Chapter 18

Helló! :)

Szerencsére ma lett időm frissíteni, úgyhogy itt is van a 18. fejezet. Szerintem megint olyan vége van, hogy azonnal kellene a következő, de holnap nem tudom hozni, szóval kedden érkezik majd, azt hiszem, nincs semmi dolgom akkor.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 18

Néhány percnyi csend után Harry végre megszólal.
- Feltehetek egy kérdést? – a kifejezés az arcán arról árulkodik, hogy nemet kellene mondanom, de önkéntelenül mondom, hogy „persze”. – Mit akarsz csinálni a főiskola után? – kérdezi, mire felnevetek. Ez az utolsó dolog, amit vártam, hogy megkérdezi. Azt feltételeztem, megkérdezi, miért vagyok még mindig szűz, vagy miért nem iszom.
- Nos, író vagy laptulajdonos akarok lenni, amelyik először összejön – valószínűleg nem kellett volna vele őszintének lennem, ki fog gúnyolni. Bátornak érzem magam, felteszem neki ugyanezt a kérdést, de csak egy szemforgatást kapok, és nem választ. – Azok a te könyveid? – kérdezem, még ha nem is fog válaszolni.
- Azok – motyogja.
- Melyik a kedvenced?
- Nincs kedvencem.
Sóhajtok, majd észreveszek egy kis szakadást a farmeremen. Nem kellene szakadásnak lennie rajta, még teljesen új, de emiatt majd később aggódom.
- Tudja a barátnőd, hogy megint egy bulin vagy? – vigyorog.
- Mi? – kérdezem ostobán, egy pillanatra megfeledkeztem róla.
- Tudod, a kocka barátnőd.
- Ne beszélj így róla, ő… ő… rendes – dadogom. Harry nevet, mire felállok. Ő semmit nem tud Natalie-ról. – Te csak álmodozhatsz egy olyan rendes barátnőről, mint ő – köpöm a szavakat.
- Rendes? Ez az első szó, ami eszedbe jut, amikor a barátnődről beszélsz? Ezzel kedvesen hívod őt unalmasnak.
- Nem unalmas! Még csak nem is ismered Natalie-t!
- Tudom, hogy unalmas, meg tudom mondani a szoknyája és kardigánja alapján – Harry feje nevetés közben hátracsuklik, nem tudom nem észrevenni mély gödröcskéit. Eltakarom a számat kezemmel, nehogy elmosolyodjak barátnőm megjelenésén. Gyorsan megfogom a vizet, és iszom egy kortyot. – Nos, két éve jársz vele, de még nem dugtad meg, szóval azt mondanám, mindketten kockák vagytok – mondja, mire visszaköpöm a vizet a pohárba.
- Mi a fenét mondtál? – amikor azt gondolom, ki tudunk jönni egymással, mond valami ilyesmit.
- Hallottál, Lewis – mosolyog.
- Egy seggfej vagy, Harry – jelentem ki, és az arcába öntöm a félig üres poharat. Reakciója olyan, amilyet reméltem, teljes sokk. Hatalmas kezeivel letörli a felesleges vizet, ahogy kiviharzok a szobából. Ő annyira dühítő, az egyik percben rendes, a következőben meg teljesen bunkó. Visszatalálok a konyhába, majd másik italt keresek, ahogy a düh, amit érzek, felülkerekedik a hányingeren. Ki kell vernem Harry gödröcskés vigyorát a fejemből. Észreveszem Zayn fekete haját a tömegben, és felé sétálok. Egy aranyos lánnyal ül, aki egy piás üveget tart a kezében.
- Szia, Louis, ő a barátom, Tessa – mondja Zayn, majd bemutat minket egymásnak. Tessa rám mosolyog, amit viszonozok is. Biztos észrevette, hogy a kezében lévő üveggel szemezek, mert felém nyújtja.
- Kérsz? – kérdezi Tessa, mire gyorsan elveszem tőle. Az égés most jó érzés, felhevíti a testem újra, és egy pillanatra elfelejtem Harryt.
- Láttad Tristant? – kérdezem, mire Zayn megrázza a fejét.
- Azt hiszem, ő és Steph talán elmentek – elment? Mi a fene? Jobban kellene, hogy érdekeljen, de a vodka elferdíti az ítélőképességemet, és azon találom magam, hogy azon gondolkodom, milyen nagyszerű pár lennének. Néhány itallal később elképesztően érzem magam. Ennek kell lennie annak, amiért az emberek mindig isznak. Homályosan emlékszem egy ígéretre magamnak, hogy soha nem iszom még egyszer, de ez nem olyan rossz. Tizenöt perccel később Zayn és Tessa annyira megnevetett, hogy fáj a hasam. Ők sokkal jobb társaság, mint Harry.
- Tudjátok, Harry egy igazi seggfej – mondom nekik, mire mindannyian felnevetünk.
- Ja, tud az lenni néha – ért egyet Zayn, majd a kanapé tetejére teszi a karját, mögém. El akarom mozdítani, de nem szeretném kínossá tenni a helyzetet, mert tudom, hogy ez nem jelent semmit. A percek órákba fordulnak, és még mindig nem láttam Harryt vagy Tristant. A tömeg kezd alábbhagyni, én pedig fáradtnak érzem magam. Ekkor jövök rá, hogy sehogy sem tudok visszamenni a kollégiumba.
- A buszok egész éjszaka járnak? – kérdezem alig érthetően. Zayn vállat von, és azt feleli, hogy nem tudja. – Egy perc, és visszajövök – mondom nekik, majd felállok. A vodka hatása még egyszer megüt, ahogy próbálom megtartani az egyensúlyomat.
- Ugh, kit látnak szemeim – mondom, ahogy Harry göndörödő fürtjei megjelennek előttem.
- Te és Zayn, akkor? – hangja olyan érzelemmel van tele, amit nem egészen tudok hova tenni.
- Annyira utálatos vagy! Csak busz után érdeklődtem – meglököm, ahogy elhaladok mellette, mire megragadja a karomat. – Engedj el, Harry – egy másik poharat keresek, amit ráönthetek.
- Nyugodj le… hajnali három van. Ilyenkor nincs busz. Itt ragadtál újra – mosolya annyira gúnyos, hogy arra késztet, hogy megüssem őt. – Kivéve persze, ha nem akarsz Zaynnel hazamenni – szemet forgatok, majd elengedi a karomat. Visszaülök a kanapéra Zaynhez és Tessához, és elmondom nekik a tervemet, hogy megnézem a szobát, ahol múltkor maradtam, hátha üres. Zayn felajánlja, hogy feljön velem az elemeltre megkeresni.