Chapter 56

Helló! :)

Bocsánat, hogy ilyen későn jelentkezem, csak az egyéb közösségik elvették az időmet :'D Szóval most már Louis és Harry hivatalosan is együtt vannak, mikor először olvastam, úgy voltam vele, hogy azt hittem, már sosem jutunk el idáig. De szerencsére mégis. És biztosítok mindenkit, hogy az izgalmak még csak ezután jönnek igazán... Inkább nem is mondok többet :D A következő pedig valamikor jövőhéten jön szerintem, de attól függ, mennyire lesz netem, mivel csinálják nálunk a vezetékeket, és így nem mindig van áram. Ha tudok és lesz időm fordítani, akkor persze hozom előbb.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 56

- Mit terveztél a nap hátralévő részére? – kérdezi Harry, miután végül megszakítja a csókunkat. Leül az ágyamra, én pedig csatlakozom hozzá.
- Semmit, csak tanulást – ideges vagyok most, mintha lenne valamilyen mód, ahogy viselkednem kellene, most hogy… többek vagyunk, de fogalmam sincs, milyen mód az.
- Király – mondja, majd nyelvét felső ajkára simítja. Ő is idegesnek tűnik, örülök, hogy nem csak én vagyok az. – Gyere ide – hív Harry, és kitárja karjait. Abban a pillanatban, hogy az ölébe ülök, az ajtó kinyitódik, mire felnyög. Tristan, Steph és Niall lépnek be a szobába. Mindannyian minket bámulnak, én pedig lemászom Harryről és az ágy másik oldalára ülök.
- Szóval most már olyan dugó haverok vagytok? – kérdezi Niall, mire felnyüszítek.
- Nem! Nem vagyunk – válaszolom. Nem tudom, mit kellene mondanom nekik. Várok, hogy Harry mondjon valamit. Csendben marad, ahogy Tristan és Niall elkezd beszélni neki a tegnap esti buliról.
- Úgy tűnik, nem hagytam ki sokat – mondja nekik Harry, mire Niall vállat von.
- Amíg Molly nem adott nekünk egy sztriptíz show-t, teljesen meztelen volt, ott kellett volna lenned – feleli Niall Harrynek. Megborzongok, és Steph felé nézek, aki Tristant bámulja, valószínűleg remélve, hogy nem fogja kommentálni Molly meztelenségét.
- Semmi, amit ne láttam volna már – mosolyogja Harry, mire eláll a lélegzetem, aztán megpróbálom palástolni köhögéssel. Ugye nem azt mondta. Arckifejezése megváltozik, mintha megértette volna, hogy mit is mondott.
Talán ez egy szörnyű ötlet volt, már most kínos, és most hogy mindenki a szobában van, még inkább. Miért nem mondta el nekik, hogy járunk? Járunk mi egyáltalán? Nem igazán értem magam. A vallomása után azt gondoltam, hogy együtt vagyunk, de ténylegesen sosem mondtuk ki. Talán nincs rá szükségünk? Ez a bizonytalanság már most megőrjít, egész idő alatt amíg Natalie-val voltam, soha nem kellett aggódnom az érzései miatt irántam. Soha nem kellett olyan exekkel foglalkoznom, akikkel barátság extrákkal kapcsolatban volt, én vagyok az egyetlen srác Natalie életében, akit valaha is megcsókolt, és őszintén, tetszett úgy. Bárcsak Harry sosem csinált volna semmit más emberekkel, vagy legalább kevesebbel.
- Bowlingozni megyünk, miután átöltözöm, akarsz jönni? – kérdezi Tristan, mire megrázom a fejem.
- Fel kell zárkóznom a tanulásban, alig csináltam valamit hétvégén – mondom neki, majd elnézek, ahogy ennek a hétvégének az emlékei elárasztják a fejemet. Mikor tervezte el ezt Harry, valószínűleg minden előtt, ami megtörtént.
- Jönnöd kellene, vicces lesz – ajánlja Harry, de megrázom a fejem. Tényleg itt kell maradnom, azt reméltem, ő is marad velem. Tristan belép a mosdóba, majd néhány perccel később másik ruhában tér vissza.
- Készen vagytok, srácok? Biztos vagy benne, hogy nem akarsz jönni? – kérdezi tőlem, mire bólintok.
