Chapter 87

Sziasztok! :)

Eredetileg holnap akartam jelentkezni, de végül mégis lett ma egy kis időm erre. Meg holnap még ezer dolgom lesz, úgyhogy jobb ez így. A vége már megint kegyetlen, tényleg. Tudom, hogy azonnal kellene az új, de azzal is hasonló a helyzet, úgyhogy remélem, kibírjátok jövőhétig :D És az egyik kommentben Lia küldte el nekem az After (Larry Stylinson) trailerét (köszönöm, köszönöm, köszönöm), én imádtam, csodálatos szerintem, szóval ha kíváncsiak vagytok rá, akkor azt itt megtaláljátok :) Jövőhéten érkezik a következő, ahogy szokott (szerintem pénteken).

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 87

Harry ugyanakkor veszi észre Jace-t, amikor én, és megfordul, hogy rám nézzen, aztán vissza Jace-re. Azonnal megfeszül. Jace arcán egy gonosz mosoly van, amitől libabőrös leszek.
- Nem gondoltam, hogy itt látlak titeket, mivel nem tudtál eljönni a kikötőhöz meg minden – mondja Harrynek, amikor elérjük a lépcső tetejét.
- Ja, csak azért jöttünk ide, hogy… – kezdi el Harry.
- Ó, értem, miért jöttetek ide – mosolyodik el Jace, majd vállon veregeti Harryt. Megrezzenek, ahogy barna szemeit rám emeli. – Mindenképpen egy élmény újra látni, Louis – feleli hűvösen. Harryre pillantok, de túlságosan is Jace-re fókuszál, hogy észrevegye.
- Igen, téged is – sikerül kimondanom.
- Amúgy is jó, hogy nem jöttetek a kikötőhöz, megjelentek a zsaruk és feloszlatták a bulinkat, így átköltöztettük ide – tájékoztat minket. Ez azt jelenti, hogy az ő piszkos barátai, akikről Harry korábban beszélt, itt vannak valahol.
Bárcsak a szobámban maradtunk volna. Harry tekintetéből ítélve meg tudom mondani, hogy ő is ugyanezt kívánja.
- Az szívás, ember – mondja neki Harry, majd tovább megy a folyosón.
- Le kellene jönnötök és meginni velünk valamit – feleli Jace, megragadva Harry karját.
- Ő nem iszik – förmed rá Harry. A bosszúság tisztán kivehető a hangjából.
- Ó, nos, akkor is jönnöd kellene egy kicsit szórakozni. Ragaszkodom hozzá – mondja Harrynek. Úgy tűnik, Harry bosszúsága még inkább felbátorítja Jace-t. Harry rám néz, én pedig megpróbálom csendesen azt mondani, hogy „Nem!!!”, de bólint Jace-nek. Mi a fene?
- Egy perc és lejövök, hadd… rendezzem őt le – motyogja Harry, aztán a csuklómnál fogva a szobájához húz, mielőtt Jace bármit is mondhatna.
Harry kinyitja az ajtaját, majd besiettet.
- Nem akarok lemenni oda – mondom neki, miközben leteszi a táskámat.
- Nem is fogsz.
- Te igen? – kérdezem tőle.
- Igen, csak egy percre. Nem leszek sokáig – dörzsöli meg kezével a nyaka hátsó részét.
- Miért nem mondtál neki egyszerűen nemet? – kérdezem. Harry nagyon megfélemlítettnek tűnik Jace miatt valakihez képest, aki azt állítja, hogy nem fél tőle.
- Már mondtam, neki nehéz nemet mondani – feleli.
- Van valami elintéznivalója veled, vagy valami?
- M… mi? – pirul el Harry. – Nem… ummm… ő csak egy fasz. És nem akarok semmi bajt. Főleg nem a közeledben – mondja, aztán tesz egy lépést felém. – Nem leszek ott lent sokáig, de ismerem őt, és ha nem megyek meginni vele valamit, feljön ide, és nem akarom őt a közeledben tudni – feleli, majd megcsókolja az arcomat.
- Oké – sóhajtok fel.
- Azért szeretném, ha itt maradnál.
- Oké – ismétlem meg. Amúgy sem akarok lemenni oda. Utálom ezeket a bulikat, és nem akarom megnézni, hogy Molly itt van-e. Most már azt sem akarom, hogy ő lemenjen.
- Komolyan mondom. Oké? – követeli lágy hangon.
- Azt mondtam, oké. Csak ne hagyj itt egyedül sokáig – könyörgök.
- Nem foglak. El kellene mennünk holnap aláríni a papírokat a lakáshoz. Rögtön miután végzel a Vance-nál. Nem akarok még egyszer ilyen szarságért aggódni.
- Oké, találkozhatunk ott – javaslom. Nem akarok többé már ezekkel a bulikkal vagy a kis kollégiumi szobámmal foglalkozni, neonreklámként villan fel az agyamban annak az emlékeztetője, hogy milyen fiatalok vagyunk.
- Rendben van, hamarosan visszajövök. Zárd be az ajtót, amikor kimegyek, és ne nyisd ki újra, van kulcsom – gyorsan megcsókolja az ajkaimat, aztán az ajtóhoz fordul.
- Jesszusom, úgy viselkedsz, mintha valaki meg fogna ölni – nevetek fel.
