Chapter 89

Sziasztok! :)

A világ legjobb szülinapi bulija és egy nagyon hosszú hét után már itt is van az új fejezet. És igen, az van benne, amit vártatok :D Szerda óta 18 vagyok, én már hivatalosan is olvashatok ilyeneket, hah :D Sorry, ezt nem tudtam kihagyni :D Egyébként halál édes a rész, Harryn pedig el kell olvadni :3 Imádni fogjátok. És végre nincs függővég! Bár ebből a történetből sosem elég :D A következő pedig jövőhétvégén érkezik szokás szerint.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 89

Harry keze a nyakam hátuljához mozdul egy kétségbeesett kísérletet téve arra, hogy közelebb legyen hozzám, ahogy csókolózunk. Minden haragját és frusztrációját érzem, ami átalakult vággyá és szeretetté, szája éhes, csókjai pedig nedvesek, miközben hátrafelé sétál, ajkaink még mindig összekapcsolódnak. Egy kezével a csípőmön és a fejem mögött vezet, megbotlok a lábában és botladozok, ahogy lábai elérik az ágya végét azt okozva ezzel, hogy mindketten hátraesünk az ágyra. Teszek egy kísérletet, hogy átvegyem tőle az irányítást, lovaglóölésben elhelyezkedem a törzsén, majd egyszerre áthúzom a fejemen a pulóveremet és az ujjatlan felsőmet. Szemei kitágulnak, és megpróbál lehúzni, hogy megcsókoljam, de nekem más terveim vannak. Harry kezei melegek, ahogy felnyúl és a mellbimbóimmal játszik, durván megdagasztva őket. Megfogom a csuklóit, elmozdítva kezeit a bőrömtől, majd megrázom a fejemet. Az ő feje zavartan elbillen, mielőtt lemászom a testén és kigombolom a nadrágját. Segít lehúzni a térdéig a bokszerével együtt. Ujjaim azonnal körbefogják hosszát, eláll a lélegzete, aztán amikor az arcára nézek, szemei csukva vannak. Lassan pumpálom, mielőtt lehajolok és bátran a számba veszem őt. Megpróbálok emlékezni Harry utasításaira a múltkorról és megismételni a dolgokat, amik tudom, hogy tetszettek neki.
- Baszki… Louis – zihálja, majd kezeit a hajamba temeti. Ez a leghosszabb, amíg csendben maradt bármilyen szexuális élmény alatt, amit megosztottunk, és rájövök, sokkal inkább a saját szórakozásomra, hogy hiányoltam a mocskos szavait.
Mozgatom a testem, miközben örömet szerzek neki, így a térdei között vagyok, ahogy felül és figyel engem.
- Annyira szexin nézel így ki, azzal az okos száddal körülöttem – mondja, aztán erősebben markolja meg a hajamat.
Érzem, ahogy keményedek, és gyorsabban mozgatom a fejemet, újra hallani akarom őt a nevemet nyögve. Kissé felemeli a csípőjét az ágyról, lenyomva magát a torkomon. A szemeim elkezdenek könnyezni és alig tudok lélegezni, de hallani a nevemet az ajkairól többször is, sokkal jobbá teszi ezt. Másodpercekkel később elmozdítja kezeit a hajamból, majd azok közé veszi az arcomat, megállítva engem, hogy tovább mozogjak. Véres ujjperceinek fémes illata megüti az orromat, de figyelmen kívül hagyom a reflexet, hogy elhúzódjak.
- El fogok menni… – mondja nekem. – Szóval, ha van bármi más, amit… tudod, akarsz csinálni, akkor abba kellene hagynod a szopást – ó.
Nem akarok beszélni, elárulni, mennyire kétségbeesett vagyok, hogy rávegyem őt arra, hogy szeretkezzen velem, így felállok, lehúzom a lábamon a farmeremet, aztán kilépek belőle. Amikor elkezdem levenni a bokszeremet, Harry kinyújtja a kezét és megállít.
- Azt akarom, hogy hagyd magadon ezt… egyelőre – búgja. Bólintok, majd nyelek egyet. A várakozás megesz. – Gyere ide – int, aztán áthúzza pólóját a fején. Az ágy széléhez húzódik, engem pedig magára húz.
Heves légzésünk az elején lelassult, és a közöttünk lévő nyomás jelentősen csökkent. Mellkasa elvörösödött, szemei vadak. Annak az érzése, hogy az ölében ülök, miközben ő teljesen meztelen és készen áll… és rajtam csak bokszer van, tökéletes. Egy kézzel tart a hátam alsó részénél, kinyújtott kezének hossza határozottan egy helyben tart, ajkai pedig ismét találkoznak az enyémekkel.
- Szeretlek – suttogja a számba, ahogy keze elindul a bokszerem felé.
- Sze… retlek… – zihálom a behatolás azonnali élvezetétől. Kezét lassan mozgatja, túl lassan, én meg ösztönösen előre-hátra ringatózom, hogy gyorsabb tempót hozzak létre.
