Chapter 67

Sziasztok! :)

Hála az égnek, hogy eltelt ez a hét, egy örökkévalóságnak tűnt. Gondolom nektek is, új rész is régen volt, de már itt is van. Azt tudnám mondani róla, hogy eseménydús. Nem annyira, de azért vannak történések, főleg amiknek a későbbiekben lesz hatása. Na, jó, itt abbahagyom, mert a végén még kikotyogok valamit :D Nagyon örülök, hogy túlléptük a 60 feliratkozót, csodásak vagytok! ♥ A következő pedig jövőhétvége körül jön majd szerintem.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 67

A városközpontig buszozok, ahol tudom, hogy vannak autókereskedések. Várni akartam és messzebb menni a kampusztól, de nem bírok ki még egy napot a saját autóm nélkül. Az eladó egy szatír, és olyan szaga van, mint a dohos cigarettának, de nem lehetek már tovább válogatós. Egy órás tárgyalás után írok neki egy csekket az előlegről, ő pedig nekem adja a kulcsokat egy tűrhető állapotú 2010-es Corollához. A fehér festék lepattogzott néhány helyen, de sikerül annyira lealkudnom az árát, hogy hajlandó legyek ezt elnézni. Felhívom anyámat, mielőtt kihajtok a kereskedésből, hogy elmondjam neki, vettem egy kocsit, természetesen szerinte egy nagyobb autót kellett volna vennem, és felsorolja az okokat, hogy miért. Végül úgy teszek, mintha elmenne a térerő, majd megszakítom a vonalat. A tükörbe pillantok, és elborzadok fáradt megjelenésemen. Szörnyen nézek ki, a hajam összevissza áll, a szemeim puffadtak és az arcom még mindig maszatos a korábbi sírástól.
Csodálatos érzés a saját autómat vezetni, már nem kell a tömegközlekedéstől függenem, és most már a gyakornoki állásomhoz is elmehetek autóval. Remélem az, hogy vége lett a kapcsolatomnak Harryvel, nem befolyásolja azt, nem hiszem, hogy fogja, de mi van, ha Harry megunta, hogy szimplán megsirattasson és csinál valamit, amivel tönkreteszi? Talán beszélnem kellene Kennel, és megpróbálni megmagyarázni, hogy Harry és én már nem… járunk? Ő azt hiszi, hogy járunk, úgyhogy elő kell majd állnom valamivel azon kívül, hogy „a fiad a legkegyetlenebb ember a világon, és ő mérgező nekem, így nem tudok tovább a közelében lenni”.
Bekapcsolom a rádiót, és hangosabbra veszem, mint azt általában szeretem, de ez azt teszi, amire szükségem van. Elnyomja a gondolataimat, és minden egyes dal szövegére koncentrálok. Figyelmen kívül hagyom a tényt, hogy úgy tűnik, minden dal Harryre emlékeztet. Mielőtt visszamennék a kampuszra, úgy döntök, elmegyek pár ruhát venni, egyre hidegebb lesz, és szükségem van néhány új farmerre. Kezdek belefáradni, hogy mindig a bő khaki nadrágjaimat viselem. Végül veszek pár új ruhát, amiket viselhetek a Vance-nál, és néhány farmert, szűkebbek a szokásosnál, de jól néznek ki rajtam, valamit pár egyszerű pólót és kardigánt. Tristan nincs a szobában, amikor visszatérek, aminek örülök. Tényleg azt hiszem, hogy szobát kellene váltanom, kedvelem Tristant, de nem lakhatunk tovább együtt, ha Harry is itt lesz velünk. Attól függően, mennyit fogok keresni a gyakornoki állásommal, megvehetném a saját lakásomat és a kampuszon kívül lakhatnék. Ez ideális lenne nekem, anyám megőrülne, de ez nem rajta múlik.
Összehajtogatom az új ruháimat és elteszem őket, mielőtt megfogom a piperetáskámat, majd elindulok a zuhanyzókhoz. Amikor visszatérek, Tristan és Zayn ül az ágyon. Nagyszerű.
