Chapter 9

Sziasztok! :)

Itt is a 9. fejezet, ahogy ígértem, bár a vége ennek is olyan, hogy nagyon hamar kellene a következő, úgyhogy talán holnap valamikor tudom hozni. Remélem, élvezitek a szünetet, majd megpróbálok minél többször frissíteni, hogy ettől is jobb legyen :)

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 9

- Szólj, ha bármire szükséged van – mondja Niall. Olyan rendes fiú, kíváncsi vagyok, miért lóg olyan sokat Harryvel?
- Segítenél megkeresni Tristant? – kérdezem, mire elkezd nevetni. Felemeli kezét a levegőbe, és a másik szobába mutat. Eláll a lélegzetem, ahogy megpillantom őt. Tristan, egy másik sráccal és lánnyal, táncolnak az asztalon a nappaliban. Egy részeg lány felmászik és csatlakozik hozzájuk, Tristan kezei megmarkolják a csípőjét. Arra számítok, hogy ellöki Tristan kezeit, de csak mosolyog, és Tristan hozzádörgöli magát a lányhoz. Ó.
- Louis, csak táncolnak – mosolyog Niall, és elneveti magát nyugtalan arckifejezésemen. Ők nem csak táncolnak, egymáshoz dörgölőznek és tapogatják egymást.
- Ja… tudom – mondom, akármennyire szokatlan is nekem. Natalie és én nem táncoltunk még így ezelőtt, pedig már két éve együtt vagyunk. Natalie! Mikor előhúzom a telefonomat, három üzenetem van tőle.
*Ott vagy, Louis?*
*Hahó? Jól vagy?*
*Louis? Felhívjam anyukádat? Kezdek aggódni*
Tárcsázom őt, amilyen gyorsan csak tudom, imádkozom, hogy még nem hívta fel anyát. Nem veszi fel, így írok neki SMS-t, biztosítva arról, hogy jól vagyok, és megkérem, ne hívja fel anyát. Ki fog akadni, ha rájön, hogy egy buliban vagyok egy diákszövetségi házban az első fősulis hétvégémen.
- Sziaaaa… Louis! – Tristan alig érthetően ejti ki a nevemet, ahogy besétál a konyhába. Karját átveti a vállamon, miközben kissé ide-oda dülöngél. – Jól szórakozol ezen a bulin? – vigyorog. Nyilvánvaló, hogy túlságosan is részeg. – Azt hiszem, szükségem van… a szoba elkezd költeni… úgy értem, forogni – nevet, és teste előre dől.
- Rosszul lesz – mondom Niallnek, és karját a vállunkra tesszük.
Gyakorlatilag felhúzzuk őt a lépcsőn, majd Niall kinyit egy ajtót, egy fürdőszoba. Persze amikor szükségem volt egyre, nem találtam. Leültetjük Tristant a padlóra, a WC elé, és egyből elkezd hányni. Elnézek és befogom az orromat, próbálom nem elhányni magamat. Több hányás után, mint amit kezelni tudok, abbahagyja, és elveszi a törülközőt Niall kezéből.
Segítünk Tristannak elsétálni a szobába, végig a folyosón, és lefektetjük őt az ágyra. Pánikolok, ahogy Niall elkezd elmenni. Nem hagyhatom őt itt kiütve egy random ágyon.
- Itt maradhatsz vele – mondja Niall, mintha olvasna a fejemben.
- Köszönöm – mondom neki, mire elmosolyodik és elhagyja a szobát. Átvizsgálom a környéket, majd észreveszem, hogy egy könyves polc befedi az egyik falat. Elsétálok a könyvekhez és megkeresem a címeket, mély benyomást tett rám ennek a gyűjteménynek a tulajdonosa, sok klasszikus van itt, beleértve az összes kedvencemet. Megfogom az Üvöltő szeleket, és kihúzom a polcról. Rossz állapotban van, az oldalak megmutatják, mennyiszer olvasták már.
- Mi a francért vagy a szobámban? – dörmögi egy mérges hang. Felismerem az akcentusról most már. Harry.