Chapter 4

Helló! :)

Pont kijött úgy, hogy lett annyi időm, hogy ide kirakjam a következőt, ennek gondolom, örültök :D Egyébként amíg utol nem érjük az angol After Larryt, gyorsabban jönnek a részek, mondjuk jelenleg 9 fejezettel vagyok lemaradva a fordítással, de csinálom, ahogy tudom. Nem hinném, hogy holnap lesz időm frissíteni, szóval szerintem esetleg csütörtökön jön a következő, de még ebben sem vagyok teljesen biztos. A kommentekért és a rengeteg kattintásért nagyon hálás vagyok, csak így tovább! ♥ És nem is húzom tovább az időt, gondolom, eléggé kíváncsiak vagytok, hogy mi történik a szobában :D

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 4

- Um… hol van Tristan? – hangom egy kicsivel magasabb, mint akartam. Kezeim szorosabban fogják a törülköző anyagát, és szemeimmel megbizonyosodom róla, hogy biztosan takar-e. Soha nem éreztem magam kényelmesen valakivel, aki kitárulkozva lát engem, nem csak fiúk előtt, és főleg nem fiúk előtt, nem tudom.
- Nem tom’ – motyogja, és bekapcsolja a kis lapos képernyőt Tristan szekrényén. Mégis mit csinál itt, ha nem tudja, hol van Tristan? Nincs neki saját szobája? Megharapom a nyelvem, próbálva megtartani magamnak durva megjegyzéseimet.
- Oké? Nos, nem tudnál… elmenni vagy valami, hogy felöltözhessek? – rájövök, nem vette észre, hogy törülközőben vagyok, ha mégis, talán nem zavarja őt.
- Nem mintha leskelődnék – gúnyolódik, majd átfordul a másik oldalára, kezei betakarják az arcát. Brit akcentusa van, akkor miért van Washingtonban? Bizonytalan vagyok, hogy mit mondjak goromba megjegyzésére, megsértődöm és elsétálok a szekrényemhez. Talán heteró, és ez az, amit értett az alatt, hogy „Nem mintha leskelődnék”, vagy ez, vagy azt gondolja, hogy csúnya vagyok. Sietősen felhúzom a bokszeremet, amit egy kék póló és egy khaki rövidnadrág követ.
- Készen vagy már? – kérdezi. Ennyi volt.
- Tudnál még tiszteletlenebb lenni? Úgy értem, őszintén, az ÉN szobámban vagy, amíg öltözködöm, és még van merszed bunkónak lenni velem? Semmit nem csináltam veled, mi a problémád? – mondom nyersebben, mint akartam, de látva meglepődött arcát, nyers szavaimnak megvolt a kívánt hatása a tetovált fiún.
Ahogy én gondolom, bocsánatot fog kérni, erre nevetésben tör ki. Rám néz és csak nevet. Nevetése nem lenne idegesítő, ha nem lenne ilyen bunkó. Gödröcskéi előbukkannak, ahogy folytatja a nevetést, és idiótának érzem magam, nem tudom, mit csináljak vagy mondjak. Általában nem szeretem a konfliktusokat, és úgy néz ki, ez a fiú az utolsó ember, akivel vitába szállnék. Az ajtó kinyílik, és Tristan robban be.
- Sajnálom, hogy késtem. Pokolian másnapos vagyok – mondja, és rám néz, majd át Harryre. – Sajnálom, Lou, elfelejtettem mondani, hogy Harry átjöhet – von vállat bocsánatkérően.
Szeretném azt hinni, hogy én és Tristan jól tudnánk kezelni ezt a szobatárs dolgot, de a választása barátok terén, csak nem vagyok biztos benne.
- A barátod udvariatlan – a szavak kiesnek a számból. Harry nevetésben tör ki, mire Tristan mogorván néz rá.
- Mit mondtál neki? – kérdezi, mielőtt szemet forgat a nevető fiúra. – Harrynek van egy… egyedi beszélgetési módja – magyarázza. Lényegében azt mondja nekem, hogy durvának lenni csak Harry, ez csak ő. Nagyszerű. Harry csatornát vált és vállat von.
- Buli lesz ma este, jönnöd kellene velünk, Louis – ajánlja Tristan. Itt az én időm nevetni rajtuk.
- A bulizás nem igazán az én világom, plusz vennem kell pár dolgot a szobába.
- Gyerünk, ez csak egy buli! Főiskolán vagy már, egy nem fog fájni. Hogy fogsz eljutni az üzlethez egyébként? Azt hittem, nincs autód – kérdezi. Én csak nem mehetek el bulizni.
- Senkit nem fogok ott ismerni, emellett skype-olni akartam Natalie-val – mondom neki, erre Harry elkezd nevetni megint. – És busszal akartam menni az üzlethez.
- Nem akarhatsz busszal menni szombaton! Azok tele vannak, Harry ki tud dobni téged hazafelé menet… ugye, Harry? És ismerni fogsz minket a partin. Csak gyere… szórakozunk! – könyörög.
Csak egy napja ismerem őt, meg kellene bíznom benne? Tudom, hogy a megjelenése ellenére kedves. De egy buli?
- Nem tudom… és nem, nem akarom, hogy Harry elvigyen az üzlethez – mondom, mire megfordul egy szórakozott arckifejezéssel.
- Ó, ne! Tényleg nagyon vártam, hogy veled lógjak – jegyzi meg, hangja tele van szarkazmussal. Meg kell küzdenem a késztetéssel, hogy megdobjam egy lámpával a göndör fejét. – Gyerünk, Tristan, tudod, hogy ez a fiú nem fog megjelenni egy bulin – nevet, és valamilyen okból kifolyólag be akarom neki bizonyítani, hogy téved.
- Tulajdonképpen, elmegyek – mondom mosolyogva, ahogy csak tudok. Harry újra nevet, Tristan pedig felemeli a kezét egy ötösre, amit elfogadok.
- Jól fogod magad érezni, ígérem – mondja.