- Harry megtalált tegnap este? – kérdezi Tristan, mire bólintok. – És akkor megoldottátok a problémát?
- Nem, vagyis igen, azt hiszem. Befejeztem vele – mondom neki. Szemei kitágulnak, biztosan azt feltételezte, hogy Harry ismét belém mélyeszti majd a karmait.
- Nos, ami engem illet, én örülök – mosolyodik el Zayn, Tristan pedig a karjára csap. Tristan telefonja pityeg, mire lenéz.
- Steph itt van, mennünk kell. Akarsz jönni? – kérdezi.
- Nem, köszi. Vettem ma egy autót! – újságolom el.
- Tényleg?! – feleli, és én bólintok. – Látnom kell, amikor visszaérek – mondja, aztán az ajtó felé indulnak. Tristan kisétál, de Zayn habozva megáll az ajtóban.
- Louis? – hangja olyan gyengéd, mint a bársony. Felnézek, ő pedig rám mosolyog. – Gondolkoztál a randinkon? – kérdezi a szemembe nézve.
- Én… – azon vagyok, hogy visszautasítsam őt, de miért? Ő nagyon vonzó, és kedvesnek tűnik. Nem használt ki, amikor könnyen megtehette volna. Tudom, hogy jobb társaság lenne, mint Harry, őszintén bárki jobb lenne. – Persze – mosolyodom el.
- Persze úgy, mint engeded, hogy elvigyelek? – mosolya megnő.
- Igen, miért ne? – válaszolom.
- Akkor ma este? – kérdezi.
- Aha, a ma este jó – nem hiszem, hogy a ma este jó ötlet lenne, mivel be kell pótolnom a tanulást, de még mindig előrébb tartok, annak ellenére is, hogy hiányoztam pár óráról a héten.
- Király, hétre itt leszek, jó?
- Oké – mondom neki, ő pedig tökéletes fogai közé veszi ajkát.
- Találkozunk este, gyönyörű – feleli, mire elpirulok, búcsút intve, ahogy elhagyja a szobát.
Négy óra van most, három órám van, amíg visszajön. Megszárítom a hajamat, majd frufruféleséget csinálok, ami meglepetésemre elég jól néz ki. Halvány sminket teszek fel, aztán az egyik új ruhámat veszem fel, egy sötét farmert és egy fehér ujjatlan felsőt. Az idegesség eluralkodik rajtam, ahogy a tükörbe nézek. Talán át kellene öltöznöm? Felveszek egy kék flanel inget. Nem hiszem el, hogy randizni megyek Zaynnel, egész életemben egy barátnőm volt, most meg Zaynnel megyek randizni, az egész Harryvel való káosz után. Talán a tetovált és piercinges srácok az új eseteim?
Előveszem a régi Büszkeség és Balítélet könyvemet, és elkezdek olvasni, hogy elüssem az időt. Csak perceknek tűnő idővel később kopognak az ajtón. Tudom, hogy ez biztosan Zayn, mert Harry nem kopogna. Ő durván berontana és szétszórná a dolgaimat az egész szobában.
Amikor kinyitom az ajtót, önkéntelenül is eltátom a számat Zayn miatt. Szűk, fekete farmert vett fel, fehér tornacipőt és egy pólót, farmermellénnyel. Annyira dögösen néz ki.
- Nagyon jól nézel ki, Louis – üdvözöl, majd átad egy virágot. Egy virág? Meg vagyok lepve egyszerű ajándékától, ami hízelgő is.
- Köszönöm – mosolyodom el, aztán az orromhoz teszem a virágot.
- Készen vagy? – érdeklődik udvariasan.
- Igen, hova viszel? – kérdezem tőle, miközben kisétálunk.
- Gondoltam, elmehetnénk vacsorázni és moziba, csak egy egyszerű randi, semmi nyomás – ragyogja. Az anyósülés ajtajáért nyúlok, de megállít. – Ezt én akartam csinálni – mondja.
