Chapter 92

Sziasztok! :)

Inkább nem kommentálnám a hetemet (ne akarjatok végzősök lenni!), és így valentin nap közeledtével hoztam az új fejezetet. Szexi és cuki és szörnyű vége van, tudom. Ne akadjatok ki nagyon :') Bár nem vagyunk még pontosan a 90.000 kattintásnál, tudom, hogy még a mai nap átlépjük, ezt pedig már most meg szeretném köszönni, tényleg hihetetlenek vagytok! ♥ A következő szokás szerint jövőhéten érkezik.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 92

- Kár, hogy nem sikerült levennem rólad az öltönyt – leheli Harry a fülembe, miközben tovább nyom engem az ágyba. Amint áthúztam a fejemen a pólóját, gyakorlatilag az ágyunkra dobott, és gyorsabban húzta fel az óvszert, mint azt gondoltam, hogy lehetséges.
- Mhhmm… igen – ez minden, amit mondani tudok, ahogy ki-be csúszik bennem. Ez az első alkalom, hogy amikor szeretkezünk, nincs fájdalom, csak élvezet.
- Istenem, bébi… olyan jó érzés – nyög fel, majd csípőjét az enyémhez ringatja.
Körmeim végiggereblyézik csupasz hátát, szemei pedig a feje hátsó része felé fordulnak. Imádom őt így látni, ennyire kontrollálatlanul, ennyire ősien. Figyelni őt, ahogy a határhoz lök, a lábujjaim szinte begörcsölnek, a lábaim megmerevednek, miközben újra meg újra a nevét nyögöm.
- Ez az, bébi… élvezz el nekem. Mutasd meg, milyen jót… baszki… hogy milyen jót éreztetek veled – dadogja, aztán érzem őt megrándulni bennem. Pár másodperccel előttem megy el, és folytatja a mozgást, amíg egy tócsányi, csont nélküli péppé nem válok. A testem teljesen ellazult, ő pedig rám omlik. Csendben fekszünk, csak élvezve annak az érzését, hogy közel vagyunk egymáshoz, perceken belül lágy horkolás hagyja el Harry ajkait.

Másnap reggel felébredek, majd eldöntöm, hogy még egyszer lezuhanyozom, csak azért, mert megtehetem, és le kell szednem magamról a tegnap esti élvezetet. Még mindig idegen a saját lakásomban lenni a saját zuhanyzómmal, elkészíteni a saját kávémat a saját konyhámban. Mindezt megosztani Harryvel csak sokkal inkább élvezetesebbé teszi. Úgy döntök, hogy a sötétkék öltönyömet veszem fel a fehér öltönycipőmmel. A hajam majdnem tökéletes frufruban áll, és még egy kis szemceruzát is teszek fel. Tényleg nagyon tetszik ez a „megvan a saját terem” dolog.
Harry visszautasítja, hogy felkeljen, amikor megpróbálom felébreszteni őt, mielőtt elmegyek, csak felül, hogy megcsókoljon búcsúzóul. Kíváncsi vagyok, hogyan sikerül dolgoznia és elvégeznie az összes iskolai feladatát, még egyiket sem láttam, hogy megcsinálja. Egy bátor mozdulattal elveszem a kocsi kulcsát, és az autójával megyek a Vance-hoz. Ha lóg az órákról, biztosan nem fog neki hiányozni. Nem szabad elfelejtenem, hogy megköszönjem Harrynek, hogy egy, a Vance-hoz közelebbi lakást szerzett, annak ellenére, hogy neki messzebb kell vezetni a kampuszhoz most már, elindulhatok később és nem kell negyven percet vezetnem, ami sokkal jobbá teszi a napomat.
Amikor elérem a legfelső emeletet, Kimberly az asztalnál áll, fánkokat helyezve el rendezett sorokban.
- Woah, Louis! Nézz magadra! – füttyent játékosan. Elpirulok, mire felnevet. – A sötétkék határozottan a te színed – néz fel és le rajtam újra. Egy kis öntudatosságot érzek, de mosolya megnyugtatja gondolataimat. Sokkal magabiztosabbnak és szexinek érzem magam az utóbbi időben, hála Harrynek.
- Köszönöm – mosolygok vissza, aztán megfogok egy fánkot és egy csésze kávét. A telefon megcsörren az asztalán, ő pedig odarohan, hogy felvegye.
Amikor az irodámba érek, van egy e-mail-em Christian Vance-tól, amiben azt mondja, hogy milyen kiválóak voltak a jegyzeteim az első kéziratomnál és alig várja a következőt. Rögtön belevetem magam, és munkához látok.
