Chapter 61

Helló! :)

Tegnap sikerült befejeznem a fejezetet, úgyhogy itt is van. Szerintem jó kis rész, csak a vége... na, majd meglátjátok, inkább nem mondok semmit. A következő valószínűleg hétvége felé jön megint, ahogy mostanában szokott. Ó, és nagyon örülök, hogy folyamatosan nő a feliratkozottak száma, csodás, hogy ilyen sokan szeretitek ezt a sztorit! ♥

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 61

A következő reggel Harry előtt ébredek fel, és sikerül legördítenem őt magamról, illetve kibogozni a lábainkat anélkül, hogy felébreszteném. Annak az emléke, ahogy megkönnyebbülten a nevemet lehelte, és az összes titok, amelyeket feltárt nekem magáról, görcsbe rántja a gyomromat. Annyira védtelen és nyitott volt tegnap este, hogy még inkább törődni akarok vele. Az érzéseim mélysége iránta megijeszt, és még nem vagyok kész, hogy szembenézzek velük. Fogom a hajlakkomat, hajszárítómat és Tristan szemceruzáját, amit kölcsönvettem, az engedélyével természetesen, aztán a fürdőszobába megyek, hogy elkészüljek és fogat mossak. A folyosó üres, és senki nem kopog az ajtón, miközben készülődöm. Már nem vagyok ilyen szerencsés, mikor visszaindulok Harry szobájába. Három ember sétál a folyosón, az egyiküket felismerem, Tessát.
- Szia, Louis! – csiripeli, és megvillantja tökéletes mosolyát.
- Szia, hogy vagy? – kérdezem udvariasan. Kellemetlenül érzem magam, hogy mindhárman engem bámulnak.
- Jól, éppen kifelé megyünk. Te beköltözöl ide, vagy valami? – nevet fel.
- Nem, biztosan nem. Csak, uhm… látogatóban vagyok – fogalmam sincs, mit mondjak. A legmagasabb a két srác közül lehajol, hogy súgjon valamit Tessa fülébe, de nem tudom, mit, úgyhogy elnézek. – Nos, később találkozunk, srácok – mondom.
- Ja, találkozunk ma este a bulin – feleli Tessa, majd elsétál. Milyen buli? Miért nem említette Harry a bulit nekem? Talán nem tervezi, hogy itt lesz? Vagy talán nem akarja, hogy jöjjek. Teszi hozzá a tudatalattim. Egyébként is, ki tart egy bulit kedden? Mikor elérem Harry ajtaját, az kinyílik, mielőtt a kilincshez érnék.
- Hol voltál? – kérdezi, és elég szélesre tárja, hogy bemenjek.
- Megcsinálni a hajamat, hagyni akartalak aludni – mondom neki.
- Megmondtam, hogy ne bolyongj a folyosókon, Louis – szid le engem.
- Én pedig megmondtam, hogy ne főnökösködj felettem, Harry – teszem hozzá gúnyosan, mire felkuncog, arcvonásai ellágyulnak.
- Touché – nevet fel, és közelebb lép hozzám. Egyik kezét a hátam alsó részére helyezi, a másikat pedig a pólója alá, a hasamra. Ujjai bőrkeményedéstől érdesek, de lágyak a bőrömön, feljebb és feljebb haladva a hasamon.
Száját pontosan abban a pillanatban teszi a fülemhez, amikor ujjai megtalálják a mellbimbóimat. Nagyujjaival az érzékeny területet dörzsöli, megkeményítve őket érintése alatt. Élesen beszívja a levegőt, én pedig le vagyok fagyva, de a szívem hevesen ver.
- Sosem tudhatod, milyen perverzek állnak lesben a folyosókon – leheli lágyan a fülembe. Ujjai körkörösen mozognak a mellbimbóimon, mielőtt kissé megcsípi őket nagy- és mutatóujja közé véve. Fejem a mellkasára esik, és képtelen vagyok kontrollálni a nyögéseimet, miközben ujjai tovább folytatják gyengéd támadásukat. – Fogadok, hogy el tudnál élvezni csak attól, hogy ezt csinálom – mondja, majd nagyobb nyomást alkalmaz. Fogalmam sem volt, hogy ez ilyen… jó érzés lehet. Bólintok, mire Harry felkuncog, szája a fülem mellett van. – Akarod, hogy megtegyem? Elélveztesselek? – kérdezi, én pedig újra bólintok. Kell még neki megkérdeznie? Nehézkes légzésemnek és remegő térdeimnek árulkodónak kellene lenniük. – Jó fiú, akkor most térjünk át a… – kezdi el, de a telefonom ébresztője félbeszakítja.
- Ó, Istenem! Tíz percen belül indulnunk kell, Harry, és te még nem is öltöztél fel. Még én sem öltöztem fel! – húzódom el, mire megrázza a fejét és visszairányít magához. Ezúttal lehúzza a nadrágomat és a bokszeremet a lábamon. Átnyúl, majd kikapcsolja a telefonomat.
