Chapter 69

Sziasztok! :)

Megint csak ma sikerült hoznom a részt, mivel tegnap a másik blogomon dolgoztam, illetve más is közbejött. Remélem, megértitek, de ma valahogy beszorítottam a programjaim közé, hogy frissítsek :D És mielőtt még elfelejtem, fontos, hogy rögtön a rész elején láthatjátok, hogy egy "a" betű dőlt. Azért jelöltem meg így, mivel Louis azt mondja ugye, hogy Zayn csak egy barát, mint friend, Danielle viszont arra kérdez rá, hogy Harry a barátja-e, mint boyfriend. Az angolban jobban érezhető a különbség, mint a magyarban, így a névelőkkel próbáltam ezt jelezni. Remélem, nagyjából érthetően magyaráztam el :D Ja, és a babe olyan, mint a baby, csak ez cukibb szerintem, magyarul pedig nem igazán van rá szó, ezért hagytam meg angolul. A fejezet többi részéről inkább nem mondok semmit, kíváncsian várom, hogy mit szóltok hozzá, főleg a végéhez. Jövőhétvégén pedig érkezik a következő.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 69

Követem Liamet a stadionhoz, korábban eldöntöttem, hogy a saját autómmal jövök, így akkor indulhatok el, amikor akarok, anélkül, hogy megzavarnám Liam és Danielle estéjét. A Liam melletti helyre parkolok, aztán írok Zaynnek, hogy elmondjam neki, megérkeztem. Azt válaszolja, hogy találkozzunk a mező távolabbi bal sarkánál.
- Zayn hátul fog velünk találkozni – mondom Liamnek, miközben ő és Danielle idesétálnak.
- Jól hangzik – feleli Liam, kevésbé tűnik izgatottnak.
- Ki az a Zayn? – kérdezi Danielle.
- Ő egy… barátom – ő csak a barátom.
- Harry pedig a barátod, igaz? – érdeklődik, mire ránézek. Úgy tűnik, semmire sem utal, csak összezavarodottnak tűnik.
- Nem, babe, egyikük sem a barátja – nevet fel Liam.
- Ez nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik – nevetek én is.
Az iskolai banda kezd el játszani, a mező pedig egyre zsúfoltabbá válik, megkönnyebbülök, amikor meglátom Zaynt a kerítésnek támaszkodva.
- Ó – sikkantja Danielle. Nem tudom megmondani, hogy a tetoválásain és a piercingjein lepődött-e meg vagy a jó kinézetén, talán mindkettőn.
- Szia, gyönyörű – ragyogja Zayn, majd megölel. Rámosolygok, viszonozva az ölelést. – Zayn vagyok, örülök, hogy megismerhetlek titeket – biccent Liam és Danielle felé. Tudom, hogy ezelőtt már találkozott Liammel, de csak megpróbál udvarias lenni.
- Régóta vagy itt? – kérdezem tőle.
- Csak körülbelül tíz perce, sokkal több ember van itt, mint vártam – mondja nekem. Liam mutatja az utat egy kevésbé zsúfolt területhez, egy hatalmas halom fához, majd leülünk a földre. Danielle Liam lábai közé ül, és a mellkasának dől. A nap kezd lemenni, a szél pedig felerősödni. Hosszú ujjút kellett volna felvennem.
- Igen, voltál már egyen korábban? – érdeklődök, mire megrázza a fejét.
- Nem, ez nem igazán az én világom – nevet fel. – De örülök, hogy itt vagyok ma este – teszi hozzá.
Elmosolyodom bókján, aztán valaki arról kezd el beszélni egy mikrofonba, hogy meggyújtják a tüzet. Kevesebb, mint tíz perccel később a tűz meggyullad, és vadul elnyeli a halom fát. Valójában nagyon szép ilyen közel lenni a lángokhoz.
- Szóval meddig leszel itt? – kérdezi Zayn Danielle-től.
- Csak a hétvégéig, bárcsak itt lehetnék az esküvőn is jövő héten – ráncolja a homlokát.
- Milyen esküvő? – érdeklődik Zayn. Liamre nézek, ő pedig válaszol is.
- Anyukám esküvője – mondja neki.
- Ó… – úgy tűnik, mintha valamin gondolkozna.
- Mi az? – kérdezem tőle.
- Semmi, csak emlékezni próbálok, hogy ki más megy még esküvőre a jövő héten. Ó, igen, Harry, azt hiszem. Megkérdezte tőlünk, hogy mit kellene felvennie egy esküvőre – mondja. A szívem megáll. – Bár valószínűleg az egy másik esküvő, igaz? – kérdezi. Harry egyik barátjának sem mondta el, hogy az apja a kancellár, vagy azt, hogy elveszi Liam anyját.