- Ó. Köszi – még midig ideges vagyok, de ez már kezd elhalványulni. Amikor beszállunk az autóba, kikapcsolva hagyja a rádiót és kicsit beszélgetünk, kérdez a családomról és a főiskola utáni terveimről. Ő elmeséli, hogyan került be a WSU környezettudományi szakára, ami meglep, de kíváncsivá is tesz.
Megérkezünk egy egyszerű, kávézó stílusú étteremhez, majd kiülünk a teraszra. Leadjuk a rendeléseinket, és tovább beszélgetünk, amíg az étel megérkezik. Zayn mindent megeszik, aztán elkezdi lopkodni a sült krumplikat a tányéromról.
- Ha még egyet elveszel, meg kell, hogy öljelek – ugratom. Ő tettetett ártatlansággal néz rám, és nyelvével a fogai között felnevet. Azon találom magam, hogy én is nevetek, ami úgy tűnik, mintha évekkel ezelőtt lett volna utoljára, és nagyszerű érzés.
- Imádnivalóan nevetsz – bókol, mire a szememet forgatom.
Végül egy nyálas vígjátékot nézünk meg, ami egyikünket sem szórakoztatja. Vicceket gyártunk a film alatt, ő pedig a kezét az enyémre rakja a vége felé. Nem kellemetlen, mint ahogy azt feltételeztem, de nem ugyanaz az érzés, mint amikor Harry teszi ezt. Órák óta nem gondoltam rá, és ennek örülök. Kitölti a gondolataimat minden nap, egész nap. Amikor Zayn kitesz a szobámnál, tizenegy óra, örülök, hogy szerda van, csak két nap van hétvégéig. Kiszáll az autóból, majd az én oldalamhoz sétál, hogy kinyissa nekem az ajtót.
- Nagyon jól éreztem magam, köszönöm, hogy beleegyeztél, hogy eljöjj velem – mondja nekem.
- Én is jól éreztem magam – mosolyodom el.
- Gondolkoztam, és… emlékszel, amikor megkérdezted tőlem, hogy megyek-e a tábortűzre? – bólintok. – Nem bánod, ha én is jönnék? – kérdezi.
- Nem, az jó lenne. Bár én Liammel és a barátnőjével megyek – nem emlékszem, hogy Zayn csatlakozott volna azokhoz, akik piszkálták Liamet, de csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy tudja, az nincs rendben.
- Semmi gond, jófejnek tűnik – mondja, mire elmosolyodom.
- Nos, akkor ezt megbeszéltük. Találkozunk ott? – javasolom. Kizárt, hogy elviszem őt vacsorára Liam házába.
- Jól hangzik. Köszi még egyszer a ma estét – tesz egy lépést közelebb. Meg fog csókolni? Kezemet az övébe veszi, majd a szájához emeli. Egyetlen csókot nyom a kézfejemre, ajakpiercingje hideg a forró bőrömön, de gesztusa nagyon édes. – Jó éjszakát, Louis – feleli, aztán visszaszáll az autójába.
Meg vagyok könnyebbülve, hogy nem próbált meg megcsókolni, még akkor is, ha jó benne, csak nem hiszem, hogy az időzítés megfelelő. Most pedig ki kell gondolnom, hogyan magyarázom meg pénteki kísérőmet Liamnek.
Tristan kíváncsi, milyen volt az estém Zaynnel, de a részleteket megtartom magamnak. Miután lemosom azt a kis sminket, amit feltettem, bemászom az ágyba és elalszom.

A következő reggel Liam a kávéháznál vár rám, én pedig mesélek neki Zaynről.
- Harry tud erről? – kérdezi Liam.
- Nem, nem is kell neki tudnia róla. Semmi köze hozzá – mondom egy kicsit túl durván. – Sajnálom, csak ez egy kényes téma.
- Nyilván – mosolyodik el. – Nem lehetnek túl közeli barátok, ha Zayn elvisz téged vacsorázni rögtön mindazok után Harryvel.
- Nos, igazából senki sem tudja, hogy bármi is történt velem és Harryvel, az egészet titokban tartotta a barátai előtt, emlékszel?
- Igen, azt hiszem, igazad van. Csak legyél óvatos – figyelmeztet kedvesen, én pedig megígérem neki, hogy az leszek.