- Csak két percre van szükségem, ami nyolc percet hagy az öltözködésre – feleli, aztán felemel a padlóról, átvéve az ágyhoz. Leültet a szélére, letérdel elém, és a bokámnál fogva húz a széléhez. – Tárd szét a lábad, bébi – turbékolja, én pedig engedelmeskedem.
Tudom, hogy ez nem volt a terveim között erre a reggelre, de nem tudok ennél jobb módra gondolni, hogy elkezdjem a napomat. Hosszú ujja végigfut a combomon, míg a másik kezével lent tart engem. Lehajtja fejét, aztán egyszer végignyal a hosszomon, mielőtt rátapad ajkaival és szopni kezd. Csípőm felemelkedik az ágyról, mire visszatol, és továbbra is lent tart. A másik kezét használva belém helyezi egy ujját, minden eddiginél gyorsabban mozgatva. Nem tudom eldönteni, hogy ujjai vagy szopása jobb érzés, de a kombináció észveszejtő. Másodperceken belül érzem azt a tüzet a gyomromban, ő pedig gyorsabban pumpálja ujját.
- Megpróbálok kettőt, oké? – kérdezi, mire jóváhagyva felnyögök. Az érzés furcsa, mint az első alkalommal, és kényelmetlen, de ajkait visszahelyezi rám és újra szopni kezd, elfeledtetve velem a finom fájdalmat. Nyöszörgöm, ahogy Harry ismét elmozdítja száját. – Francba, olyan szűk vagy, bébi – egyedül szavai eljuttatnak a csúcsra. – Jól vagy? – kérdezi. Megragadom őt a fürtjeinél fogva, és lenyomom a fejét. Felkuncog, aztán újra körbefon ajkaival.
A nevét nyögöm, és a haját húzom, miközben a legerősebb orgazmusomat élem át. Nem mintha olyan sok lett volna, de határozottan ez volt a leggyorsabb és legerősebb. Harry egy kis csókot nyom a csípőcsontomra, mielőtt feláll, hogy a szekrényhez sétáljon. Felemelem a fejemet, és megpróbálok levegőhöz jutni. Visszajön, majd megtöröl egy pólóval, jobban zavarban lennék, ha teljesen magamnál lennék.
- Mindjárt visszajövök, csak megmosom a fogam – mosolyodik el, és kilép a szobából. Felállok, felöltözöm, aztán megnézem az időt. Három percünk van, amíg el kell indulnunk. Mikor Harry visszatér, gyorsan felöltözik, és elindulunk.
- Tudod, hogyan jutunk oda? – kérdezem, miközben kihajt a kocsi feljáróról.
- Igen, apám legjobb haverja az egyetemről Christian Vance – mondja nekem.
- Ó… wow – tudtam, hogy Kennek van kapcsolata ott, de azt nem, hogy a vezérigazgató a legjobb barátja.
- Ne aggódj, rendes fickó. Egy kicsit kocka, de rendes, remekül beilleszkedsz majd – mosolya ragályos. – Nagyon csinos vagy ma egyébként – dicsér meg.
- Köszönöm, úgy tűnik, jó hangulatban vagy ma reggel – ugratom.
- Igen, miután a fejem a lábad között volt ilyen korán reggel, ez csak egy jó nap lehet –nevet fel, majd megfogja a kezemet.
- Harry! – szidom őt le, mire még egyszer felnevet.
Az út gyorsan eltelik, és pillanatokon belül bekanyarodunk egy parkolóba a hatalmas épület mögött. A Vance Könyvkiadó egy hat emeletes épület tükrözött ablaküvegekkel és egy nagy V betűvel az elején.
- Ideges vagyok – vallom be.
- Ne legyél, jól fog menni. Annyira okos vagy, és ezt ő is látni fogja – biztosít Harry. Szeretem, amikor ilyen kedves.
- Köszönöm – mondom, majd áthajolok, hogy megcsókoljam őt. Egy édes és egyszerű csók.
- Itt várok rád az autóban – feleli, aztán újra megcsókol.
Az épület belseje éppen olyan elegáns, mint a külseje. Mikor elérem a recepciót, azt az utasítást kapom, hogy menjek a hatodik emeletre. A hatodikra érve a pultnál lévő fiatalember elmondja, hogy Mr. Vance vár rám. Rám villantja tökéletes, fehér mosolyát, mielőtt elkísér egy hatalmas irodához.
- Mr. Vance, Lewis Tomlinson itt van – feleli, felém pedig egy szakállas, középkorú férfi int. Zöld szemei a terem másik feléről is láthatók, ahogy felém sétál, és megrázza a kezem. Mosolya megnyugtató és ellazít, miközben hellyel kínál.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Lewis. Köszönöm, hogy eljöttél – üdvözöl engem Christian Vance.
- Igazából Louis, és köszönöm, hogy fogadott – mosolyodom el.
- Elnézést. Szóval, Louis, elsőéves angol szakos vagy? – kérdezi, mire bólintok.
- Igen, uram – válaszolok.
- Ken Styles nagyszerű áttekintést adott rólad, azt mondta, remek lehetőséget hagynék ki, ha nem adok neked egy gyakornoki állást – mosolyodik el.
