Chapter 83

Sziasztok! :)

Ahogy ígértem, itt is a fejezet, és hát nem is tudom, hogy mit mondjak róla... komoly, de mégis játékos és édes... talán ez összefoglalja, szerintem összességében tetszeni fog nektek :) A múltkor elfelejtettem megemlíteni, hogy átléptük a 70.000 kattintást, amit alig tudok elhinni. Csodásak vagytok! Ó, és készültem nektek egy karácsonyi ajándékkal. A másik blogomra raktam ki egy karácsonyi Larry one shotot, aki szeretné elolvasni, az megtalálja itt. És ugye van ma egy szülinaposunk is... Nagyon boldog 23. születésnapot, Louis Tomlinson! ❤ My little baby, I'm crying.

Kellemes olvasást és boldog karácsonyt! :) Xx ♥ 🎄 🎁

U.i.: A végén az egy karácsonyfa és ajándék emoji, de a drága blogger nem ismeri fel...

Chapter 83

- Készen állsz felkelni? – kérdezi Harry legalább egy órával később.
- Tudom, hogy fel kellene, csak nem akarok – mondom neki, majd arcomat a mellkasának dörzsölöm.
- Nem akarlak sürgetni, de nagyon kell pisilnem – feleli, mire felnevetek, lemászva róla és az ágyról.
- Au – szólalok meg, mielőtt megállíthatnám magam.
- Jól vagy? – kérdezi ezredjére. Kinyújtja a kezét, hogy segítsen megtartani az egyensúlyomat.
- Igen, csak fáj – mondom neki.
- Ki kell dobnom ezt – feleli Harry, ahogy feltartja a használt óvszert.
- Ne itt, Tristan meg fogja látni.
- Oké? Akkor hol? – a sarkain hintázik. Biztosan tartotta már a húgyhólyagját egy ideje.
- Nem tudom… beletehetnéd egy kukába vagy valami, amikor elmész?
- Ki mondta, hogy elmegyek? Szóval mi, lefekszel velem, aztán kirúgsz? – szemeiben szórakozás táncol. Felkapja a farmerját és a bokszerét a padlóról, majd felveszi őket. Megfogom a pólóját, és kinyújtom neki.
- Csak menj pisilni, tedd ki az óvszert útközben a biztonság kedvéért – nem tudom, miért érdekel ennyire, de az utolsó dolog, amire szükségem van az az, hogy Tristan információkért fúrjon engem a szüzességem elvesztéséről.
- Oké. Szeretlek – mosolyodik el, mielőtt kisétál.
Most, hogy Harry elhagyta a szobát, van egy kis időm, hogy összeszedjem magam. Kíváncsi vagyok, hogy olyan jól nézek-e ki, mint amennyire érzem magam. Melegséget érzek, és furcsán békét. Annak az emléke, hogy Harry felettem volt, miközben ki-be mozgott bennem, összeszorítja a gyomromat. Most már tudom, hogy az emberek miért csinálnak olyan nagy dolgot a szexből. Tényleg lemaradtam, de tudom, hogy ha az első alkalmam nem Harryvel lett volna, akkor nem lett volna annyira csodálatos. Amikor a tükörbe nézek, eltátom a számat a tükörképemen. Az arcom ragyog, az ajkaim duzzadtak. Az arcomhoz nyúlok és körbe mozgatom a kezeimet, valahogy máshogy nézek ki. Ez a leghalványabb változás, és nem igazán tudom, hogy mi ez, de tetszik. Egy másodpercet arra áldozok, hogy megcsodáljam a piros foltokat, amikkel tele van szórva a mellkasom. Nem is emlékszem, mikor csinálta ezeket. Az agyam visszavisz hozzá, ahogy szeretkezett velem, szája forró és nedves a húsomnak. Az ajtó nyitódása kiszakít a gondolataimból, amitől kissé megugrom.
- Csodálod magadat? – vigyorodik el Harry, majd bezárja az ajtót.
