Chapter 75

Helló!
Végtelenül sajnálom a kését, tudom, hogy tegnapot ígértem, de kissé zsúfolt lett az a nap, este pedig teljesen elfelejtettem, hogy frissítenem kellett volna. Szóval bocsánat. Remélem, ez a fejezet kárpótol titeket, nagyon cuki az eleje, a vége pedig... hát szerintem az már érett, én nem nagyon lepődtem meg rajta. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok :) A következőt szerettem volna még hétvégén hozni, de nem hinném, hogy össze fog jönni, szóval majd csak jövőhéten. Akik pedig a másik blogomat is olvassák, azoknak mondom, hogy szerintem ott is jövőhéten lesz új, sorry.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 75

- Mi? – suttogom durván, figyelmen kívül hagyva növekvő vigyorát.
- Szeretnék csatlakozni hozzád – mondja. Ujjai megragadják a pólója alját, áthúzza a fején, aztán mögém nyúl, hogy elindítsa a vizet a zuhanyzóban.
- Nem zuhanyozhatunk csak úgy együtt, az apád házában vagyunk, és Liam és Danielle bármikor visszaérhet – felelem. A gondolattól, hogy teljesen meztelenül lássam Harryt a zuhany alatt, vonaglok, de ez túl sok.
- Nos, én veszek egy kellemes zuhanyt, míg te ott állsz és túlgondolod a dolgokat – nadrágja a padlón van a bokszerével együtt, ahogy ellép mellettem, majd be a vízbe. Észre sem veszem, hogy bámulom, amíg hirtelen be nem húzza a függönyt, elrejtve tökéletes testét, aminek a fixírozásának közepén voltam. – Nem szereted a forró zuhanyt egy hosszú nap után? – hangja eltorzult a víztől, de hallom az önelégült mosolyt rajta.
- Nem tudom, mert valami goromba, meztelen srác ellopta a zuhanyomat – sértődöm meg, mire hallom őt kuncogni.
- Egy szexi, goromba, meztelen srác? – ugrat. – Csak gyere be, mielőtt elmegy a forró víz.
- Én… – akarok, de zuhanyozni valakivel csak olyan intim, túl intim.
- Gyerünk, élj egy kicsit. Ez csak egy zuhany – mondja, és kihúzza a függönyt. – Kérlek – kinyújtja kezét, szemeim pedig hosszú, tetovált törzsét fürkészik, amely a víztől csillog, lecsúszva a bőrén.
- Oké – suttogom, majd levetkőzöm, miközben ő minden mozdulatot figyel, amit teszek. – Ne bámulj – szidom le, mire azt tetteti, hogy megbántódott, szívére helyezve a kezét.
- Megkérdőjelezed a tisztességemet? – nevet fel, én pedig lassan bólintok, megpróbálva harcolni a mosolyommal. – Meg vagyok sértve – kinyújtja kezét, hogy segítsen nekem belépni hozzá.
Nem tudom elhinni, hogy valóban ezt csinálom, vele zuhanyozom. Megpróbálok mindent megtenni, hogy eltakarjam magam a karjaimmal, miközben arra várok, hogy elmozduljon a víz alól.
- Furcsa, hogy imádom, hogy még mindig milyen szégyenlős vagy a közelemben? – mondja, elmozdítva a pajzsomat. Csendben maradok, ő pedig gyengéden húzza a karomat, hogy a víz alá vigyen. Fejét lehajtja, eláztatva meztelen vállamat. – Szerintem ez nagyon vonzó a számomra, mert olyan szégyenlős és ártatlan vagy, mégis megengeded nekem, hogy piszkos dolgokat csináljak veled – lehelete forróbbnak érződik a fülemen, mint a víz. Pislogok, ahogy kezei lassan levándorolnak a karjaimon, szemei meztelen testemet fürkészik. – És biztos vagyok benne, hogy tetszik, amikor piszkos dolgokat mondok neked – nyelek egyet, mire a nyakamba mosolyodik. – Nézd, hogyan gyorsul fel a pulzusod… Gyakorlatilag látom a finom bőröd alatt – mutatóujjával megérinti a pulzusomat a nyakamon. Ó, wow. Fogalmam sincs, hogyan vagyok képes állni, a lábaim már biztosan péppé váltak, az agyammal együtt.
Ujjai végigfutnak a testemen, amitől abbahagyom az aggódást azon, hogy nem vagyunk egyedül a házban, vakmerő akarok lenni tőlük, és engedni Harrynek, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Amikor hosszú ujjai körbefonják a csípőmet, akaratlanul is nekidőlök.
- Szeretlek, Louis, hiszel nekem, ugye? – kérdezi. Bólintok, azon gondolkozva, miért most kérdezi ezt, miután már olyan sokszor kimondtuk az elmúlt huszonnégy órában.
