Chapter 82

Helló! :)

Túl a szalagavatón, a durva és kemény afteren, immár szalaggal, nagyjából kipihenten hoztam a fejezetet :D De még milyen egy fejezetet... Szerintem egyszerűen tökéletes. Imádni fogjátok. Miközben fordítottam, arra gondoltam, hogy most szó szerint pornót fordítok, de azért mégsem, mert hihetetlenül aranyosak :3 Ó, és aki nem szereti annyira részletesen az ilyen +18-as dolgokat, az ne olvassa el, mondjuk szerintem itt nincs olyan :D A következő pedig valamikor karácsony körül érkezik.

Jó szünetet kívánok, pihenjétek ki magatokat, és kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 82

Harry újra csatlakozik hozzám az ágyon, egy kis csomagot és egy kis üveget tartva. Óvszereket és síkosítót csak szexuális felvilágosításon láttam. Olyan bizalmasnak tűntek akkor, de most ki akarom venni az óvszert a kezéből és rárakni. Hálás vagyok, hogy Harry nem hallja erkölcstelen gondolataimat még akkor is, ha az ő szavai mocskosabbak, mint bármelyik gondolatom, amim valaha is volt.
- Te… – hangja halk.
- Ha megkérdezed, hogy biztos vagyok-e benne, megöllek – mondom neki, mire elmosolyodik.
- Azt akartam mondani, hogy segítesz feltenni ezt vagy nekem kellene megcsinálnom? – nevet fel, az óvszert lengetve a nagy- és a mutatóujja között.
- Ó. Akarom, bár meg kell mutatnod – harapom meg az ajkam.
- Oké – ő leül az ágyra, én pedig keresztbe tett lábakkal felülök. Áthajol és gyorsan megcsókol a homlokomon, mielőtt kezemet az övébe veszi. Eltépi a zacskót, mire kinyújtom a kezem. Ő felkuncog és megrázza a fejét. – Megmutatom neked, így – mondja, aztán a kezünk kombinációját használja, hogy feltegye az óvszert. Tapintásra csúszós érzés. – Most pedig lemegy – feleli, arca elvörösödött. Szeme összeszűkül, ahogy mindkettőnk keze rácsúsztatja az óvszert kemény bőrére.
- Ez nem volt olyan rossz egy szűztől és egy részegtől – nevetek fel. Felemeli rám egy szemöldökét, majd elmosolyodik. Örülök, hogy játékosak vagyunk és nem olyan hevesek, ez kevésbé tesz idegessé, hogy mi fog történni.
- Nem vagyok részeg, babe, pár pohárral ittam, és amikor megjelentem itt, kissé ittas voltam, de a veled való vitatkozás kijózanított, mint mindig – mosolyodik el, aztán végighúzza nagyujját az alsó ajkamon.
Elégedett vagyok válaszával, nem akarom, hogy a felénél elájuljon, vagy, hogy rám hányjon. Felnevetek egy kicsit a gondolataimon, majd újra ránézek. Szemei tiszták, nem pedig üvegesek, mint egy órával ezelőtt voltak.
- Most mi jön? – mondom, mielőtt megállíthatnám magam. A kezemet megfogva felnevet, és a hossza köré teszi.
- Mohó vagy? – ugrat, mire bólintok. – Én is – vallja be, én pedig a kezemet fel-le mozgatom.
Előremozdítja a testét, így rajtam van. A térdét használja, hogy elválassza a lábaimat, szélesre tárva őket, és érzem az ujjait hozzám dörzsölődni. Kíváncsi vagyok, hogy gyengéd lesz-e velem, nagyon remélem.
- Olyan kemény vagy, babe. Imádom, ahogy mindig válaszolsz az érintéseimre – leheli. Ajkai találkoznak az enyémekkel, lassan csókol meg, nyelve kötekedik az enyémmel. Úgy tűnik, hogy ajkai az enyémekhez vannak mintázva, csak nekem készültek. Elhúzódik és megcsókolja a szám szélét, amit az orrom követ, aztán ismét az ajkaim. Kezeim a hátához vándorolnak egy kétségbeesett kísérletet téve arra, hogy közelebb húzzam őt magamhoz. – Lassan, bébi, lassan kell haladnunk – suttogja. Ajkai megérintik a fülcimpámat. Megfogja a síkosítót, és tesz egy kicsit az ujjaira. – Először fel kell készítenelek – mondja, miközben belém helyez egy jól síkosított ujjat. – El kell lazulnod, Lou – feleli, ahogy elkezdi végigcsókolni a nyakamat.