- Nem… én… – nem tudok mit mondani. Teljesen meztelenül állok a tükör előtt, a bőrömön lévő ajkairól fantáziálva.
- Semmi gond, babe, ha olyan testem lenne, mint neked, én is bámulnám magam a tükörben – feleli, mire elpirulok.
- Szerintem veszek egy zuhanyt – mondom neki, miközben mindent megpróbálok megtenni, hogy eltakarjam magam a kezeimmel. Nem akarom lemosni a testemről az illatát, de minden mást le kell mosnom.
- Én is veszek egyet – mondja. Felemelem rá a szemöldököm, mire elmosolyodik. – Nem együtt, tudom. Azonban, ha együtt élnénk, tudnánk.
Valami benne is megváltozott, látom. Ahogy a mosolya egy kicsit mélyebb és csillogóbbak a szemei. Nem gondolom, hogy bárki más képes lenne meglátni a változást benne, bárki másnál jobban ismerem őt, annak ellenére, hogy még mindig sok titka van, amiket feltárni tervezek.
- Mi az? – billenti oldalra a fejét.
- Semmi, csak szeretlek – mondom neki, mire az arca kissé elpirul, és egy vigyor terül el rajta, tükrözve engem.
Úgy tűnik, mindketten szédültek és elszálltak vagyunk egymástól. Imádom ezt. Amikor megmozdulok, hogy megfogjam a köntösömet, ő elém áll.
- Legalább gondolkoztál már azon, hogy velem élj? – kérdezi.
- Csak tegnap kérdezted meg, egy nap csak egy életet megváltoztató döntést tudok hozni – nevetek fel.
- Hamarosan alá akarom írni a papírokat, ki kell jutnom abból az átkozott diákszövetségi házból – dörzsöli meg a halántékát.
- Vehetnél egyet csak magadnak? – javaslom ismét.
- Azt akarom, hogy a miénk legyen.
- Miért?
- Mert annyi időt akarok veled tölteni, amennyit csak tudok. Miért vagy ilyen bizonytalan? A pénz az, természetesen mindent kifizetnék.
- Nem, nem fizetnél – kötekedek. – Ha beleegyeznék ebbe, akkor is hozzájárulnék, nem ingyen élni akarok – nem tudom elhinni, hogy valóban ezt beszéljük meg.
- Akkor mi az?
- Nem tudom… még nem ismerjük egymást olyan régóta. Mindig azt hittem, hogy senkivel sem fogok együtt élni, amíg össze nem házasodok valakivel – magyarázom meg. Nem ez az egyetlen ok, az anyám is egy hatalmas ok, a félelemmel együtt, hogy valaki másra kelljen támaszkodni. Akár Harryre.
- Házasodni? Ez egy ősi ötlet, amid van, Louis – kuncog fel, aztán leül a székre.
- Mi a baj a házassággal? – kérdezem. – Nem köztünk. Csak általánosságban – teszem hozzá.
- Semmi baj vele, csak nem nekem való – von vállat.
A beszélgetés túl komoly fordulatot vett. Nem akarok a házasságról beszélni Harryvel, de tényleg zavar, hogy azt mondja, a házasság nem neki való. Soha nem gondoltam még arra, hogy valóban összeházasodjak vele, túl korán van ehhez. Az évek is túl korán vannak, de szeretném, ha a lehetőség végül is ott lenne, és lényegében éppen azt mondta, hogy soha nem tervezi, hogy összeházasodjon valakivel. Nem akarok összeházasodni senkivel, amíg nem vagyok legalább huszonöt, aztán legalább két gyereket vállalni. Az egész jövőm eltervezett. Volt. Emlékeztet a tudatalattim. Mindenem el volt tervezve, amíg nem találkoztam Harryvel, és most a terveim folyamatosan változnak és csúsznak.
