Chapter 58

Sziasztok! :)

Úgy alakult, hogy mégsem mentem Pestre, úgyhogy hoztam a részt nektek. Nem is tudom, mit mondhatnék róla... szerintem aranyos fejezet. Élvezzétek ki, őket ismerve úgyis nemsokára összevesznek. A következő meg valamikor jövőhét elején jön, kedd környékén, legalábbis így tervezem, igyekszem betartani.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 58

Miután néhány percig Harry karjaiban fekszem, elkezdek a beleegyezésemen gondolkozni, hogy Harryvel maradok ma este.
- Nincsenek nálam a könyveim vagy a fogkefém. És még nem is zuhanyoztam – mondom neki. Ő felsóhajt és felül, elengedve engem.
- A könyveidet összeszedhetjük reggel, az első órád előtt, vagy most is elmehetünk értük, amennyiben visszajössz velem. Megígérted – emlékeztet engem egy mosollyal. Ajkai találkoznak az állkapcsommal, csókokat szórva rá fel és le. Ajkainak érzése a bőrömön elhomályosítja a józan eszemet, pontosan tudja, mit csinál.
- És mi lesz a zuhanyzással? – emlékeztetem őt.
- Lezuhanyozhatsz itt, a folyosó végén.
- Egy diákszövetségi házban? Ki tudja, ki fog bejönni.
- Egy, az ajtó zárható, és kettő, nyilvánvalóan elkísérnélek – jegyzi meg. Összeráncolom a homlokom hangsúlyán, de úgy döntök, hogy figyelmen kívül hagyom.
- Rendben. Most szeretnék lezuhanyozni, mielőtt túl késő lesz.
Bólint, majd feláll, hogy a farmeréért nyúljon. Kimászom az ágyból, és ugyanígy teszek, otthagyva a bokszeremet. Nem tetszik az ötlet, hogy megint ezeket a ruhákat vegyem fel holnap, de mivel Harry reggel el fog vinni a szobámba, majd akkor átöltözöm.
- Bokszer nélkül? – vigyorog, mire a szememet forgatom.
- Van samponod? Még fésűm sincs – kezdek aggódni mindazon dolgokra gondolva, amik nincsenek itt nálam. – És fültisztító? Fogselyem? – folytatom.
- Nyugi, van fültisztítónk és fogselymünk. Valószínűleg még extra fogkefénk is van, és tudom, hogy van egy vagy két fésű. Talán még extra bokszerek is vannak, minden méretben, ha akarsz egyet – tájékoztat.
- Bokszerek? – kérdezem, mielőtt rájövök, hogy úgy érti, olyan bokszerek, amiket más srácok hagytak itt. – Mindegy – mondom, mielőtt megmagyarázhatná. Remélem, Harrynek nincs semmilyen furcsa kollekciója lányok bugyijából és srácok bokszereiből, akikkel már lefeküdt.
Elvezet a fürdőszobába, kényelmesebben érzem itt magam, mint képzeltem, csak azért, mert már jó néhány alkalommal voltam ebben a fürdőben. Harry megnyitja a vizet, majd áthúzza fején a pólóját.
- Mit csinálsz? – kérdezem.
- Zuhanyozom?
- Ó, azt hittem, én tusolok először.
- Lezuhanyozhatsz velem – mondja lazán.
- Uhm… nem! Nem fogok – nevetek fel. Nem zuhanyozhatok le vele.
- Miért nem? Már láttalak, és te is engem. Mi olyan nagy dolog ebben? – nyögi.
- Nem tudom… csak nem akarok – tudom, hogy már látott engem meztelenül, de egy zuhanyzás együtt olyan bensőségesnek tűnik. Bensőségesebb, mint amit az előbb csináltunk.
