Chapter 81

Sziasztok! :)

Már itt is van az új fejezet, imádni fogjátok szerintem, szinte az egész irtó... cuki, édes, aranyos, szexi? Na, ezt majd eldöntitek ti :D Valahol a rész közepe környékén egy "a" betű dőlt, ez megint arra utal, hogy nem egy sima barátról (friend) van szó, hanem a barátról (boyfriend). Remélem, érthetően magyaráztam el :) És igen, tudom, kegyetlenség tőlem, hogy megint csak egy hét múlva hozom a következőt egy ilyen vég után, de megint nagyon elfoglalt hetem lesz. Ugyanis jövő pénteken lesz a szalagavatóm, vagyis próba próba hátán körülbelül, szóval majd csak szombaton fogok tudni jönni.
Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 81

Túl bosszús vagyok Harry felesleges hozzáállásán, de azt nem vártam tőle, hogy elmegy, és most, hogy megtette, azt kívánom, bárcsak rávettem volna, hogy mondja el, mi zavarja őt. Csak olyan makacs vagyok, mint ő néha. Kifésülöm a gubancokat a nedves hajamból, aztán felveszem a fekete bokszert, amit ma vettem. Áthúzok egy pólót a fejemen, majd átnézem a dolgaimat holnapra. Minden, amire gondolni tudok, hogy hova ment Harry, tudom, hogy megszállott vagyok és egy kicsit őrült, de nem tehetek róla. Remélem, nem Mollyval van.
Amíg eldöntöm, hogy felhívjam-e Harryt vagy ne, kapok egy SMS-t Tristantól, hogy ma este már nem fog visszajönni a szobába. Talán ő is összeköltözik Steph-fel, egy héten öt éjszakát tölt ott, és Steph abszolút imádja őt. Valószínűleg mesélt Tristannak a munkájáról a második randijukon, és valószínűleg nem harapja le a fejét, majd megy el ok nélkül. „Szerencsés Tristan.” Mondom magamnak, aztán megfogom a televíziójának távirányítóját, ujjaim szórakozottan nyomogatják a gombokat, majd leragadok a Jóbarátok egy ismétlésén, amit legalább százszor láttam. Nem emlékszem az utolsó alkalomra, amikor tévét néztem, általában Harryvel töltöm az időmet, tanulok, vagy olvasok. Jó csak feküdni az ágyban, és egy egyszerű vígjátékot nézni, elszökni az értelmetlen veszekedés elől Harryvel.
Néhány epizód után érzem, hogy a szemeim egyre nehezebbek lesznek. Álmos állapotomban dühöm pillanatnyilag eltűnik, és jó éjszakát kívánok Harrynek SMS-ben, nem válaszol, mielőtt az alvás legyőz engem.
- Francba – egy hangos puffanás ébreszt fel. Hirtelen felülök és felkapcsolom a lámpát, mire egy botladozó Harryt találok, megpróbálva eligazodni a sötét szobában.
- Mit csinálsz? – kérdezem tőle. Amikor felnéz rám, szemei pirosak és fényesek. Részeg. Nagyszerű.
- Azért jöttem ide, hogy lássalak – mondja, majd lehuppan a székre.
- Miért? – vinnyogom. Azt akarom, hogy itt legyen, de nem részegen és hajnali kettőkor.
- Mert hiányoztál.
- Akkor miért mentél el?
- Mert idegesítettél – ouch.
- Visszamegyek aludni, részeg vagy és nyilvánvalóan megint utálatos leszel.
- Nem vagyok utálatos, Louis. És nem vagyok részeg, oké, az vagyok, de és akkor mi van?
- Nem érdekel, hogy részeg vagy, de ez egy sulis éjszaka, és szükségem van az alvásra – fent maradnék vele egész éjszaka, ha tudnám, hogy nem mondana egész idő alatt bántó dolgokat nekem.