Én kezdek ellazulni, ő pedig az ujjait mozgatni bennem. Éppen olyan jó érzés, mint az első alkalommal, amikor csinálta. Harry bátortalanul hozzáad még egy ujjat, majd elkezd dörzsölni. Nyögésem biztosan ösztönzi őt, mert mielőtt tudnám, hogy ez az, egy harmadikat is hozzá tesz. Összehúzza az ujjait, amivel egy érzékeny pontot ér el, mire egy nyögő káosszá válok.
- Azt hiszem, készen állsz, Lou – mondja, miközben elmozdítja a három ujját. Nyafogok a kapcsolat elvesztésétől. Nagyon üresnek érzem most magam. – Fájni fog, csak szólj, ha azt akarod, hogy megálljak. Komolyan mondom, oké? – feleli szelíd hangon.
- Oké – nyelek egyet. Már hallottam, hogy a szüzességed elvesztése fáj, de nem lehet olyan rossz. Remélem nem, legalábbis.
Újra végigcsókolja a nyakamat. Érzem a selymes óvszert hozzám súrolódni, megborzongok. Másodpercekkel később belém nyomódik, egészen más érzés, mint az ujjai voltak. Szemeim lecsukódnak, és hallom magamat zihálni.
- Jól vagy? – suttogja, ahogy megcsókol az ajkaimon. Bólintok, mire beljebb halad bennem. Összerezzenek a csípős érzésem mélyen bennem. Éppen olyan rossz, ahogy mindenki mondja, ha nem rosszabb. – Baszki – nyög fel Harry. Teste nyugodt, mozdulatlan és az érzés hihetetlenül kellemetlen. – Mozoghatok? – hangja olyan feszült és érdes.
- Igen – felelem. A fájdalom folyamatos, de Harry mindenhol megcsókol, az ajkaimon, arcomon, orromon, nyakamon, és lecsókolja a könnyeimet, amik a szemem sarkában formálódnak. Arra összpontosítok, hogy Harry karját szorítsam, és a meleg nyelvére a nyakamon.
- Ó, Istenem – nyögi, majd hátra hajtja a fejét. – Szeretlek, annyira szeretlek, Lou – leheli az arcomnak. Hangja kényelme némileg elnémítja a fájdalmat, de még mindig jelen van, ahogy csípője az enyémnek gördül. El akarom mondani neki, mennyire szeretem őt, de félek, hogy ha beszélek, sírni fogok. – Akarod… baszki… akarod, hogy megálljak? – dadogja. Hallom, hogy az élvezet és az aggódás küzd egymással a hangjában.
Megrázom a fejem, aztán elképedve figyelem őt, szemei szorosan le vannak csukódva. Állkapcsát összeszorítja a koncentrációban, kemény izmai pedig összehúzódnak és megnyúlnak tetovált bőre ellen. A fájdalom majdnem teljesen eltűnt, miközben figyelem őt darabokra hullani. Megsimítja az arccsontomat az ujjaival, majd ismét megcsókol, mielőtt fejét a nyakam hajlatába temeti. Légzése lépcsőzetes, forró és vad a nyakamnak. Arcát az enyémhez hozza, aztán kinyitja a szemét. Elviselném a fájdalmat újra és újra, hogy képes legyek így érezni, ez a mélyen fekvő kapcsolat vele, ami olyan helyre visz el, amelyről sosem tudtam, hogy létezik. Az érzelem a szemeiben, ahogy az enyéimbe néz, több könnyet hoz a szemembe, elküld a feledésbe, aztán visszahúz magához. Szeretem őt, és minden kétséget kizáróan tudom, hogy szeret engem. Még akkor is, ha nem tartunk örökké, ha végül soha nem beszélünk többé, mindig tudni fogom, hogy ebben a pillanatban ő volt a mindenem.