- Ez az, bébi… baszki… Mindig annyira készen állsz nekem – nyögi, én pedig folytatom a ringatózást a kezének. Légzésem és nyögéseim felgyorsulnak, még mindig meglep, milyen gyorsan válaszol a testem Harrynek. Minden kis dolgot tud, amit csinálhat és mondhat. – Mostantól hallgatni fogsz rám. Igazam van? – mondja a nyakamnak, gyengéden megharapva a bőrt. Mi? – Mondd, hogy hallgatni fogsz rám, vagy nem engedlek elmenni – nem gondolhatja komolyan.
- Harry… – könyörgök, majd megpróbálok gyorsabban mozogni, de megállít. – Oké… Oké… csak kérlek – kérem, mire elmosolyodik. Meg akarom ütni őt, amiért ezt csinálja most. A legsebezhetőbb alkalmat használja ellenem, de nem találom a haragomat az iránta való szükségemen keresztül. Túlságosan is tudatában vagyok csupasz bőrének az enyémen, csak a bokszerem van köztünk. – Kérlek – ismétlem meg, mire bólint.
- Jó fiú – mondja a fülembe, aztán csípőmet újra elkezdi mozgatni, miközben kezei fel-le pumpálnak.
Érzem magamat egyre közelebb és közelebb kerülni a véghez pillanatokon belül. Harry mocskos szavakat suttog a fülembe, néhányukat még soha nem is hallottam, majd megmarkolom a karját, hogy megtartsam magamat attól, hogy az ágyra essek, ahogy darabokra hullok érintése alatt.
- Nyisd ki a szemed. Látni akarom azt, amit csak én tudok veled tenni – utasít, én pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nyitva tartsam őket, miközben az orgazmusom elér engem. Fejem a mellkasára esik, és a karjaimat az övéi alá teszem, szorosan ölelve őt, ahogy megpróbálok levegőt kapni.
- Nem tudom elhinni, hogy megpróbáltál… – kezdem el megszidni őt, de elcsendesít azzal, hogy nyelvét végighúzza az alsó ajkamon. Leheletem hirtelen tör ki, miközben még mindig próbálom összeszedni magam.
Kezemmel lenyúlok közénk, majd megmarkolom őt. Megrezzen, aztán ajkamat az övéi közé húzza, enyhén megszívva. Úgy döntök, veszek egy leckét a Harry Styles szex kézikönyvből, és erősebben markolom őt.
- Kérj bocsánatot, és megadom, amit akarsz – mondom olyan csábítóan, amennyire csak tudom, a fülébe.
- Mi? – arca felbecsülhetetlen.
- Hallottál – arcom semleges marad, egy kézzel pumpálom őt és mocorgok, miközben a másikkal lecsúsztatom magamról az átázott bokszeremet. Harry nyöszörög, ahogy magamhoz dörzsölöm őt.
 - Sajnálom – böki ki, arca mély árnyaltú pirosban úszik. – Csak hadd dugjalak meg… kérlek – könyörög, mire felnevetek. Nevetésemet félbeszakítja, hogy átnyúl az éjjeliszekrényhez, majd kihúz egy kis csomagot. Alig vesztegeti az időt azzal, hogy feltegye és megcsókoljon ismét. – Nem tudom, hogy készen állsz-e, hogy így csináljuk, ha túl intenzív, szólj. Oké, bébi? – hirtelen visszatér az édes és gyengéd Harryhez.
- Oké – válaszolok.
Kissé felemel, érzem az óvszer gyengéden hozzám érni és a teljességet, ahogy magára húz.
- Ó, te – mondom, aztán lecsukom a szemem.
- Rendben van? – kérdezi.
- Igen… csak… más – dadogom.
Fáj, közel sem annyira, mint ezelőtt, de az érzés még mindig kellemetlen és idegen. Csukva tartom a szememet és megmozdítom a csípőmet egy kicsit, megpróbálva csökkenteni a nyomást.
- Jó más vagy rossz? – hangja feszült, az ér a homlokán pedig látható.
- Shh… ne beszélj – felelem, aztán újra megmozdulok.
Felnyög és bocsánatot kér, megígérve, hogy ad egy percet, hogy hozzáigazodjak. Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, mielőtt újra megmozdítom a csípőmet. A kényelmetlenség jelentősen enyhül minél többet mozgok, Harry pedig karjaival átöleli a hátamat, közel tartva magához, ahogy megmozdul, hogy csípője találkozzon az enyémmel. Így sokkal jobb, Harry engem tartva, miközben szeretkezik velem. Az egész idő alatt megcsókol, testünk tökéletesen össze van hangolva. Nyitva tartom a szemem, hogy figyeljem Harryt, ahogy egy csepp izzadtság legördül a homlokán.