- Ez egy sulis éjszaka – gúnyol ki. – Tudnál még kockább lenni? – nevet fel.
- Csak menned kellene – mondom, és visszafekszem. Szembefordulok a fallal. Nem szeretem ezt a Harryt, vissza akarom kapni az én félédes Harrymet. Nem ezt a részeg bunkót, aki a szobámban botladozik hajnali kettőkor.
- Aww, bébi, ne haragudj rám – feleli, de figyelmen kívül hagyom őt. – Tényleg azt akarod, hogy elmenjek? Tudod, mi történik, amikor nélküled alszom – majdnem suttogja. Elszomorodom. Tényleg tudom, mi történik, amikor nélkülem alszik, de nem fair tőle, hogy ezt ellenem használja, amikor részeg és gúnyolódik velem.
- Rendben. Maradhatsz, de én lefekszem.
- Miért? Nem akarsz velem lógni?
- Részeg vagy és utálatos – végül megfordulok, hogy szemben legyek vele.
- Nem vagyok utálatos, minden, amit mondtam az az volt, hogy idegesítő voltál – arckifejezése semleges.
- Ezt mondani valakinek valamennyire goromba dolog. Főleg, amikor minden, amit tettem, annyit volt, hogy a munkádról kérdeztelek.
- Ó, Istenem, ne már megint. Gyerünk, Louis, csak ejtsd a témát. Nem akarok most erről beszélni – hangja nyafogós és összemossa a szavakat.
- Miért ittál ma? – nem bánom, ha iszik, nem vagyok az anyja és ő már felnőtt. A dolog, ami bosszant, hogy minden alkalommal, amikor iszik, van egy ok mögötte. Nem iszik csak szórakozásból.
Elnéz tőlem az ajtó felé, mintha egy kilépési útvonalat tervezne.
- Én… nem tudom, csak úgy éreztem, hogy innék egyet… vagyis többet. Légy szíves ne legyél rám mérges. Szeretlek – mondja, tekintete pedig találkozik az enyémmel. Egyszerű szavai feloldják haragom legnagyobb részét, és azon találom magam, hogy azt akarom, karajai körülöttem legyenek.
- Nem vagyok mérges rád, csak nem akarok visszalépni a kapcsolatunkban. Nem szeretem, amikor ok nélkül hirtelen letámadsz, aztán csak lelépsz. Ha dühös vagy valami miatt, azt akarom, hogy beszélj velem róla.
- Csak nem szereted, ha nincs minden felett irányításod – feleli.
- Tessék?
- Irányításmániás vagy – von vállat, mintha ez egy köztudott tény lenne.
- Nem, nem vagyok az. Csak szeretem, ha a dolgok egy bizonyos módon mennek.
- Ja, a te módodon.
- Szóval akkor nem fejeztük be a veszekedést? Még valami, amit be akarsz dobni, amíg benne vagy? – csattanok fel.
- Dehogy, csak hogy irányításmániás vagy, és tényleg össze akarok költözni veled – mondja. Mi? A hangulata szó szerint csapongó. – Össze kellene költöznöd velem, találtam egy lakást ma. Még semmit nem írtam alá, de az egy szép hely.
- Mikor? – nehéz lépést tartani Harry Styles öt személyiségével.
- Miután elmentem innen.
- Mielőtt berúgtál? – kérdezem. A szemét forgatja. A lámpa fénye megcsillan a szemöldökpiercingje fémjén, figyelmen kívül hagyom, mennyire vonzó ez.
- Igen, mielőtt berúgtam. Szóval mit mondasz? Össze fogsz velem költözni?
- Tudom, hogy új vagy ebben a randizós dologban, de az emberek általában nem sértegetik a barátjukat és kérik meg, hogy költözzenek velük össze ugyanabban a mondatban – mondom neki az alsó ajkamat rágva, hogy elfojtsam a mosolyom.
