Chapter 45

Sziasztok! :)

Szörnyen sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a következőre, de olyan dolgok jöttek közbe, amikre nem számítottam, főleg a héten. Káosz volt és van is még szerintem a magánéletemben és a netem se volt mindig használható, de talán most már nyugisabb időszak jön, mert kezdek megőrülni. A részről nem mondok semmit, élvezzétek :) A link-változtatásról meg annyit, hogy én megértem a problémát, de nem változtathatok egy ember kérdésére, amikor a többieknek jó. És sajnálom, de most tényleg erre van a legkevesebb energiám foglalkozni. Remélem, megértitek, a 46. fejezettel pedig megpróbálok igyekezni. Ó, és mindenkinek kellemes nyári szünetet! Ja, és a skanks-r-us kifejezésre nincs konkrét szó, ilyen kihívóan, magamutogatón öltözködő, viselkedő fiatal lányokat jelenthet.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 45

Előveszem a jegyzeteimet és a tankkönyveimet, majd belevetem magam a tanulásba. A jövő heti feladatokon dolgozom, szeretek legalább egy héttel előre tanulni, így nincs lehetőségem a lemaradásra. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Harry leadta az irodalmat, csak azért, hogy ne kelljen látnia engem. Meg kellett volna kérdeznem erről, de túlságosan zavart és bosszús voltam, hogy erre gondoljak. Nem mintha érteném, hogy mit csinál, lead egy órát, hogy elkerüljön engem, aztán gyakorlatilag kényszerít engem, hogy beszálljak vele az autóba, így elhozhat a szobámhoz? Fejfájást okoz. Tudom, hogy nem figyelek az esszére, amit írnom kellene, akár meg is nézhetnék egy filmet és feküdhetnék az ágyban, amíg el nem alszom. Csak két óra telt el, mióta telefonáltam Natalie-val, négynek tűnik.
Úgy döntök, megnézek egy romantikus filmet egy nőről, aki elveszítette az emlékezetét, annak ellenére, hogy már többször is láttam. Kevesebb, mint tíz perc elteltével a filmből, hallok valakit átkozódni kint a folyosón. Feljebb veszem a hangerőt a laptopomon, és megpróbálom figyelmen kívül hagyni. Péntek van, szóval tudom, hogy az egész kollégium tele lesz részeg emberekkel ma este. Néhány perccel később újra hallom az átkozódást, egy férfihang, aztán egy női is csatlakozik hozzá. A férfihang hangosabban kiabál, én pedig felismerem az akcentust. Ez Harry. Kiugrom az ágyamból, és kitárom az ajtót, hogy meglássam őt a földön ülve, háttal a falnak, a szobám előtt. Egy mérges lány, szőkített hajjal, áll felette, mogorván néz rá csípőre tett kézzel.
- Harry? – mondom, mire felnéz. Egy hatalmas vigyor terül el az arcán.
- Louis? – feleli, majd elkezd felállni.
- Megmondanád, kérlek, a barátodnak vagy bármi is ő, hogy menjen el az ajtómtól?! Kiöntötte a vodkát az egész padlóra, és majd nekem kell feltakarítanom! – ordítja, én pedig Harryre nézek.
- Ő nem az én… – kezdem el mondani, de Harry megragadja a kezemet, és az ajtóm felé húz.
- Bocs, hogy kiöntöttem – feleli Harry szemet forgatva a szőkére, aki megsértődik és beviharzik a szobájába.
- Mit csinálsz itt, Harry? – kérdezem tőle. Megpróbál elsétálni mellettem, be a szobámba, de elzárom a bejáratot.
- Miért nem jöhetek be, Louis? Kedves leszek a nagymamádhoz – nevet fel, mire a szememet forgatom. Tudom, hogy Natalie-val gúnyolódik.
- Ő nincs itt.
- Miért nem? Oké, akkor engedj be – mossa össze a hangokat.
- Nem, részeg vagy? – szemeim az arcát fürkészik. Szemei vörösek és a vigyora mindent megmagyaráz. Ajkát a fogai közé veszi, kezeit pedig a zsebébe rakja. – Azt hittem, nem iszol, mostanában meg már sokat teszed.
