Chapter 3

Sziasztok! :)

Hála az égnek, elmaradt a faktom, így előbb hazaértem és végeztem a dolgaimmal, tehát tudtam hozni az új részt. Eléggé függő lett a vége, szóval minél előbb igyekszem a következővel, nem mondom biztosra a holnapot, de szerintem legkésőbb szerdán itt lesz. Ó, és kommenteket szívesen fogadok, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre erről a sztoriról, mivel én nagyon szeretem. Az olvasókat pedig üdvözlöm, nagyon örülök, hogy egyre több lesz! ♥

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 3

Anya egy órás figyelmeztetése után a partik ellen, és fenyegetése után, hogy mi történne, ha teherbe ejtenék egy lányt, végre elmegy. Megölel és megpuszil búcsúzóul, majd szól Natalie-nak, hogy megvárja őt az autóban.
- Hiányozni fog, hogy mindennap a közelemben legyél – mondja lágyan, mire karjaimba húzom. Belelélegzem parfümét, az egyiket, amit két karácsonyra is vettem neki egymás után, és sóhajtok. Hiányozni fog az illata.
- Te is hiányozni fogsz, de mindennap beszélni fogunk – mondom neki, és szorosabban ölelem. – Azt kívánom, bárcsak itt lennél ebben az évben – mondom, mire nyakamhoz simul. Csak pár centivel vagyok magasabb nála, de szeretem, hogy nem tornyosulok fölé. Megcsókol búcsúzóul, ahogy anya dudál. Miután Natalie és anya elmegy, kipakolom a csomagjaimat, majd elterülök az ágyon. Máris egyedül érzem magam, és nem segít, hogy a szobatársam elment. Van egy olyan érzésem, hogy sokat lesz távol. Miért nem tudtam olyan szobatársat kapni, aki szeret bent maradni és olvasni, vagy tanulni? Azt hiszem, ez jó dolog is lehet, mert enyém lehet az egész kis szoba. Mielőtt lefeküdnék, előveszem a határidőnaplóm, leírom az óráimat erre a szemeszterre, és a lehetséges találkozókat az olvasóklubba, tervezem, hogy csatlakozom. Lejegyzek egy beszerző körutat holnapra, hogy vegyek pár dolgot a szobámba. A tény, hogy nincs még autóm, kicsit nehezebbé fogja tenni ezt, talán autót kellene keresnem. Elég pénzem van az érettségi ajándékokból, csak nem akarom a kocsi fenntartása miatti stresszt most. A kampuszon élek, szóval rengeteg busz jár erre. Végül is becsukom a határidőnaplóm, és elalszom.

A következő reggel Tristan nincs az ágyában. Szeretném megismerni őt, de talán mégsem kellene, ha az a fajta ember, aki kimarad egész éjszaka. Megfogom a tisztálkodási cuccomat, és a fürdőszoba felé tartok. Az egyik legkevésbé kedvelt dolog az egyetemi életben eddig a közös zuhanyzó. Kínos, de legalább nem koedukált. Ez az, amit feltételeztem, amíg elértem az ajtóig. Valóban van ott két alak, egy férfi és egy nő. Ugh. Lányok és fiúk a zuhanyzóban kínos lesz. Csak korábbra kell állítanom az ébresztőmet, amikor remélhetőleg üres lesz.
A zuhanyvíznek sokáig tart felmelegedni, és paranoiás vagyok, hogy valaki el fogja húzni a vékony zuhanyfüggönyt, ami elválasztja meztelen testemet a mindkét nemű résztől. Úgy tűnt, mindenki kényelmesen elvan a tény ellenére, hogy nem lehetnének itt. Az egyetemi élet furcsa eddig. A zuhanyfülke apró, kis akasztókkal, amikre a ruháimat rakhatom, amíg zuhanyozom. Gondolataim elkalandoznak Natalie-hoz és az otthoni barátaimhoz, zaklatott vagyok, így ahogy megfordulok, a könyökömmel megütöm a fogast, ami miatt a ruháim leesnek az ázott padlóra. A víz folyamatosan esik rájuk, teljesen eláztatva őket.
- Ugye csak viccelsz velem? – nyögöm magamnak. Elzárom a vizet, és a törülközőt magam köré tekerem, megragadom a nehéz, eláztatott ruháim kupacát, majd végigrohanok a folyosón, kétségbeesetten remélve, hogy senki nem lát meg. Elérem a szobámat, bedugom a kulcsot megnyugodva, egészen addig, amíg megfordulva meglátom a göndör hajú fiút elterülve Tristan ágyán.