- Igen, hiszek neked – hangom rekedt, így megköszörülöm a torkom.
- Jó, még soha nem szerettem senkit ezelőtt – olyan gyorsan megy át játékosból csábítóba, majd komolyba, alig tudok lépést tartani.
- Soha? – azt hiszem, már tudom is ezt, de mégis olyan más valóban hallani őt kimondani a szavakat, főleg amikor a zuhanyzóban vagyunk együtt. Azt hittem, hogy a feje a lábam között lesz mostanra, nem az érzéseit fejezi majd ki.
- Nem, soha. Még csak közel sem – vallja be. Kíváncsi vagyok, hogy volt-e valaha barátja vagy barátnője ezelőtt, de nem akarom tudni, ha igen. Azt mondta nekem, hogy nem randizik, szóval maradok ennél.
- Ó – ez minden, amit mondani tudok.
- Szeretsz engem úgy, ahogy Natalie-t szeretted? – kérdezi. Egy köhögés és zihálás közötti hang jön ki a számból, majd elnézek tőle. Leveszem a sampont a polcról, még nem is mostam meg semmit, és már itt vagyunk bent egy pár perce. – Nos? – kérdezi.
Nem tudom, hogyan válaszoljak erre. Teljesen más Harryvel, mint Natalie-val volt. Szerettem Natalie-t, azt hiszem. Tudom, hogy szerettem őt, csak nem így. Natalie-t szeretni kényelmes és biztonságos volt, mindig nyugodt volt. Harryt szeretni nyers és izgalmas, az összes idegemet felőrli, és nem tudok eleget kapni belőle. Soha nem akarok távol lenni tőle. Még amikor megőrjít is, hiányzik és harcolnom kell saját magammal, hogy távol maradjak tőle.
- Ezt vegyem úgy, hogy nem? – mondja, aztán elfordul tőlem, engedve nekem, hogy teljesen hozzáférjek a vízhez. Szűkösnek érzem a kis helyet, és a levegő túl kevés, túl zavaros a forró víztől.
- Ez nem ugyanaz – hogyan magyarázom ezt el neki anélkül, hogy őrültnek hangzanék? Vállai ellazultak, tudom, hogy ha most rám nézne, a homlokát ráncolná. Kezeim körülölelik a derekát, ajkaimat pedig a hátának nyomom. – Nem ugyanaz, ahogy te gondolod – felelem. – Téged másképp szeretlek, Natalie kényelmes volt nekem, majdnem olyan volt, mint a család. Úgy éreztem, mintha szeretnem kellene őt, de tényleg nem szerettem, legalábbis nem úgy, ahogy téged. Nem láttam, milyen más volt a szerelem, amíg rá nem jöttem, hogy szeretlek téged. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e értelme ennek – lehelem. Egy kis bűntudat önt el, amiért azt mondtam, hogy nem szeretem Natalie-t, de azt hiszem, ezt már azóta tudtam, hogy az első alkalommal megcsókoltam Harryt.
- Van – amikor visszafordul, szemei sokkal lágyabbak. A vágy, aztán a félelem eltűnt, felváltva a… szerelemmel? Vagy megkönnyebbüléssel, nem tudom megmondani, de lehajol és megcsókolja a homlokom. – Csak az egyetlen ember akarok lenni, akit valaha is szeretsz, ahogy te vagy az enyém – hogy tudott olyan bunkó lenni ezelőtt és most ezeket a szeretetteljes dolgokat mondani nekem? A szavaiban lévő némi birtoklásvágy ellenére is, szavai édesek és meglepően szerények hozzá képest.
- Amilyen módon számít, az vagy – ígérem neki. Elégedettnek tűnik a válaszommal, ahogy mosolya visszatér. – Most pedig arrébb mennél, hogy lemoshassam magamról a piszkot, mielőtt kihűl a víz? – mondom, majd gyengéden eltolom őt az utamból.
- Megcsinálom neked – megfogja a szövetet, aztán szappant önt rá. Az egész idő alatt visszatartom a lélegzetemet, miközben finoman lesikálja a testemről a piszkot, a hideg ráz, ahogy áthalad az érzékeny helyeken, érintése hosszan tart rajtuk. – Rávennélek, hogy te is moss meg engem, de nem lennék képes megállítani, ami utána történne – kacsint rám, mire elpirulok. Meg akarom tudni, mi történne utána, és meg szeretném érinteni testének minden centijét. De nem vagyunk egyedül a házban, Karen pedig valószínűleg már befejezte a főzést.