- Nem, ők… – kezdi el Danielle.
- Biztos vagyok benne, hogy az egy másik esküvő – szakítom őt félbe, majd Liam súg valamit a fülébe. Harry valóban fontolóra vette, hogy elmenjen az esküvőre? Mi másért kérdezné meg a barátait, hogy mit kellene felvennie egy esküvőre?
- Egyébként senki esküvőjén nem tudom elképzelni Harryt – nevet fel Zayn.
- Miért nem? – hangom egy kicsit durvább, mint akartam, hogy legyen.
- Nem tudom, mert ő Harry. Az egyetlen módja annak, hogy rávedd, hogy elmenjen egy esküvőre az az, hogy szexelhet az összes koszorúslánnyal – mondja, és a szemét forgatja.
- Azt hittem, hogy te és Harry barátok vagytok? – felelem.
- Azok vagyunk, nem mondok semmi rosszat róla, ő csak ilyen. Minden hétvégén más lánnyal szexszel, néha többel, mint egy – tájékoztat. A fülem zúg, és a tűz túl forrónak érződik a bőrömön. Felállok, mielőtt rájövök, hogy mit is csinálok. – Hova mész? Mi a baj? – kérdezi Zayn.
- Semmi, csak… kell egy kis levegő. Egy kis friss levegő – motyogom. Tudom, milyen hülyén hangzik ez, de nem érdekel. – Mindjárt visszajövök, csak szükségem van egy másodpercre – gyorsan elsétálok, mielőtt bármelyikük követhetne. Mi bajom van? Zayn édes és valóban kedvel engem, élvezi a társaságomat, én pedig nem tudok nem Harryre gondolni. Veszek néhány mély levegőt, aztán visszasétálok hozzájuk. – Sajnálom, csak a tűz… túl meleg volt – hazudom, és visszaülök. Zayn elővette a telefonját, majd elfordítja tőlem a képernyőt, ahogy visszacsúsztatja a zsebébe.
Zayn elmondja, hogy semmi baj, és a következő egy órában egy kicsit beszélgetünk Liammel és Danielle-lel.
- Egy kicsit kezdek fáradt lenni, korán indult a repülőgépem – mondja Danielle Liamnek, aki bólint.
- Igen, én is fáradt vagyok. Lassan indulunk – áll fel Liam, majd felsegíti Danielle-t.
- Te is menni akarsz? – kérdezi tőlem Zayn.
- Nem, jól vagyok. Hacsak te nem akarsz menni? – kérdezem, mire megrázza a fejét.
- Király – mosolyodik el. Elköszönünk Liamtől és Danielle-től, és figyeljük, ahogy eltűnnek a tömegben.
- Szóval mi az oka a tábortűznek? – érdeklődöm Zayntől, nem vagyok biztos benne, hogy tudja-e, de kíváncsi vagyok.
- Azt hiszem, megünneplik a fociszezon végét – mondja nekem. Körbenézek, és észreveszem, hogy egy csomó ember mezt visel. Biztosan igaza van.
- Ó – felelem, majd Zaynre nézek. – Most már látom – nevetek fel.
- Az Harry? – szólal meg, mire felkapom a fejem abba az irányba, amerre néz. Valóban, Harry felénk sétál egy alacsony, barna hajú lánnyal, aki szoknyát visel.
Gyorsan közelebb húzódom Zaynhez. Pontosan ez az, amiért nem hallgattam Harryre a tornácon, máris talált valami lányt, akit idehoz, csak hogy engem bosszantson.
- Szia, Zayn – mondja a lány magas hangon.
- Szia, Emma – feleli Zayn, majd karját a vállamra teszi. Harry haragos pillantást vet rá, aztán helyet foglal. Tudom, hogy goromba vagyok, amiért nem mutatkoztam be a lánynak, de nem tehetek róla, már most nem kedvelem őt.
- Milyen eddig a tábortűz? – kérdezi Harry.
- Majdnem vége, azt hiszem – válaszol Zayn. Feszültség van kettejük között, érzem. Nem tudom, miért lenne, Harry egyértelművé tette a barátainak, hogy egyáltalán nem érdeklem.
- Van itt kaja? – a lány hangja idegesítő.
- Igen, van olyan bódé – mondom neki.
- Harry, gyere velem kaját szerezni – követeli, mire Harry a szemét forgatja, de feláll.
- Hozz nekem egy perecet, oké? – mosolyodik el Zayn, Harry pedig összeszorítja az állkapcsát. Mi van velük? Amint Harry és Emma eltűnik, Zaynhez fordulok.
- Elmehetnénk? Nem igazán akarok Harryvel lógni, kissé utáljuk egymást, ha elfelejtetted volna – mondom neki, megpróbálok nevetni, de nem sikerül.
