Chapter 13

Sziasztok! :)

Nagyjából lezajlott már nálunk a locsolkodás, így tudtam is hozni a következőt. Egyébként kinek hogy teltek az ünnepek, sok locsoló volt? :D A 14. fejezet szerintem jön holnap, utána viszont még nem tudom egyelőre.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 13

A hétvége többi része gyorsan elrepül, és szerencsére sikerül elkerülnöm, hogy lássam Harryt. Biztosra vettem, hogy azelőtt menjek el a boltba vasárnap, hogy Harry megérkezik a szobába, és elmaradtam, amíg biztos nem voltam benne, hogy elmegy. Az új ruhák, amiket vettem, kitöltik a kis szekrényemet, ahogy elrakom őket, Harry ellenszenves hangja bukkan fel a fejemben:„Ugye tudod, hogy bulizni megyünk, nem templomba?” – mondta, és minden bizonnyal újra mondaná, ha meglátja az új ruháimat. Eldöntöm, hogy többet nem megyek bulizni Tristannal, vagy bárhová, ahol Harry ott lehet. Ő nem jó társaság, és szellemileg kimerít.

Most hétfő reggel van, a főiskolai órák első napja, és nem lehetnék felkészültebb. Extra korán keltem fel, hogy biztosan le tudjak zuhanyozni, és ne kelljen rohannom. A begombolt ingem és khaki nadrágom vasaltak, készek, hogy felvegyem. Eltervezem, hogy hamarosan elindulok, így odaérhetek legalább tizenöt perccel korábban az első órámra, biztosítva, hogy nem fogok elkésni.
Megszólal Tristan ébresztője, de megüti a szundi gombot. Fel kellene keltenem őt? Az órái talán később kezdődnek, mint az enyémek, vagy lehet, nem tervezte, hogy bemegy. A gondolat, hogy kihagyjam az első órákat, kikészít, de ő másodéves, szóval talán tudja kezelni ezt. Végre itt az idő, hogy felöltözzek, bezselézem a hajam, majd felveszem a táskámat a vállamra. Egy utolsó pillantás a tükörbe, és elindulok az első órámra. Hálás vagyok, hogy megtanultam a kampusz térképét, így könnyen megtalálom az óráimat. Amikor besétálok az elsőéves történelemórára, a terem üres, kivéve egy embert. Úgy döntök, leülök mellé, nyilvánvalóan szeret időben lenni. Csak úgy, mint én.
- Hol van mindenki? – kérdezem őt, mire elmosolyodik. Nagyon ragyogó mosolya van.
- Valószínűleg átrohanják a kampuszt, hogy időben ideérjenek – nevet, és azonnal megkedvelem őt. Ez pontosan az, amit én is mondtam volna.
- Louis Tomlinson vagyok – mondom, és megajándékozom egy barátságos mosollyal.
- Liam Payne – válaszol egy ugyanolyan ragyogó mosollyal, mint először. Az óra előtti időt beszélgetéssel töltjük, mindketten angol szakon vagyunk, és van egy barátnője otthon, Danielle. Nem gúnyol ki, amikor azt mondom, hogy Natalie egy évvel alattam jár. Örülök, hogy mellé ültem le. Azt osztály megtelik, majd én és Liam bemutatkozunk a professzornak.
Ahogy a nap folytatódik, kezdem sajnálni, hogy öt órát vettem fel négy helyett. Rohanok az irodalomórámra, alig érek oda időben. Hála az égnek, ez a mai utolsó órám. Megkönnyebbülök, mikor meglátom Liamet az első sorban ülni, a mellette lévő hely üres.
- Szia, újra – mosolyog, ahogy leülök mellé.
A professzor elkezdi az órát, szétosztja az egész szemeszterre vonatkozó tanmenetet, majd mesél magáról. Nagyon boldog vagyok, hogy a főiskola különbözik a középiskolától, a professzorok nem állítanak fel az egész osztály elé, hogy mutasd be magad, vagy hogy bármilyen más kínos és felesleges dolgot csinálj.
A professzor az olvasási listánkról magyaráz, aminek kellős közepén az ajtó kinyílik, és eltátom a szám. Természetesen, amikor azt gondoltam, hogy a napom jól telik, megjelenik Harry.
- Ugh – motyogom az orrom alatt, mire Liam felnevet.
- Ismered Harry Stylest? – kérdezi. Elég jó hírnévvel rendelkezik Harry a kampusz környékén, ha egy olyan édes fiú, mint Liam, ismeri őt.
- Valamennyire, a szobatársam barátja. Egy barom – suttogom. Harry szemei találkoznak az enyémekkel, és aggódom, hogy meghallott engem. Őszintén nem érdekel, ha igen, nem mintha nem lenne tudatában annak, hogy egy barom. Azon találom magam, hogy kíváncsi vagyok, Liam mit gondol róla, nem tudok mit tenni, megkérdezem. – Te ismered őt?
- Igen… ő… – megáll a beszédben, szemei mögém vándorolnak. Felnézek, és látom Harryt becsúszni a padba mellém. Liam csendben marad az óra további részében.
- Ez minden mára, szerdánként találkozunk – mondja Hill professzor, majd elküld minket.
- Azt hiszem, ez lesz a kedvenc órám – mondom Liamnek, amivel egyetért. Arca ledöbben, mire megfordulok, és látom Harryt mellénk sétálni.
- Mit akarsz, Harry? – kérdezem, megkóstoltatva vele a saját főztjét. Nem jön be, vidámnak tűnik.
- Egyáltalán semmit. Örülök, hogy van egy óránk együtt – gúnyolódik, és beletúr a hajába, megrázza, majd a homlokára löki.
- Később találkozunk, Louis – köszön el Liam. Még egyszer Harryre néz, aztán elsétál az ellenkező irányba.
- Összebarátkoztál a legbénább gyerekkel.
- Ne mondd ezt Liamről, ő kedves és okos. Nem úgy, mint te – meglepődöm durva szavaimon, amit neki címeztem. Tényleg a legrosszabbat hozza ki belőlem.
- Minden alkalommal egyre pimaszabb vagy, amikor beszélünk, Lewis.
- Ha még egyszer Lewis-nak hívsz… – figyelmeztetem, mire elneveti magát. Megpróbálom elképzelni őt tetkók és piercingek nélkül, tulajdonképpen nem csúnya, de a személyisége elrontja őt.
- Ne bámulj – mondja, majd sarkon fordul, eltűnik, mielőtt a visszavágásra gondolhatnék.