- Rendben. Akkor menj először te – hangjában van egy kis él. Édesen elmosolyodom, és figyelmen kívül hagyom fanyar hangsúlyát, majd levetkőzöm. Szemei végigpásztázzák a testemet, aztán elnéz. Kezemmel benyúlok a függöny mögé, hogy megnézzem a víz hőmérsékletét, majd belépek. Harry csendben marad, miközben bevizezem a hajamat. Túl csendes.
- Harry? – szólok neki. Elhagyta a fürdőszobát?
- Igen?
- Azt hittem, talán elmentél – vallom be. Egy kicsit elhúzza a függönyt, és bedugja göndör fejét.
- Nem, még mindig itt vagyok.
- Valami baj van? – kérdezem tőle. Megrázza a fejét válaszul, de nem mond semmit. Tényleg duzzog, mint egy gyerek, mert nem fogok vele zuhanyozni? Majdnem mondom neki, hogy csatlakozzon hozzám, de azt akarom, hogy megértse, nem kaphatja meg mindig, amit akar. Feje eltűnik a zuhanyzóból, én pedig hallom őt leülni a wc-re.
A samponnak és a tusfürdőnek is erős férfias illata van, hiányzik az én vanília samponom, de erre az egy éjszakára rendben van. Valószínűleg több értelme lett volna, ha Harry velem maradt volna a szobámban, de Tristan ott lenne, és kínos lenne mindent elmagyarázni, illetve nem tudom elképzelni, hogy Harry olyan gyengéd lenne, ha Tristan körülöttünk lenne. A gondolat zavar, de elűzöm.
- Tudnál adni nekem egy törülközőt? – kérdezem, majd elzárom a vizet. – Vagy kettőt, ha van elég – szeretem, ha két törülközőm van, egyik a hajamnak, és egyik a testemnek. Keze átnyúl a függönyön két törülközőt tartva, megköszönöm neki, ő pedig motyog valamit, amit nem értek.
Lehúzza a farmerét, miközben megtörülközöm, aztán újra megnyitja a vizet. Önkéntelenül is meztelen testét bámulom, ahogy belép a zuhanyzóba. Vele kellett volna tusolnom, nem azért, mert duzzog, hanem mert tényleg akarom.
- Visszamegyek a szobádba – mondom neki. Amúgy is figyelmen kívül hagy. Visszarántja a függönyt, amitől a gyűrűi megkarcolják a rudat.
- Nem, nem mész.
- Mi a problémád? – csattanok fel. Idegesít most.
- Semmi, csak nem fogsz visszamenni egyedül. Harminc srác lakik itt, nem kellene a folyosókon csatangolnod.
- Van még valami, azóta duzzogsz, hogy azt mondtam, nem zuhanyozhatsz velem.
- Nem… nem duzzogok.
- Mondd el, miért, vagy kimegyek ebben a törülközőben – fenyegetőzöm, tudva, hogy valójában sosem tenném meg. Szemei összeszűkülnek, majd kinyúl a kezemért, hogy megállítson engem, kifröcskölve a vizet a padlóra.
- Csak nem szeretem, ha nemet mondanak nekem – hangja halk, de sokkal lágyabb, mint pillanatokkal ezelőtt volt.
Képzelem, hogy amikor ilyen dolgokról van szó, Harry alig, vagy soha, nem hallja azt a szót, hogy nem. Az elmém azt mondja, hogy feleljem azt, szokjon hozzá, de eddig a pontig még nem mondtam neki nemet. Amint megérint, azt teszem, amit csak akar.
- Nos, nem vagyok olyan, mint a többi ember, Harry – csattanok fel. Féltékenységem felülmúlja az iránta való bosszúságomat. Egy kis mosoly játszik az ajkain, miközben a víz lecsorog az arcán.