- Nos, néha az említett barátnak szüksége van a felvilágosításra – vigyorodik el. Még akkor is pokolian elbűvölő, amikor részeg.
- Nos, akkor az említett barátnak nem kell bunkónak lennie – támadok vissza. Felnevet, aztán felkel a székről, hogy az ágyamhoz jöjjön.
- Próbálok nem bunkó lenni, tényleg. Néha nem tehetek róla – ül le az ágy szélére.
- Tudom – sóhajtok fel. Függetlenül a ma esti alkalomtól tényleg próbál kedvesebb lenni hozzám, természetesen jön neki, hogy bunkó legyen. Nem akarok kifogásokat keresni neki, de sokkal jobban csinálja, mint vártam.
- Szóval össze fogsz költözni velem? – mosolyodik el.
- Jézusom, egyszerre ezt az egy lépést tegyük meg. Egyelőre nem leszek rád mérges – mondom neki, aztán felülök. – Most pedig gyere velem az ágyba – utasítom. Bólint, majd feláll, hogy lehúzza a farmerját. Amikor leveszi a pólóját, a kezembe adja azt. Imádom, hogy azt akarja, hogy viseljem az ő piszkos pólóját, amennyire én akarom. – Tedd a farmerodat az öltözködő asztalra, kérlek – kérem, mire felemeli rám a szemöldökét, mintha azt mondaná, „Látod, irányításmániás.” Ahogy megfordul, leveszem a pólómat, és áthúzom a fejemen az övét.
- Baszki – kotyogja ki, mire felnézek. – Mi van rajtad? – szemei sötétek és nagyok.
- Én… vettem néhány új bokszert ma – pirulok el, aztán elnézek.
- Látom. Vedd le a pólót – követeli. Remegő ujjakkal húzom le a pólót és helyezem az ágyra.
- Baszki – ismétli meg újra.
- Ezt már mondtad – kuncogok fel. A fény Harry szemében lángoló a számomra, és bizsereg tőle a bőröm.
- Hihetetlenül nézel ki – nyel egyet. – Mindig hihetetlenül nézel ki, de ez csak… – száraz szájjal nézek le a bokszerére, aminek nekifeszül növekvő dudora. A köztünk lévő energia ötvenedjére változott ma meg.
- El akartam mondani neked, megmutatni neked korábban, de túl elfoglalt voltál azzal, hogy bunkó legyél.
- Mhmm – mondja, nyilvánvalóan nem figyelve arra, amit mondok. Térdét az ágyra helyezi, majd fel-le néz a testemen újra, mielőtt rám mászik.
Ajkainak olyan íze van, mint a whiskynek és a mentának, a kombináció mennyei. Csókjaink lágyak és kötekedőek, összejövő és távolodó, nyelve játékosan siklik át az enyémen. Keze elindul a hajamhoz, aztán elkezdi meghúzni. Érzem erekcióját a hasamnak nyomódni, ahogy közelebb hozza testét az enyémhez. Elengedi a hajamat, hogy megtartsa magát a könyökén, miközben a másik kezét használja, hogy megérintsen engem. Hosszú ujjai lefutnak a mellkasomon. Megnyalja az ajkait, ahogy elkezdi simogatni a mellbimbóimat. Túlságosan meg vagyok babonázva kecses ujjaitól a bőrömön. Ívben felemelem a hátamat, ő pedig felnyög, ahogy a farkunk kapcsolatba lép.
- Mit akarsz csinálni, Lou? – hangja remegő és kontrollálatlan.
- Már mondtam – felelem, miközben lehúzza a bokszeremet. Bárcsak ne lenne részeg ma este, de talán a félrészeg állapota kevésbé fog kínossá tenni.
Felkiáltok, ahogy keze körülölel, aztán egyik kezemmel átölelem őt a karja alatt. Közénk nyúlok a másik kezemmel, hogy megmarkoljam őt. Harry felnyög, mire lágyan megszorítom, és folytatom a dörzsölését.