- Biztos – mondom neki. Mindannyian felkelnek, hogy elinduljanak, Harry pedig integet és megajándékoz egy kis mosollyal, mielőtt kilép a szobából. Egy kicsit csalódott vagyok az elköszönése miatt, de mit vártam? Hogy rohanjon hozzám és csókoljon meg, mondja el, hogy hiányozni fogok neki? Felnevetek a gondolaton. Nem tudom, hogy egyáltalán meg fog-e bármi is változni Harry és köztem azon kívül, hogy nem próbáljuk meg aktívan elkerülni a másikat. Túlságosan hozzászoktam ahhoz, ahogyan Natalie-val működtek a dolgok, szóval fogalmam sincs, hogy ez hogyan fog alakulni, és utálom, hogy nincs irányításom minden helyzet felett.
Egy órás tanulás és pihenéssel való próbálkozás után, megfogom a telefonomat, és eldöntöm, hogy írok Harrynek. Várjunk, nincs is meg a száma. Soha nem gondoltam erre ezelőtt, soha nem beszéltünk telefonon vagy SMS-eztünk ezelőtt. Soha nem volt rá szükségünk, ki nem állhattuk egymást. Ez bonyolultabb lesz, mint gondoltam.
Felhívom anyát, hogy megtudjam, mi van vele, és leginkább, hogy lássam, Natalie elmondta-e már neki, hogy mi történt. Hamarosan hazaér a két órás autóútról, és biztos vagyok benne, hogy nem fogja vesztegetni az időt, hogy elmondjon neki mindent. Anya egy egyszerű hellóval veszi fel a telefont, szóval tudom, hogy fogalma sincs még. Mesélek neki arról, hogy próbáltam szerezni egy autót és a lehetséges gyakornoki állásról a Vance-nál. Természetesen emlékeztet rá, hogy már több mint egy hónapja a főiskolán vagyok, és még mindig nem találtam autót. A szememet forgatom és hagyom őt hadd folytassa az áradozását arról, hogy mit csinált múlt héten. A telefonom felvillan, miközben hallgatom őt, így kihangosítom, és elolvasom az SMS-t.
*Jönnöd kellett volna velünk, velem.* Írja az üzenet. A szívem elolvad, ez Harry. Tettetve, hogy hallgatom anyát, néhányszor elmotyogom, hogy „hmm… ó…”, miközben visszaírok neki.
*Maradnod kellett volna.* Küldöm el. A képernyőt bámulom arra várva, hogy válaszoljon.
*Jövök, hogy felvegyelek.* Válaszolja örökkének tűnő idő után.
*Mi? Ne, nem akarok bowlingozni, már ott vagy. Maradj.*
*Már elindultam, legyél készen.* Követelőző még egy SMS-en keresztül is.
Anya még mindig beszél, nekem pedig fogalmam sincs, hogy miről. Abbahagytam a hallgatást, amint Harry írt.
- Anya, majd visszahívlak – szakítom őt félbe.
- Miért? – hangsúlya meglepett.
- Én, uhm… nos, kiöntöttem a kávét a jegyzeteimre. Mennem kell – hazudom, majd leteszem a telefont. Sietősen a szobába megyek, leveszem magamról Harry pizsamáját, és felkapom az új farmeremet és egy egyszerű kék felsőt. Megfésülöm a hajamat, egész jól néz ki, figyelembe véve, hogy nincs megmosva. Megnézem, hány óra, majd a fürdőbe megyek, hogy megmossam a fogam, mikor visszaérek, Harry az ágyamon vár.
- Hol voltál? – kérdezi.
- Megmostam a fogam – mondom neki, és elteszem a tisztálkodási táskámat.
- Kész vagy? – áll fel, majd felém sétál. Félig azt várom, hogy megölel, de nem teszi. Csak az ajtóhoz megy. Bólintok, aztán felkapom a telefonomat.
Amikor az autójához érünk, halkra veszi a rádiót, miközben vezet. Tényleg nem akarok a bowling pályára menni. Utálok bowlingozni, de vele akarom tölteni az időmet. Nem tetszik, hogy már milyen függőnek érzem magam.
- Mennyi ideig tart szerinted, amíg odaérünk? – kérdezem néhány perc csend után.
- Nem tudom… miért? – néz rám oldalról.