- Tudom, Lou. Tudom – behúzza a függönyt, én felveszem a ruháimat, aztán elzárja a vizet. – Felveheted néhány ruhámat az alváshoz – mondja nekem, mire bólintok. Alig hallom őt, mert túlságosan is az előttem lévő csillogó testére fókuszálok. A törülközővel megdörzsöli a haját, összevissza állva hagyja az egész fején, aztán dereka köré tekeri a törülközőt. A fehér anyag olyan alacsonyan lóg a csípőjén, úgy néz ki, mint a tiszta szex. Olyan érzésem van, mintha húsz fokkal emelkedett volna a hőmérséklet a fürdőszobában. Lehajol, kinyitja a szekrényt, elővéve egy fésűt, és a kezembe teszi.
- Gyere – mondja, én pedig megrázom a fejem, megpróbálva eltüntetni a piszkos gondolatokat a fejemből. Végigsétálunk a folyosón, majd bekanyarodunk a sarkon, mikor egy magas szőke srác majdnem nekem jön… Felnézek az arcára, és megborzongok.
- Nem láttalak már egy ideje – dorombolja, nekem pedig hányingerem lesz.
- Harry – nyüszítem, mire megfordul, csak egy pillanat kell neki, hogy emlékezzen, ez ugyanaz a srác, aki megpróbált korábban rám hajtani.
- Tűnj a közeléből, Neil – csattan fel, Neil pedig elsápad. Biztosan nem látta Harryt, mielőtt befordult a sarkon.
- Az én hibám, Styles – feleli Neil, majd elsétál.
- Köszönöm – suttogom Harrynek. Kezét az enyém köré kulcsolja, és kinyitja az ajtaját.
- Még a szart is ki kellene vernem belőle, igaz? – mondja Harry, miközben helyet foglalok az ágyon.
- Nem! Nem kellene – könyörgöm. Nem tudom megmondani, hogy komolyan gondolja-e, de nem akarom megtudni. Elveszi a távirányítót a komódjáról és bekapcsolja a tévét, mielőtt kihúzza a fiókot, hogy nekem dobjon egy pólót és egy bokszert. – Lehetne, hogy azt a pólót vegyem fel, amit ma viseltél? – észre sem veszem, milyen furcsának hangzik ez, amíg a szavak ki nem jönnek a számból.
- Mi? – vigyorogja.
- Én… nos… mindegy. Nem is tudom, mit mondtam – hazudom. A piszkos pólódat akarom hordani, mert jó illata van? Furcsának és őrültnek hangzik. Felkuncog, majd felveszi a pólót a padlóról, és hozzám sétál.
- Tessék, babe – mondja, ahogy nekem adja a használt pólót. Örülök, hogy nem hozott még jobban zavarba, de egy kicsit még mindig hülyének érzem magam.
- Köszi – csiripelem, aztán leveszem a kék pólómat, hogy kicseréljem az övével. Olyan csodás illata van, mint ahogyan tudtam, hogy ilyen lesz. Szemei ellágyulnak, ahogy rám néz.
- Gyönyörű vagy – mondja, majd elnéz. Olyan érzésem van, hogy nem akarta hangosan kimondani a szavakat, amitől még jobban dagad a szívem. Rámosolygok, és egy lépést teszek felé.
- Ahogy te is – bókolok én, mire elpirul.
- Elég ebből – nevet fel. – Mikor kell felkelned reggel? – kérdezi, majd leül az ágyra, válogatva a tévécsatornák között.
- Ötkor, de majd beállítom a saját ébresztőmet.
- Ötkor? Reggel ötkor? Mikor van az első órád, kilenckor? Miért kelsz fel olyan korán?
- Nem tudom, csak hogy elkészüljek, gondolom? – húzom végig a fésűt a hajamon.
- Nos, keljünk fel hétkor, a testem nem működik hét óra előtt – mondja nekem, mire felnyögök. Harry és én annyira különbözőek vagyunk.
- Hat harminc? – próbálok kiegyezni.
- Rendben, hat harminc – egyezik bele.
Az este további részét azzal töltjük, hogy random tévé show-kat nézünk, mielőtt Harry elalszik fejével az ölemben, ujjaim beletúrnak a hajába. Lecsúszok, majd mellé fekszem, próbálva nem felébreszteni őt.