- Ken egy nagyon kedves ember – felelem, amire bólint, ujjaival megdörzsölve a szakállát.
Megkér, hogy nevezzem meg a kedvenc és a legkevésbé kedvelt íróimat, és hogy magyarázzam meg, miért érzem így. Végig bólogat és hümmög a magyarázásom alatt, aztán amikor befejezem, elmosolyodik.
- Nos, Louis, mikor tudsz kezdeni? Ken már egyetértett, hogy változtassuk meg az órarendedet, így egy héten három nap itt lehetsz, a kampuszon pedig a másik kettőn – feleli, mire eltátom a számat.
- Tényleg? – ez minden, amit mondani tudok. Ez várakozáson felüli. Azt feltételeztem, hogy esti órákat kell majd vennem és idejönnöm nappal, ha megkapom az ajánlatot.
- Igen, és kredit órákat is kapni fogsz a diplomádhoz az itt töltött idődért.
- Köszönöm szépen. Ez annyira csodálatos lehetőség, köszönöm még egyszer – nem tudom elhinni, milyen szerencsés vagyok.
- A fizetésedet megbeszéljük hétfőn, amikor kezdesz.
- Fizetés? – azt feltételeztem, hogy ez egy nem fizetett gyakornoki állás. Ez tényleg életem legjobb napja.
- Igen, természetesen kapsz fizetést a munkádért – mosolyodik el, mire bólintok. Félek, hogy ha kinyitom a számat, ezredszer is megköszönöm neki.
Gyakorlatilag az autóhoz futok, Harry pedig kiszáll, amikor odaérek.
- Nos? – kérdezi, mire felvisítok.
- Megkaptam! Fizetnek, egy héten három napot itt leszek, így kettőt a suliban, és kapok kreditet és olyan kedves volt, és apukád csodálatos, hogy ezt tette értem, és te is természetesen. Csak olyan izgatott vagyok és én… nos, azt hiszem, ennyi – nevetek fel, majd karjaival átölel, szorosan magához húz, és a levegőbe emel.
- Örülök neked – mondja, én pedig ujjaimat a hajába temetem.
- Köszönöm – felelem, aztán letesz. – Tényleg, köszönöm, hogy elhoztál és vártál rám az autóban.
Biztosít, hogy ez nem probléma, miközben mindketten beszállunk a kocsiba.
- Mit akarsz csinálni a délután hátralévő részében? – kérdezi Harry.
- Visszamenni a suliba természetesen, még mindig odaérhetünk irodalomra.
- Tényleg? Kitalálhatnánk valami sokkal szórakoztatóbbat is.
- Nem, már így is túl sok órát hagytam ki ezen a héten, nem akarok többet hiányozni. Én megyek irodalomra, és neked is kellene – mosolyodom el. A szemét forgatja, de egyetértően bólint.
Éppen időben érkezünk meg irodalomra, és áradozok Liamnek a gyakornoki állásról. Gratulál nekem, majd megajándékoz egy szoros öleléssel. Harry gorombán öklendező hangokat ad ki mögöttünk, mire megrúgom a lábát.
Óra után Harry Liammel és velem sétál ki, miközben mi megbeszéljük a részleteket a pénteki tábortűzzel kapcsolatban. Megegyezünk, hogy találkozom Liammel a házánál ötkor vacsorára, aztán hétkor elmegyünk a tábortűzre. Harry csendben marad a beszélgetésünk alatt, és kíváncsi vagyok, hogy el fog-e engem kísérni. Korábban mondta, hogy elmegy a tábortűzre, de úgy hiszem, az csak azért volt, hogy versenyezzen Zaynnel. Liam elköszön tőlem, ahogy elérjük a parkolót.
- Styles! – kiáltja valaki. Mindketten megfordulunk, és látjuk Niallt és Mollyt sétálni felénk. Nagyszerű, Molly. Egy ujjatlan pólót és egy piros, bőrszoknyát visel. Csak kedd van, tartogathatná a kirívó ruháit a hétvégékre.
- Helló – mondja Harry, majd ellép mellőlem.
- Szia, Louis – mosolyodik el Molly. Viszonozom köszöntését, és ügyetlenül állok, ahogy Harry és Niall köszönnek egymásnak.
- Készen állsz, ugye? – kérdezi tőle Niall, és világossá válik, hogy Harry mondta nekik, hogy itt találkozzanak vele. Nem tudom, miért feltételeztem azt, hogy megint együtt lógunk, nem mintha minden napot együtt tölthetnénk. Annak ellenére, hogy azt kívánom, bárcsak így lenne.
- Ja, kész vagyok – mondja nekik, aztán rám néz. – Majd találkozunk, Louis – feleli közömbösen, majd elfordul, hogy elsétáljon tőlem. Molly visszanéz rám egy vigyorral a sminkkel fedett arcán, ahogy mindhárman beszállnak Harry autójába, Molly az anyósülésre. Közben én a járdán állok, és azon gondolkodom, hogy mi a fene történt.