- Nem tudom… nem igazán érdekel a bowling.
- Nem lesz olyan rossz. Mindenki ott van – biztosít engem. Remélem, a mindenkibe nem tartozik bele a részmunkaidős kurva, Molly.
- Gondolom – motyogom, és kinézek az ablakon.
- Nem akarsz menni? – hangja halk.
- Nem igazán, ezért mondtam nemet először – nevetek fel egy kicsit.
- Menjünk akkor valahova máshova?
- Hova? – felizgat, nem tudom, miért.
- Az én házamhoz – ajánlja, mire elmosolyodom és bólintok. Mosolya megnő, megmutatva a gödröcskéket, amiket már annyira megszerettem. – Akkor a házamhoz – nyúl át és teszi kezét a combomra. Bőröm felmelegszik, majd kezemet az övére rakom.
Tizenöt perccel később egy hatalmas diákszövetségi házhoz érkezünk. Azóta nem voltam itt, hogy Harry és én veszekedtünk, mint mindig, és visszasétáltam a kollégiumba. Kicsivel előttem megy, majd felvezet a lépcsőn, jobban ismerem ezt a házat, mint kellene. Egyik srácot sem zavarja, hogy ránk nézzen akár kétszer is, biztosan hozzászoktak már a látványhoz, hogy Harry hazahoz valakit. A gondolatra összeszorul a gyomrom. Abba kell hagynom, hogy így gondolkozzak, mert ez az őrületbe fog kergetni, és nincs semmi, amit tehetek, hogy megváltoztassam.
- Itt vagyunk – mondja Harry, majd kinyitja az ajtaját. Követem őt befelé, aztán felkapcsolja a villanyt, lerúgja magáról a csizmáit a földre. Az ágyához megy, és megveregeti a mellette lévő helyet. Ahogy felé sétálok, legyőz a kíváncsiságom.
- Molly ott volt? A bowling pályán? – kinézek az ablakán, miközben megkérdezem.
- Igen, természetesen ott volt – válaszolja lazán. – Miért?
Leülök a puha ágyra, Harry pedig a bokáimnál fogva húz magához. Felnevetek, és közelebb csúszok, hátam rásimul az ágyra, felemelem a térdeimet, majd lábaimat az ő lábának másik oldalára teszem.
- Csak kíváncsi voltam… – mondom neki, mire elvigyorodik.
- Ő mindig a közelünkben lesz, a csoportunk tagja – tájékoztat, én pedig bólintok. Tudom, hogy buta vagyok, amiért féltékeny vagyok rá, de csak zavar engem. Úgy viselkedik, mintha kedvelne, amikor tudom, hogy nem, és tudom, hogy tetszik neki Harry. Most, hogy mi… akármik is vagyunk, nem akarom, hogy Harry közelében legyen. – Nem aggódsz, hogy megdugom őt, ugye? – megütöm a karját szóhasználata miatt. Szeretem, ahogy a piszkos szavak elhagyják a száját, de nem, amikor Mollyról van szó.
- Nem, vagyis, én… talán. Csak tudom, hogy ezelőtt már igen, és nem akarom, hogy újra megtörténjen – vallom be féltékenységemet. Biztos vagyok benne, hogy ki fog gúnyolni vagy kinevetni, úgyhogy elfordítom a fejemet oldalra. Kezét a térdemre teszi, és finoman megszorítja.
- Nem tennék ilyet… nem most. Ne aggódj miatta, oké? – szavai gyengédek, én pedig hiszek neki.
- Miért nem beszéltél rólunk senkinek? – tudom, hogy csak be kellene fognom a számat, de zavar.
- Nem tudom… nem voltam benne biztos, hogy akarod-e. Ezen kívül, amit csinálunk, az a mi dolgunk. Nem az övék – magyarázza. Válasza sokkal jobb, mint ami képzeltem.
- Azt hiszem, igazad van, azt gondoltam, talán zavarban voltál vagy valami? – mondom, mire felnevet.
- Miért lennék zavarban miattad? Nézz magadra – szemei elsötétülnek, kezét pedig a hasamra teszi. Ujjai felhúzzák a pólómat, és köröket rajzol csupasz bőrömre. Libabőrös leszek, mire elmosolyodik. – Imádom, ahogy a tested válaszol nekem – leheli. Tudom, mi következik, és alig várom.