- Lou? – nyögi, kezei pedig maga elé mozdulnak, mintha engem keresne.
- Itt vagyok – suttogom mögüle, ő a másik oldalára fordul és karjaival átölel, mielőtt ismét elalszik. Azt mondja, jobban alszik, amikor vele vagyok, ez rám is igaz ugyanúgy.

A következő reggel hat harminckor megszólal az ébresztőm, és körbe rohangálok, hogy megpróbáljam felvenni a tegnapi ruháimat, hogy felkeltsem Harryt, illetve hogy felöltözzön. Olyan nehéz őt felébreszteni. Idegesnek és felkészületlennek érzem magam, de 7:15-re a szobámhoz érünk, rengeteg időt adva nekem, hogy átöltözzek, megfésüljem a hajam és újra megmossam a fogam. Tristan végig alszik, amíg mi ott vagyunk, és megakadályozom Harryt, hogy egy pohár vizet öntsön a fejére, hogy felébressze őt. Harry egy durva megjegyzést sem tesz, miközben felveszem az egyik bő nadrágomat és egy egyszerű zöld pólót.
- Látod, még csak nyolc óra, még van húsz percünk, mielőtt el kell indulnunk a kávéházba – henceg Harry.
- Nekünk?
- Ja, gondoltam, veled mennék? Ha nem, az is jó – mondja, majd elnéz.
- Nem, persze, hogy okés – csak nem vagyok hozzászokva ehhez az akármihez, ami megváltozott köztünk. Jó lesz, hogy nem kell elkerülnöm Harryt, vagy azon aggódnom, hogy beleütközöm. Mit fog gondolni Liam? El fogjuk egyáltalán mondani Liamnek? – Mit kellene csinálnunk a húsz percünkkel? – mosolyodom el.
- Van néhány ötletem – ajkai egy vigyorra húzódnak, és magához húz.
- Tristan itt van – emlékeztetem őt, miközben a fülem alatt lévő bőrt szívja.
- Tudom, csak csókolózunk – nevet fel, majd ajkait az enyémekhez nyomja.
Elmegyünk, mielőtt Tristan felébredne, Harry pedig felajánlja, hogy hozza a táskámat, ami egy szép, de váratlan gesztus.
- Hol vannak a te könyveid? – kérdezem tőle.
- Nem hordom őket, csak kölcsönkérek egyet mindennap, minden órán. Megment attól, hogy ilyeneket kelljen cipelnem – mondja, aztán a táskámra mutat, ami a vállán van. A szememet forgatom, és nevetek rajta.
Mikor elérjük a kávéházat, Liam a téglafalnak dőlve támaszkodik, és meglepettnek tűnik, hogy Harryt és engem együtt lát. Megajándékozom egy „később mindent megmagyarázok” pillantással, ő pedig elmosolyodik.
- Nos, jobb, ha megyek, van néhány órám, amit át kell aludnom – mondja Harry, mire bólintok. Nem vagyok biztos benne, meg kellene-e őt ölelnem? Ledobja a táskámat, aztán karjával átöleli a derekamat, a mellkasához húzva, mielőtt megcsókol. Nem vártam, hogy ez fog következni. Visszacsókolom, majd elenged. – Később találkozunk – vigyorogja, és Liamre néz. Ez nem lehetne még kínosabb. Liam álla gyakorlatilag a padlón van, én pedig zavarban vagyok Harry merész lépésétől.
- Uhmm… bocs emiatt – általában nem igazán érdekel a nyilvános érzelem-kimutatás. Natalie és én soha nem csináltunk semmi ilyesmit, kivéve, amikor próbáltam megcsókolni őt a bevásárlóközpontban, hogy kiverjem Harryt a fejemből. – Sok mondanivalóm van neked – pirulok el, Liam pedig felveszi a táskámat.