Meg tudom mondani, hogy minden erejére szüksége van, hogy kontrollálja magát, hogy megtartsa nekem ezt a lassú ütemet, és ezért még inkább szeretem őt. Az idő lelassul és megáll, felgyorsul, és újra megáll, ahogy ki-be mozog bennem. Az izzadság sós íze az ajkain van, miközben megcsókol, többet akarok. Megcsókolom a nyakát, aztán a füle alatti pontot, amiről tudom, hogy az őrületbe kergeti őt. Kirázza a hideg, majd a nevemet nyögi.
- Olyan jól csinálod, bébi. Annyira szeretlek – emlékeztet újra.
Nem fáj már többé, de még mindig kellemetlen, és van egy kis szúrás minden alkalommal, amikor belém lökődik. Ajkaim a nyakához mozdulnak, kezeim pedig meghúzzák a haját.
- Szeretlek, Harry – sikerül kimondanom. Felnyög, aztán duzzadt ajkait az enyémekhez hozza.
- Ó, bébi, el fogok menni. Oké? – feleli összeszorított fogakkal.
Bólintok, majd ismét megcsókolom a nyakát, lágyan megszívva a bőrét. Közénk nyúl, megfogja a farkamat, és elkezdi nekem is kiverni. Harry szemei soha nem hagyják el az enyémeket, miközben elélvez, örök és feltétel nélküli szerelem ígéreteit teszi, ahogy megfeszül, aztán gyengéden rám esik. Mindketten ugyanakkor megyünk el. Érzem erősen zakatoló szívét a mellkasomon, majd megcsókolom benedvesedett hajának tetejét. Mellkasa abbahagyja a zihálást, és felemelkedik, kihúzódva belőlem. Összerezzenek a hirtelen ürességen, miközben ő lehúzza az óvszert, aztán szépen visszateszi a csomagolásba.
- Jól vagy? Milyen volt? – szemei az arcomat kutatják, és sebezhetőbbnek néz ki, mint gondoltam, hogy ez lehetséges.
- Jól vagyok – biztosítom őt. Összenyomom a combjaimat, hogy tompítsam a fájdalmat.
- Az volt… az volt, amire számítottál? – húzza el a haját a homlokáról.
- Jobb volt – válaszolok őszintén. Még a fájdalommal és a kellemetlenséggel is az egész élmény tökéletes volt. Azon találom magam, hogy máris a következő alkalomról fantáziálok.
- Tényleg? – vigyorodik el. Bólintok, mire közelebb hajol, homlokát az enyémhez nyomva.
- Milyen volt neked? Jobb leszek, amint több… tapasztalatom lesz – mondom neki. Vigyora elhalványul, majd ujjait az állam alá teszi, felemelve a fejemet, hogy ránézzek.
- Ne mondd ezt, nagyszerű volt, bébi. Jobb volt, mint nagyszerű, ez… a legjobb volt – feleli, mire a szememet forgatom. Biztos vagyok benne, hogy volt már neki sokkal jobb, olyan emberekkel, akik valóban tudták, hogy mit kell csinálni és mikor csinálni. Gondolataimat megválaszolva megszólal: – Nem szerettem őket. Az egy teljesen más élmény, amikor szereted a személyt. Őszintén, Louis. Ez teljesen más, összehasonlíthatatlan. Kérlek, ne kételkedj magadban vagy alacsonyítsd le azt, amit az előbb csináltunk – hangja annyira lágy és őszinte, érzem, hogy dagad a szívem, és megcsókolom az orrnyergét.
Elmosolyodik, aztán egyik karjával átöleli a derekamat, a mellkasához húzva engem. Olyan jó illata van, még izzadtan is ő a kedvenc illatom.
- Fájt? – túr bele a hajamba, majd a mutatóujja köré csavar egy tincset.
- Némileg. Félek felállni – nevetek fel. Szorosabban ölel magához, és megcsókolja a vállamat.
- Ezelőtt még soha nem voltam szűzzel – mondja csendesen. Felnézek rá, szemei lágyak, a legkevésbé sem gúnyolódóak.
- Ó.
Az agyam száz kérdést gyárt az első alkalmáról. Mikor, hol, kivel és miért. De ellököm ezeket a gondolatokat, nem szerette azt a személyt. Soha senkit sem szeretett, csak engem. Nem érdekel ez többé, a nők és férfiak a múltjában csak azok. A múltja. Csak ez a gyönyörű, sérült férfi érdekel, aki életében először az előbb szeretkezett.