- Valami jó? – riaszt fel a munkámból Harry hangja. – Biztosan, mivel úgy tűnik, nem vetted észre az érkezésemet – mosolyodik el.
Hihetetlenül néz ki. A haja elől fel van tolva, mint mindig, de oldalt laposabb a szokásosnál, és egy egyszerű, fehér, V-nyakú póló van rajta. A póló szűkebb a szokásosnál, ami miatt a tetoválásai még inkább láthatóak alatta. Annyira hihetetlenül dögös, és csak az enyém.
- Szóval milyen volt az út? – kérdezi.
- Nagyon jó – vigyorodom el.
- Tehát azt hiszed, hogy csak úgy elviheted az autómat az engedélyem nélkül? – hangja mély, és nem tudom megmondani, hogy viccel-e.
- Én… én… n… nos… – dadogom.
Ő nem mond semmit, csak az asztalom mögé sétál és kihúzza a székemet. Szemei cipőmtől az arcomig kúsznak, majd felhúz, hogy álljak.
- Annyira szexin nézel ki ma – mondja a nyakamba, mielőtt gyengéden a bőrre nyomja ajkait.
- Miért… miért vagy itt? – borzongok meg.
- Nem örülsz nekem? – mosolyodik el, aztán felemel az asztalra. Ó.
- De… persze hogy igen – felelem. Mindig örülök neki.
- Lehet, hogy fontolóra kell vennem, hogy visszajöjjek ide mégiscsak, csak hogy ezt csinálhassam minden nap – mondja, majd kezeit a combomra teszi.
- Valaki bejöhet ide – légzésem reszkető.
- Nem, Vance egy tárgyaláson van a délután hátra lévő részére, Kimberly pedig beleegyezett, hogy telefonál, ha szüksége van rád – magyarázza.
Annak a gondolatától, hogy Harry célozgat Kimberlynek, hogy mit csinálhatunk idebent, elpirulok, de a hormonjaim átveszik az irányítást. Az ajtóra pillantok.
- Be van zárva – válaszolja meg a gondolataimat.
Gondolkozás nélkül húzom magamhoz közelebb Harryt, és azonnal az ágyékára teszem a kezemet, megfogva őt a farmerján keresztül. Felnyög, aztán kigombolja a farmerját, lerángatva azt a bokszerével együtt.
- Ez gyorsabb lesz a szokásosnál, oké, bébi? – mondja, majd lehúzza a nadrágomat és bokszeremet. Várakozással bólintok, megnyalom az ajkaimat. Ő felkuncog, aztán a csípőmnél az asztal széléhez húz. Az ajkaim megtámadják a nyakát, és hallom a fóliacsomag felszakítását. – Nézz magadra, három hónappal ezelőtt elpirultál volna a szex megemlítésére, most meg engeded magad megdugni az asztalodon – suttogja, majd belém csapódik.
Harry kezével befogja a számat, alsó ajkát pedig a fogai közé veszi. Nem tudom elhinni, hogy valóban engedem, hogy Harry szexeljen velem egy asztalon, a gyakornoki állásomon, úgy, hogy Kimberly kevesebb, mint száz lépésre van. Amennyire utálom bevallani ezt, az ötlet valójában az őrületbe kerget. A legjobb értelemben.
- Csendben… fogsz… lenni… – mondja rövid megszakításokkal, aztán még gyorsabban mozog. Bólintok és zihálok a bicepszébe kapaszkodva, így nem esek le az asztalról támadásától. – Szereted így, ugye? Gyorsan és keményen? – szűri ki a fogai között. Eltakarom a számat a saját kezemmel, majd gyengéden megharapom a bőrt a tenyeremen, hogy csendben maradjak. – Válaszolj, vagy megállok – fenyeget meg. Lenézek rá és bólintok, túlságosan elárasztva érzéssel, hogy ténylegesen beszéljek. – Tudtam, hogy szereted – feleli, aztán átfordít, így a hasam az asztalon van. Ó, Istenem.
Visszanyomódik belém és lassan mozog, mielőtt megmarkolja a hajamat, felhúz, hogy megcsókolhassa a nyakamat. A nyomás megnövekszik a gyomromban, a mozdulatok pedig nedvessé válnak, tudom, hogy mindketten közel vagyunk. Végső lökésével megcsókolja a vállamat, mielőtt kihúzódik belőlem és lesegít az asztalról.
- Ez… – próbálom mondani, de elcsendesít azzal, hogy megcsókolja az ajkaimat.