- Te vagy nekem minden, nem veszíthetlek el – mondja, miközben az ajkaim áttérnek a nyakára és a vállára. Bőre sós és nedves és tökéletes. – Közel vagyok, bébi – nyög fel, majd kezeit fel-le mozgatja a hátamon, ahogy megpróbálok felgyorsulni. Ujjait összefűzi az enyémekkel, és a gesztus intimsége elgyengít.
Érzem összeszorulni a gyomromat, Harry pedig elsuttogja, mennyit jelentek neki, miközben mindketten megfeszülünk. Nyögéseink egybefonódnak a testünkkel együtt, ahogy befejezzük. Harry gyakorlatilag visszaesik, az ágyon fekve, és engem is magával húz. Alig veszem észre, hogy eldobja az óvszert, ahogy visszatérek a valóságba.
- Örülök, hogy utánam jöttél – mondom végül egy hosszú, de kellemes csend után. Fejemmel csupasz mellkasán fekve, hallom gyors szívverését lelassulni.
- Én is. Nem akartam, de muszáj volt. Sajnálom, hogy azt mondtam, hogy menj el. Seggfej tudok lenni néha – feleli. Felemelem a fejemet és ránézek.
- Néha? – mosolyodom el. Felemeli az egyik kezét a hátamról, majd megböki az orromat a mutatóujjával, amitől felkuncogok.
- Nem panaszkodtál öt perccel ezelőtt – mutat rá. Megrázom a fejemet, aztán visszafekszem nyirkos bőrére. Ujjaim átrajzolják a szív tetoválását a válla közelében, és észreveszem a megjelenő libabőrt a bőrén.
- Ez azért van, mert jobb vagy azokban a dolgokban, mint a randizásban – ugratom.
- Itt nem fogok vitatkozni – kuncog fel. Az egyik kedvencem, amikor az arcomat cirógatja. Ujjbegyei érdesek, de valahogyan selyemként érződik a bőrömnek.
- Mi történt közted és Dan között? Úgy értem, a ma este előtt? – kérdezem tőle. Valószínűleg nem kellene megkérdeznem, de tudnom kell.
- Mi? Ki mondta neked, hogy probléma van Dan és köztem? – felemeli az államat, hogy ránézzek.
- Jace. Bár azt nem mondta, hogy mi volt, csak azt, hogy ez már várható volt egy ideje. Mit értett ez alatt?
- Csak valami baromság, amit tavaly történt, emiatt nem kell aggódnod. Ígérem – mondja, aztán elmosolyodik. Az nem találkozik a szemeivel, de nincs kedvem erőltetni.
Örülök, hogy megoldottuk a problémánkat most az egyszer, és hogy egyre jobbak vagyunk az egymással való kommunikálásban.
- Holnap rögtön az után találkozol velem, hogy eljössz a Vance-tól, igaz? Nem akarom, hogy bárki is megvegye azt a lakást előttünk – feleli.
- Semmilyen bútorunk sincs – emlékeztetem őt.
- Be van rendezve. De tehetünk hozzá dolgokat vagy változtathatunk bármit, amit akarunk, miután beköltözünk.
- Mennyibe kerül? – kérdezem. Tudom, hogy nem akarom hallani erre a választ. Csak elképzelni tudom, milyen drága lehet, ha már be van rendezve.
- Ne aggódj emiatt, csak azon kell aggódnod, hogy mennyi lesz a villany – mosolyodik el és megcsókolja a homlokomat. – Szóval mit mondasz? Még mindig benne vagy, igaz? – kérdezi.
- És az élelmiszerek – mutatok rá, mire a homlokát ráncolja. – De igen, még mindig benne vagyok.
- El fogod mondani anyukádnak?
- Nem tudom. Előbb vagy utóbb el fogom, de tudom, hogy mit fog mondani. Talán hagynom kellene, hogy hozzászokjon előbb a tényhez, hogy együtt vagyunk. Olyan fiatalok vagyunk, és máris összeköltözünk, nem akarom őt egy elmeosztályra küldeni – nevetek fel a mellkasomban lévő enyhe fájdalom ellenére. Bárcsak egyszerűek lennének a dolgok az anyámmal és örülne nekem, de tudom, hogy ez nem valószerű.
- Sajnálom, hogy ez történik kettőtök között. Tudom, hogy az én hibám. Bár túl önző vagyok, hogy eltávolítsam magam a helyzettől – vallja be.
- Nem a te hibád. Ő csak… nos, ő olyan, amilyen – mondom, aztán megcsókolom a mellkasát.
- Aludnod kell, bébi, fel kell kelned reggel, és majdnem éjfél van – feleli.
- Éjfél? Azt hittem, sokkal később van – szólalok meg, majd legördülök róla és mellé fekszem.
- Nos, ha nem lennél olyan szűk, tovább tartottam volna – mondja a fülembe.
- Jó éjt! – nyögök fel. Harry felnevet, aztán megcsókolja a tarkómat, mielőtt lekapcsolja a lámpát.