- Még csak kétszer volt, nyugi – mondja, majd elnyomul mellettem. – Szóval Natalie miért nem jött? – ül le az ágyamra.
- Nem tudom – hazudom, mire felnevet.
- Persze. A Gapnél valószínűleg szoknya kiárusítás volt, így lemondott téged – nevet, és én önkéntelenül is csatlakozom hozzá.
- Szóval hol van Molly? Egy skanks-r-us kiárusításon? – nevetek fel, mire Harry megáll egy pillanatra, majd még jobban nevet.
- Ez egy szörnyű próbálkozás volt a visszavágásra, Lou – viccel, én pedig megrúgom őt a lábammal.
- Akárhogy is, nem maradhatsz itt. Natalie és én újra együtt vagyunk, hivatalosan is – észreveszem, hogy mosolya elhalványul, majd kezét a térdéhez dörzsöli.
- Szép pizsama – mondja, mire lenézek. Miért próbál ilyen játékos lenni? Semmit nem oldottunk meg, és az utolsó alkalommal, amikor ellenőriztem, mindketten távol maradtunk egymástól.
- Harry, el kell menned.
- Hadd találjam ki, Natalie egyik feltétele az volt, hogy távol kell maradnod tőlem? – hangja most már sokkal komolyabb.
- Igen, és amikor utoljára néztem, te és én nem voltunk barátok vagy nem is beszéltünk. Miért adtad le az irodalmat és miért ütötted meg Liamet?
- Miért teszel fel mindig olyan sok kérdést? – nyafogja. – Nem akarok ezekről beszélni! Mit csináltál te és a menő pizsamád, mielőtt jöttem és miért van lekapcsolva a villany? – mosolyog. Harry sokkal játékosabb, amikor iszik, de elkezdtem kíváncsi lenni, miért iszik mostanában, amikor eddig nem tette.
- Egy filmet néztem – mondom neki, talán ha kedves vagyok hozzá, megválaszolja majd néhány kérdésemet.
- Milyen filmet?
- A Fogadom című filmet – válaszolom, majd ránézek. Azt várom tőle, hogy kinevet, és néhány másodperccel később meg is teszi.
- Persze hogy szereted azt a csöpögős filmet. Ez annyira irreális.
- Egy igaz történet alapján készült – javítom őt ki.
- Még mindig hülyeségnek tűnik.
- Láttad már? – kérdezem tőle, mire megrázza a fejét.
- Nem kell látnom, hogy tudjam, hogyan végződik, most meg tudom mondani, a nő visszanyeri az emlékezetét, és aztán boldogan élnek – mondja magas hangon.
- Nem, valójában nem így végződik – nevetek fel.
Harry legtöbbször megőrjít, de a ritka alkalmakkor, mint ez, elfeledteti velem, milyen szörnyű tud lenni. Elfelejtem, hogy utálnom kellene őt, és azon találom magam, hogy nekidobom Tristan egyik párnáját. Engedi, hogy eltalálja, még akkor is, ha könnyen kivédhette volna, visít, mintha ténylegesen megsebesült volna, aztán még egyszer nevetünk mindketten.
- Hadd maradjak és nézzem meg veled a filmet – félig kérdezi, félig követeli.
- Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet – mondom neki, mire vállat von.
- A legrosszabb ötletek a legjobb ötletek. Ezen kívül nem akarnád, hogy részegen vezessek vissza, ugye? – mosolyog, én pedig nem tudok ellenállni, bár tudom, hogy kellene.
- Rendben, de a földön ülsz vagy Tristan ágyán.
Az ajkát biggyeszti, de nem hátrálok meg, Isten tudja, mi történik, ha mindketten a kis ágyamon vagyunk. Elárasztanak a lehetőségek, aztán leszidom magam, amiért ilyenekre gondolok, amikor éppen megígértem Natalie-nak, hogy távol maradok Harrytől. Olyan egyszerű ígéretnek hangzik, de valahogy mindig megtalálom az utam vissza Harryhez. Vagy mint ma este, ő találta meg az övét hozzám.
Harry lecsúszik a földre, én pedig végre időt szánok rá, hogy megcsodáljam, milyen dögösen néz ki egy egyszerű fehér pólóban. A fekete tinta kontrasztja és a fehér póló tökéletes, és imádom, ahogy a tetoválásai kilógnak a póló nyaka és ujjai alól.