- Biztos vagy benne? – lihegi. Látom a bizonytalanságot tiszta, zöld szemeiben.
- Igen, biztos vagyok benne. Ne gondold túl – felcserélődnek a szerepek, amikor én vagyok az, aki ezt mondja neki.
- Szeretlek. Tudod ezt, ugye? – kérdezi.
- Igen – felelem, aztán ajkaimat az övéinek nyomom. – Szeretlek, Harry – mondom a szájába.
Keze lassan folytatja a fel-le dörzsölést a hosszomon, a szája pedig a nyakamhoz mozdul. Durván megszívja a bőrt, aztán nyelve átsiklik a fájó bőrön, hogy enyhítse. Újra és újra megismétli ezt, az egész testem ég.
- Harry… én… – megpróbálom mondani, mire gyorsan elhúzza tőlem a kezét. Megcsókol, miközben felnyögök.
Mindkét kezét a combomra helyezi és gyengéden megszorítja, mielőtt végigcsókolja a hasamat, majd megfújja a péniszem tetejét. A testem akaratlanul is felemelkedik az ágyról, szája pedig fel-le mozog, miközben karjai körülölelik a combjaimat, távol tartva őket egymástól. Másodperceken belül elkezd remegni a lábam, és megmarkolom az ágyneműt, ő meg folytatja a mélytorkozást.
- Mondd el, milyen jó érzés – mondja a bőrömnek.
Fojtott hangok szöknek ki az ajkaimon, ahogy megpróbálom elmondani neki, hogyan érzek tőle. Továbbra is piszkos dolgokat mond, közöttük megnyalva engem, egy finom mintát formálva, miközben a testem rázkódik és a lábujjaim szinte görcsben állnak. Amikor visszanyerem az eszméletemet, száját visszahozza az enyémhez, egy furcsa íz van az ajkán. A mellkasom hullámzik, a légzésem pedig lépcsőzetes.
- Biztos… – kezdi el.
- Shh… Igen, biztos vagyok benne – mondom neki, és megcsókolom őt, keményen. Kezeim megkarmolják a hátát, mielőtt lehúzom a bokszerét a csípője alá. Felsóhajt, ahogy a korlátozás eltűnik, majd mindketten felnyögünk, ahogy a bőrünk összeér.
- Louis, én…
- Shh… – mondom neki újra. Jobban akarom ezt, mint bármit, és nem akarom, hogy tovább beszéljen.
- De Louis, el kell mondanom valamit…
- Shh. Harry, kérlek, ne beszélj – könyörgöm, aztán ismét megcsókolom. Megfogom az erekcióját, majd elkezdem mozgatni a kezem fel-le. Szemei lecsukódnak, és élesen beszívja a levegőt. Az ösztön veszi át az irányítást a cselekedeteim felett, majd a nagyujjamat áthúzom a hegyén, letörlöm a nedvességet onnan, és érzem a dobogását a kezemben.
- El fogok menni, ha ezt újra csinálod – zihálja.
Feltámaszkodik, aztán lemászik az ágyról. Mielőtt megkérdezhetem, hová megy, egy kis csomagot és egy kis üveget húz ki a farmerjából. Ó. Ez tényleg megtörténik, tudom, hogy félnem kellene vagy idegesnek kellene lennem, de minden, amit érzek, az a szerelmem iránta és az övé irántam.
Eltölt a várakozás, hogy mi jön most, és úgy tűnik, az idő lelassul, amíg várok rá, hogy visszatérjen az ágyba. Mindig azt hittem, hogy az első alkalmam Natalie-val lesz, a nászéjszakánkon. Egy hatalmas ágyban lennénk, valami puccos bungalóban, egy trópusi szigeten. De itt vagyok a kis kollégiumi szobámban, a kis ágyamon Harryvel, és egyetlen egy dolgot sem változtatnék meg.