- Ja, persze, mehetünk – feleli. Mindketten felállunk, majd a kezemért nyúl. Egymás kezét fogjuk, miközben sétálunk, azon találom magam, hogy Harryt keresem, remélve, hogy nem fogja meglátni. – Akarsz a buliba menni? – kérdezi, amikor elérjük a parkolót.
- Nem, oda sem igazán szeretnék menni – az az utolsó hely, ahova menni akarok.
- Oké, nos, lóghatunk csak egy másik… – kezdi el.
- Nem, még mindig akarok szórakozni, csak nem akarok itt lenni vagy abban a diákszövetségi házban – mondom gyorsan. Meglepődöttnek néz ki, ahogy szemei találkoznak az enyémekkel.
- Oké… nos, elmehetünk hozzám? Ha akarsz, ha nem, mehetünk valahova máshova? Nem igazán tudom, hova máshova mehetnénk – nevet fel, én pedig csatlakozom hozzá.
- Jó, ha hozzád megyünk. Majd követlek oda – mondom neki.
Az út alatt, nem tehetek róla, de elképzelem Harry arcát, ahogy visszatér, mi meg elmentünk. Magával hozott egy lányt, szóval nincs joga, hogy feldúlt legyen. Zayn lakása rögtön a kampusz mellett van, és kicsi, de tiszta. Itallal kínál, amikor bemegyek, ám elutasítom, mivel úgy tervezem, hogy visszavezetek a szobámhoz ma este.
- Nálad lehet a távirányító, nem tudom, mit szeretsz nézni – nevet fel, aztán nekem adja a távirányítót.
- Egyedül élsz? – kérdezem tőle, mire bólint. Egy kicsit idegesnek érzem magam, ahogy mellettem ül, és karját a derekam köré teszi, de elrejtem idegességemet egy mosollyal. Zayn telefonja elkezd rezegni a zsebében, ő pedig feláll, hogy felvegye, feltartva nekem egy ujját, jelezve, hogy mindjárt visszajön.
- Eljöttünk – hallom, ahogy mondja a kis konyhájából. – És… Fair. Kár – kapok el néhány részletet a beszélgetéséből. Egyik sem értelmes a számomra. Kivéve az „eljöttünk”. Harryvel telefonál? Felállok, majd a konyha felé sétálok, miközben megszakítja a hívást, bárki is volt az.
- Ki volt az? – kérdezem.
- Senki fontos – biztosít engem, és visszavezet a kanapéhoz. – Nagyon örülök, hogy kezdjük megismerni egymást, te más vagy, mint a többi fiú – mondja édesen.
- Én is – felelem. – Te ismered Emmát? – nem tehetek róla, de megkérdezem.
- Igen, a barátnője Niall unokatestvére – mondja nekem.
- A barátnője?
- Ja, már együtt vannak egy ideje, Emma elég jó fej – feleli. Szóval Harry nem vele volt ott, nem úgy legalábbis. Talán valóban azért jött oda, hogy megpróbáljon beszélni velem újra, ahelyett hogy megbánt azzal, hogy elhoz egy másik lányt.
Zaynre nézek, ő pedig lehajol, hogy megcsókoljon. Ajkai hidegek az italától és vodka ízűek. Tudom, hogy nem részeg, ez az első itala. Kezei óvatosak és finomak a karjaimon, aztán a derekamon. Harry korábbi összetört arca villan fel az agyamban, ahogy még egy esélyért könyörgött és én nem hittem neki, ahogy figyelt engem elhajtani, a kitörés az órán Catherine-ről és Heatchiff-ről, ahogy mindig megjelenik, amikor nem akarom, ahogy soha nem mondta el az anyjának, hogy szereti őt, ahogy mindenki előtt azt mondja, hogy szeret engem, ahogy bántó módon visszavonta, ahogy összetör dolgokat, amikor mérges, ahogy ma este az apja házához jött, annak ellenére, hogy utál ott lenni, és ahogy megkérdezte a barátait, hogy mit vegyen fel az esküvőre, mindez tökéletesen ésszerű, de értelmetlen ugyanakkor. Szeret engem. Az ő sérült módján, tényleg szeret engem. Ennek a megértése úgy üt meg, mint egy teherautó.
- Mi? – mondja Zayn, mire elhúzódom a csóktól.
- Mi? – ismétlem meg szavait.
- Az előbb azt mondtad, hogy Harry.
- Nem, nem mondtam – védekezem.
- De igen, mondtad – áll fel, majd ellép a kanapétól.
- Mennem kell… Sajnálom – felelem, aztán kifutok az ajtón, mielőtt bármi mást mondhatna.