A nap hátralévő része gyorsan elrepül, és Liam nem hozza fel újra Harryt vagy Zaynt. Végül eljön az irodalom, visszatartom a lélegzetemet, ahogy Liam és én besétálunk a terembe. Harry a szokásos helyén ül. A mellkasom megfájdul látványától. Egy pillantást vet rám, de visszanéz a terem elejébe.
- Szóval Zaynnel randiztál tegnap este? – kérdezi Harry, miközben leülök. Imádkoztam, hogy ne szóljon hozzám.
- Ez nem a te dolgod – mondom neki csendesen. Megfordul ültében, majd arcát közelebb hozza az enyémhez.
- A szó gyorsan terjed a mi csoportunkban, Louis, ezt ne felejtsd el – vigyorodik el. Megpróbál azzal fenyegetni, hogy elmondja a barátainak az intim pillanatainkat? A gondolattól érzem az epét a torkomban. Elfordulok tőle, és a professzorra figyelek.
- Rendben van, kezdjük ott, ahol abbahagytuk tegnap az Üvöltő szelek megbeszélését – mondja, mire a gyomrom összeszorul.
Nem kellene az Üvöltő szeleket megvitatnunk a jövő hétig, ezt kapom, amiért hiányoztam az órákról. Érzem magamon Harry szemeit. Talán, hozzám hasonlóan, ő is arra gondol, amikor először voltam a szobájában, és rajtakapott, hogy az ő regénypéldányát olvasom.
- Szóval, mint tudjuk, Catherine-nek és Heathcliffnek nagyon szenvedélyes kapcsolata volt, szenvedélyük olyan erővel bírt a regényben, hogy lényegében minden körülöttük lévő karakter életét tönkretette. Egyesek szerint szörnyűek voltak egymásnak, mások szerint viszont össze kellett volna házasodniuk, ahelyett, hogy a kezdettől fogva harcoljanak a szerelmükkel – mondja a professzor. – Mit gondolnak? – kérdezi tőlünk. Általában azonnal felemelném a kezem, büszkén fitogtatva klasszikus regényekben jártas tudásomat, de ez túl közel van a jelenlegi helyzetemhez.
- Úgy gondolom, szörnyűek voltak egymás számára, folyamatosan küzdöttek, és Catherine nem volt hajlandó elismerni szerelmét Heathcliff iránt. Edgarhoz ment feleségül, annak ellenére, hogy tudta, egész idő alatt Heathcliffbe szerelmes. Ha a kezdetektől együtt lettek volna, mindenki sokkal kevesebb szerencsétlenségen ment volna át – válaszol egy hang a terem hátsó részéből. Érzem, hogy arcom elpirul, ahogy Harry rám néz, mielőtt megszólal.
- Szerintem Catherine egy önző, nagyképű, ribanc volt – zihálások hallhatóak a teremben, a professzor pedig leszidja Harryt, mielőtt folytatja. – Elnézést, de ő azt hitte, hogy túl jó Heathcliffnek, talán az is volt, de tudta, hogy Edgart soha nem lehet Heathcliffhez hasonlítani, mégis hozzáment feleségül. Catherine és Heathcliff annyira hasonlóak voltak, hogy nehezen jöttek ki egymással, de ha Catherine nem lett volna annyira makacs, egy hosszú és boldog életet élhettek volna le együtt – mondja. Bolondnak érzem magam, ahogy elkezdem Harryt és magamat a regényben lévő karakterekhez hasonlítani. A különbség az, hogy Heathcliff borzasztóan szerette Catherine-t, annyira, hogy tétlenül ült, míg Catherine hozzáment egy másik férfihez, mielőtt végül ő is valaki mást vett el. Harry nem szeret engem így, vagy egyáltalán nem, szóval nincs joga, hogy Heathcliffhez hasonlítsa magát.
Úgy tűnik, az egész osztály engem néz, várva a válaszomra. Valószínűleg egy vitát remélnek, mint legutóbb, de csendben maradok. Tudom, hogy megpróbál csapdába csalni, ám nem fogok belesétálni.