Miután tiszta vagyok, és nyugalmat érzek, mégis beindultam Harry érintésétől, gyorsan megszárítkozom, majd felveszem a melegítőmet és egy pólót a táskámból. Harry egy törülközőt csavar a dereka köré és mögém áll, a tükrön át bámulva rám. Olyan mennyeien, istenien és tökéletesen és az enyémnek néz ki.
- Az a nadrág figyelemelterelő lesz – mondja, ahogy a földszintre sétálunk.
- Mindig ilyen perverz voltál? – ugratom, mire bólint. Észre sem veszem, hogyan nézünk ki, amíg be nem megyünk a konyhába, mindketten nedves hajjal jöttünk le ide. Nyilvánvaló, hogy az előbb együtt zuhanyoztunk, úgy tűnik, Harry nem bánja, de neki nincs modora.
- Készítettem néhány szendvicset, a pulton vannak – ragyogja Karen. Nem tűnik meglepettnek, vagy, hogy bánná. Az anyám elveszítené a fejét, ha tudná, hogy éppen mit tettem. Főleg Harryvel.
- Köszönjük szépen – felelem. Ken a pultnál ül egy halom mappával maga előtt.
- Jól éreztem ma magam, Louis – mondja nekem Karen, majd újra elkezdjük megbeszélni az üvegházat. Harry csendben eszik, időről-időre rám pillantva.
- Talán dolgozhatunk még rajta egy kicsit jövőhétvégén – javaslom, egy másodpercre elfelejtettem az esküvőt. – Mindegy, az után a hétvége után? – nevetek fel.
- Igen, persze.
- Uh, van téma vagy valami az esküvőn? – szól közbe Harry. Ken felnéz a munkájából.
- Nos, nincs igazán téma, de az esküvői dekorációnak a fehéret és a feketét választottuk – mondja Karen idegesen. Biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor megbeszélik az esküvőt Harryvel, mivel megőrült, amikor Ken elmondta neki.
- Ó. Szóval mit kellene felvennem? – kérdezi könnyedén. Át akarok nyúlni és megcsókolni őt, miután láttam az apja reakcióját.
- Eljössz? – kérdezi Ken, egyértelműen meglepődött, de nagyon boldog.
- Ja… azt hiszem – von vállat Harry, majd még egyet harap a szendvicséből.
Karen és Ken egymásra mosolyodik, mielőtt Ken felkel és Harryhez sétál.
- Köszönöm, fiam, ez sokat jelent nekem – veregeti vállon Harryt. Harry megmerevedik, de megjutalmazza az apját egy kis mosollyal.
- Ez nagyszerű hír! – mondja Karen, aztán tapsol.
- Semmiség – dörmögi Harry. Megmozdulok, hogy mellé üljek, kezemet pedig az övére rakom az asztal alatt. Soha nem gondoltam volna, hogy rá tudom venni, hogy eljöjjön az esküvőre, nem is beszélve arról, hogy ténylegesen beszéljen róla Ken és Karen előtt.
- Szeretlek – suttogom a fülébe, amikor Ken és Karen nem figyel. Elmosolyodik és megszorítja a kezem.
- Szeretlek – viszonozza.
- Szóval, Harry, milyenek az óráid? – kérdezi Ken.
- Jók.
- Észrevettem, hogy megint változtattál rajtuk.
- Ja, és? – Harry kezd bosszús lenni.
- Még mindig angol szakon vagy, igaz?
- Aha.
- Ez remek, emlékszem, amikor tíz éves voltál és részeket szavaltál el A Nagy Gatsbyből egész nap, minden nap. Tudtam, hogy irodalomzseni voltál már akkor – nevet fel Ken.
- Igen? Emlékszel erre? – Harry hangja durva. Megszorítom a kezét, megpróbálva ezzel elmondani neki, hogy nyugodjon meg.
- Igen, persze, hogy emlékszem – feleli Ken higgadtan. Harry orrlyukai kitágulnak, és a szemét forgatja.
- Ezt nehezen tudom elhinni, mivel folyamatosan részeg voltál, és ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem, darabokra szaggattad azt a könyvet, mert elvettem a skót whiskydet és kiöntöttem. Szóval ne próbáld meg felidézni a boldog időket nekem, kivéve, ha tudod, hogy mi a faszról beszélsz – áll fel, miközben Karennek és nekem eláll a lélegzetünk.
- Harry! – mondja Ken, ahogy Harry elhagyja a szobát. Utána rohanok, és hallom Karent Kenre kiabálni.
- Nem kellett volna olyan messzire menned vele, Ken! Éppen beleegyezett, hogy eljön az esküvőnkre, azt hittem, megegyeztünk, hogy kis lépésekben haladunk! Aztán mész és mondasz valami olyasmit, békén kellett volna hagynod! – mondja, meg tudom mondani, hogy már sír.