- Van pattogatott kukorica? – kérdezi, amint lenyomom a lejátszás gombot.
- Nem, hoznod kellett volna magadnak – ugratom, majd elfordítom a képernyőt, hogy jobban láthassa a földről.
- Bármikor el tudnék menni másfajta rágcsáért – mondja, mire játékosan meglököm a fejét.
- Nézd a filmet és nincs több beszéd, vagy kirúglak – Harry úgy tesz, mintha becipzárazná az ajkait, és a kezembe ad egy láthatatlan kulcsot, ami megnevettet, ahogy tettetve a hátam mögé dobom. Ahogy Harry visszahajtja fejét az ágyra, sokkal nyugodtabbnak és békésebbnek érzem magam, mint egész héten.
Harry többet figyel engem, mint a filmet, de nem érdekel, észreveszem, ahogy mosolyog, amikor nevetek egy vicces részen, ahogy a homlokát ráncolja, amikor zokogok, miután a nő elveszítette az emlékezetét, és ahogy megkönnyebbülten felsóhajt, amikor újra összejönnek a film végén.
- Szóval mit gondolsz? – kérdezem tőle, ahogy görgetek, hogy találjak egy másik filmet.
- Marhaság volt – mosolyog, mire kezemmel beletúrok a hajába, mielőtt rájövök mit is csinálok. Felülök, ő pedig elfordul, hogy a fal felé nézzen. Jó módja annak, hogy kínos legyen a helyzet, Louis. – Hadd válasszam ki a következő filmet – mondja, majd a laptopomért nyúl.
- Ki mondta, hogy maradhatsz egy másikra? – kérdezem, mire a szemét forgatja.
- Nem vezethetek, még mindig részeg vagyok – mondja nekem. Tudom, hogy hazudik, meg tudom mondani, hogy többnyire kijózanodott, de igaza van. Maradnia kellene. Bármit fog csinálni Harry holnap, majd megbirkózom vele, csak azért, hogy vele lehessek ma este. Tényleg szánalmas vagyok, ahogy azt megmondta. Ebben a pillanatban nem érdekel. Meg akarom kérdezni tőle, miért jött ide és miért nincs a saját diákszövetségi bulijában, de várni fogok a film végéig, mert tudom, hogy mogorva lesz, amint elkezdem kérdezgetni őt.
Harry valamilyen Batman filmet választ, amit még nem láttam, és esküszik rá, hogy ez minden idők legjobb filmje. Nevetek lelkesedésén, ahogy próbálja elmagyarázni a trilógia előző részeit, de fogalmam sincs, miről beszél. Natalie és én mindig együtt nézünk filmeket, de még sosem élveztem annyira, mint Harryvel most.
- Elzsibbadt a seggem ettől a kemény padlótól – panaszkodik Harry, amint a film elkezdődik.
- Tristan ágya nem az – mondom neki, mire a homlokát ráncolja.
- Nem fogom látni a képernyőt onnan. Gyerünk, Louis, meg fogom tartani a kezeimet magamnak.
- Rendben – nyögöm, majd arrébb csúszok. Elmosolyodik, és lefekszik mellém a hasára, engem utánozva pedig behajlítja a térdét és a levegőbe emeli. Gyakorlatilag érzem a feszültséget kettőnk között, ahogy kétlépésnyire fekszik tőlem, de kényszerítem magam, hogy figyelmen kívül hagyjam. Harry az összekulcsolt kezein pihenteti a fejét, és imádnivalóan néz ki. A film sokkal jobb, mint vártam, én biztosan jobban belemerültem, mint Harry, mert mikor átnézek rá, ő már mélyen alszik. Olyan tökéletesnek néz ki, át akarok nyúlni és megérinteni az arcát, de nem teszem. Tudom, hogy fel kellene ébresztenem őt és elküldeni, de nem teszem. Betakarom őt a takarómmal, majd bezárom az ajtót, mielőtt lefekszem Tristan ágyára. Harryvel többször töltöttem már együtt az éjszakát, de Natalie-val egyszer sem. Sok dolgot csináltam már Harryvel, amit Natalie-val sosem.