megtalálom az éjjeliszekrényen a Büszkeség és Balítélet mellett. Harry megjegyzései a regényről rögtön eszembe jutnak. Nyilván olvasta ezelőtt, és megértette, ami ritka a mi korosztályunkban. Talán el kellett olvasnia az előző iskolájában, ezért. De miért van kint az Üvöltő szelek másolata? Megfogom, majd leülök az ágyra, kinyitva a könyvet a felénél. Szemeim falják az oldalakat, a szoba pedig abbahagyja a forgást.
Annyira elvesztem Catherine és Heathcliff világában, hogy amikor kinyílik az ajtó, nem hallom meg.
- Melyik részét nem értetted múltkor annak, hogy senki nem jöhet a szobámba? – dörren fel Harry.
- B… bocsánat… én…
- Kifelé! – köpi felém, mire egy haragos pillantást vetek rá. A vodka még mindig friss a szervezetemben, túl friss, hogy hagyjam, hogy Harry kiabáljon velem.
- Nem kell ilyen bunkónak lenned! – feleselek, hangom sokkal hangosabb, mint terveztem.
- Te vagy az én szobámban, megint, miután elmondtam, hogy ne legyél, szóval kifelé! – ordítja közelebb lépve hozzám.
- Miért utálsz? – nem vagyok biztos benne, mi vett rá arra, hogy megkérdezzem ezt, de nem hiszem, hogy a már sérült önbizalmam el tudná viselni a választ.