- Ez zavar téged, ugye? – kérdezi. Meg vagyok győződve róla, hogy a Harryvel való szeretkezés összekötött köztünk egy láthatatlan madzagot, ami megpróbálja összehúzni a testünket és az elménket.
- Nem – megpróbálom elrejteni az érzelmet a hangomban, de nehezen jön ki. – Még soha nem hallottam senkit azt mondani, hogy nem akar összeházasodni valakivel. Azt hittem, hogy ez az, amit mindenki akar, hogy ez az élet központja?
- Nem pontosan, szerintem az emberek csak boldogok akarnak lenni. Gondolj Catherine-re, nézd meg mit hozott neki és Heathcliff-nek a házasság – imádom, hogy ugyanazon az elbeszélő nyelven beszélünk. Senki más nincs, aki így beszélne hozzám, azon a módon, amelyet a legjobban megértek.
- Ők nem házasodtak össze, ez volt a probléma – nevetek fel. Visszagondolok arra az időre, amikor olyan sok közös volt a Harryvel való kapcsolatom és Catherine kapcsolata között Heathcliff-fel.
- Rochester és Jane? – javasolja. Harry Jane Eyre megemlítése kellemesen meglep.
- Viccelsz, ugye? Rochester hideg volt és visszatartó. És a nélkül kérte meg Jane kezét, hogy elmondta volna neki, hogy már elvette feleségül azt az őrült nőt, akit bezárt a padlásra. Nem hozol fel meggyőző álláspontokat – mutatok rá.
- Tudom, csak imádlak téged fecsegni hallani ezekről az irodalmi hősökről – söpri el a haját a homlokáról, én pedig egy gyerekes pillanatban kinyújtom rá a nyelvem. – Szóval azt mondod, hogy össze akarsz velem házasodni? Megígérhetem neked, hogy nincs elrejtve egy őrült feleség a házamban – tesz egy lépést felém. Tudom, hogy nincs feleség, de más dolgokat rejt el, amik aggasztanak.
- Mi? Nem, természetesen nem. Csak a házasságok szempontjából beszéltem. Nem kifejezetten rólunk – a szívem kiugrik a mellkasomból, ahogy bezárja a köztünk lévő rést. Meztelen vagyok, és Harryvel beszélgetek a házasságról, mi a fene történik az életemben?
- Szóval azt mondod, hogy nem jönnél hozzám?
- Nem, nem mennék. Vagyis nem tudom, miért is beszélünk erről egyáltalán? – elrejtem az arcomat a mellkasában, és érzem, hogy nevetéstől rázkódik meg.
- Csak kíváncsi voltam. De most, hogy egy ilyen megalapozott érvvel ajándékoztál meg, lehet, hogy át kell gondolnom a „nincs házasság” álláspontomat. Egy becsületes embert hozol ki belőlem – komolynak néz ki, de kizárt, hogy most az lenne. Ugye? Amint elkezdem megkérdőjelezni az épelméjűségét, felnevet, aztán megcsókolja a halántékomat.
- Beszélhetnénk valami másról? – nyögök fel. A szüzességem elvesztése és a házasságról való beszélgetés túl sok pépes agyamnak.
- Persze. De nem ejtem a lakás dolgot, holnapig adhatsz nekem választ. Nem fogok örökké várni – mondja.
- Milyen édes – a szememet forgatom, mire feláll, hogy megöleljen.
- Ismersz engem, Mr. Romantikus – feleli, majd megcsókolja a homlokomat. – Most pedig menjünk zuhanyozni. Itt állsz meztelenül, amitől az ágyra akarlak dobni és még egyszer megdugni.
Megrázom a fejemet, aztán kihúzódom öleléséből, mielőtt felveszem a köntösömet.
- Jössz, vagy mi? – mondom, és megfogom a piperetáskámat.
- Szeretnék elmenni, de azt hiszem, most zuhanyozni kell – kacsint, mire megütöm a karját, miközben kisétálunk a folyosóra.