- Igen… az volt – fejezi be a gondolataimat, mielőtt visszahúzza a nadrágját. Visszaveszem a nadrágomat, beletúrok a hajamba, majd megtörlöm a szemem alját, hogy meggyőződjek róla, a szemceruza a helyén van, mielőtt az órára nézek. Majdnem három óra. A nap ismét elszaladt. – Készen vagy? – kérdezi, miután letörli az élvezetemet az asztalról.
- Mi? Csak három óra – mutatok az órára.
- Christian azt mondta, hogy hamarabb elmehetsz, egy órája beszéltem vele – magyarázza.
- Harry! Nem kérdezheted csak úgy meg, hogy elmehetek-e előbb, ez a gyakornoki állás fontos nekem – nyafogom.
- Babe, nyugi. Megemlítette, hogy egész nap nem lesz itt, és ő volt az, aki felhozta, hogy előbb elmehetsz.
- Csak nem akarom, hogy bárki azt gondolja, kihasználom ezt a lehetőséget.
- Senki nem gondolja ezt. Az átlagod és a munkád magukért beszélnek – dicsér meg.
- Várj… akkor miért nem hívtál csak fel és mondtad el, hogy előbb hazamehetek? – emelem fel rá a szemöldökömet.
- Már az itt lévő első napod óta erre az asztalra akartalak fektetni – ajándékoz meg egy önelégült mosollyal, aztán megfogja nekem a kabátomat.
El akarom mondani neki, mennyire őrült, hogy idejött csak azért, hogy szexeljen velem az asztalon, de nem tagadhatom, hogy imádtam.
- Arra gondoltam, hogy el kellene mennünk megvenni azokat, amiket arra a rémes esküvőre fogunk felvenni – feleli, miközben kintre sétálunk.
- Jó ötlet – értek egyet. – De visszaviszem haza az autódat, otthagyjuk az enyémet, aztán mehetünk – mosolyodom el, majd bemászom az autójába, mielőtt tiltakozhatna. Ő csak megrázza a fejét és rám mosolyodik, mielőtt beszáll az én kocsimba.
Miután lerakjuk az autómat, elmegyünk a bevásárlóközpontba, hogy keressünk valamit, amit viselhetünk szombaton. Harry az egész idő alatt nyafog és panaszkodik, mint egy gyerek, nekem pedig szó szerint kényszerítenem kell őt, hogy felvegyen bármilyen fajta nyakkendőt. Végül fekete öltönynadrágot kap, egy fekete zakót, egy fehér inget és egy fekete csokornyakkendőt. Egyszerű, de tökéletes neki. Visszautasítja, hogy felpróbálja, szóval remélem, hogy valóban illik rá. Bármilyen mentséget kitalálna, hogy ne menjen el az esküvőre, de nem engedem, hogy ez megtörténjen.
- A fehér – feleli, majd a kezemben lévő fehér öltönyre mutat. A másik opció egy fekete öltöny. Mivel Karen említette, hogy a színösszeállítás fekete és fehér, úgy gondoltam, nem térnék el tőle. Úgy tűnt, Harrynek nagyon tetszett a fehér öltöny, ami tegnap volt rajtam, így úgy döntök, hogy hallgatok rá. Legnagyobb bosszúságomra Harry kifizeti az öltönyömet, mielőtt rájövök, hogy mit is csinál. A fiatal lány elmosolyodik és vállat von, mintha azt mondaná, „Mit vársz tőlem, mit csináljak.”
- Dolgoznom kell ma este egy kicsit, úgyhogy nem leszek otthon vacsorára – mondja nekem, miközben kisétálunk a bevásárlóközpontból.
- Ó. Azt hittem, otthonról dolgozol? – kérdezem.
- Igen, de el kell mennem a könyvtárba egy kicsit – magyarázza meg. – Nem leszek túl sokáig – teszi hozzá.
- Majd csak elmegyek bevásárolni, amíg te távol leszel – felelem, mire bólint.
- Légy óvatos és sötétedés előtt menj – mondja.
Elkészít nekem egy listát azokról a dolgokról, amiket szeret enni, aztán távozik, amint visszaérünk a lakáshoz. Átöltözök farmerba és pulóverbe, majd elmegyek az élelmiszerboltba az utcában. Amikor hazaérek, az összes élelmiszert elteszem, felzárkózom néhány házi feladatban, aztán készítek magamnak valamit enni. Egy tányérnyi ételt teszek a mikróba Harrynek, hogy melegítse meg, amikor hazaér, majd lefekszem a kanapéra, hogy tévét nézzek, amíg haza nem ér. Írtam neki egy órája, de még semmit sem kaptam válaszul. Érzem, hogy elalszom a Jóbarátok egy régi epizódján. Ellenőrzöm a telefonomat, már tizenegy óra elvan, és Harry még mindig nem válaszolt.