Nem viszonozza a nevetést, mielőtt kisétál a szobából. A szememet forgatom, de amúgy is bezárom az ajtót, az utolsó dolog, amivel foglalkozni akarok az az, hogy részeg emberek jöjjenek be, fürdőszobát keresve. Tudom, hogy áll Harry azzal, ha emberek vannak a szobájában.
Bekapcsolom a tévét, remélve, hogy az elnyom néhány zajt a földszintről, de folyamatosan arra gondolok, hogy mi folyik odalent. Miért ennyire megfélemlített Harry Jace miatt, és miért ilyen szemét alak Jace? Megint a szokásos, éretlen felelsz vagy mersz játékukat játsszák? Mi van, ha Harrynek meg kell csókolnia Mollyt? Mi van, ha az ölében ül, mint korábban? Utálom a féltékenységet, amit Molly felé érzek, ez az őrületbe kerget. Tudom, hogy Harry lefeküdt és sok más lánnyal hülyült már, de Mollyt egyszerűen ki nem állhatom. Talán azért, mert tudom, hogy nem kedvel engem, és megpróbálja lenyomni a torkomon a Harryvel való fellángolását.
És lovaglóülésben kaptad őt rajta Harryvel, nyelvével Harry torkában, amikor először találkoztam vele, emlékeztet a tudatalattim. Tudom, hogy itt kellene maradnom és bezárva hagyni az ajtót, de a lábaimnak más tervei vannak, és mielőtt rájönnék, egyszerre kettesével veszem a lépcsőfokokat, hogy megtaláljam Harryt.
Amikor elérem a lépcső alját, meglátom Molly förtelmes rózsaszín haját és az alig rajta lévő ruhákat. Legnagyobb megkönnyebbülésemre Harry sehol sem található.
- Hát… hát… hát… – mondja mögülem egy hang. Megfordulok, és Jace-t látom kevesebb, mint egy lépésnyire állva tőlem. – Harry azt mondta, nem érzed jól magad, ő mindig hazudik – mosolyodik el, aztán egy öngyújtót vesz elő a zsebéből. Nagyujjával megpattintja a tetejét, meggyújtva a lángot, majd a farmermellényének szegélyéhez teszi, hogy leégessen egy kicsit a rojtból.
- Nem is éreztem jól magam. Most már jobb – úgy döntök, folytatom Harry hazugságát.
- Ilyen gyorsan? – nevet fel, nyilvánvalóan szórakozottan.
A szoba már sokkal kisebbnek érződik, a tömeg pedig nagyobbnak tűnik. Bólintok, aztán feltérképezem a szobát, kétségbeesetten keresve Harryt.
- Gyere, azt akarom, hogy találkozz néhány barátommal – hangja sosem mulasztja el, hogy reszketést ne küldjön végig a gerincemen.
- Uhmm… azt hiszem, meg kellene keresnem Harryt – dadogom.
- Aww, ne már. Harry amúgy is ott van velük – feleli, majd megmozdítja a karját, hogy a vállamra tegye. Teszek egy lépést, azt tettetve, hogy nem vettem észre gesztusát.
- Oké – adom be a derekam. Először fontolóra veszem, hogy visszamegyek az emeletre, hogy Harry ne tudja meg, hogy lejöttem, de van egy olyan érzésem, hogy Jace követni fog vagy elmondja Harrynek. Nagy valószínűséggel mindkettő.
Követem őt át a tömegen, ő pedig kivezet az udvarra. Sötét van, de néhány veranda lámpával meg van világítva. Kezdek ideges lenni, hogy Jace-t követem a sötét kertbe addig, amíg szemeim nem találkoznak Harryével. Az övéi meglepődéssel kitágultak, aztán dühvel, megmozdul, hogy felálljon, de végül visszaül.
- Nézzétek, kit találtam egyedül kóborolva – mondja Jace, és felém mutat.
- Látom – motyogja Harry. Ki van akadva.
A felismerhetetlen arcokból álló kis kör elé állok, akik nagy kövekkel körberakott tűzrakásszerűség körül ülnek.
- Gyere ide – feleli Harry, majd arrébb csúszik, így van hely számomra a kövön, amin ül.
Helyet foglalok, Harry pedig olyan pillantással ajándékoz meg, ami azt mondja, ha nem lennének körülöttünk emberek, kiabálna velem. Jace előrehajol és súg valamit egy srác fülébe, akin szakadt fehér póló van és fekete a haja.
- Miért nem vagy a szobámban? – kérdezi Harry csendesen, de erőteljesen.
- Én… nem tudom. Azt hittem, talán Molly… – kezdem el mondani, de rájövök, hogy ez milyen hülyén hangzik.
- Nem mondod komolyan – sóhajt fel, aztán beletúr a hajába. A figyelem ismét ránk irányul, amikor a fekete hajú srác a kezembe ad egy üveg vodkát. – Ő nem iszik – feleli Harry, majd kiveszi a kezemből.
- A fenébe, Styles, tud beszélni magától – mondja egy másik srác. Szép mosolya van, nem tűnik olyan hátborzongatónak, mint Jace, vagy mint a fekete hajú srác. Harry kissé felnevet, és meg tudom mondani, hogy ez egy hamis nevetés.
- Törődj a saját dolgoddal, Ronnie – feleli Harry könnyed hangon.
- Ki akar játszani? – kérdezi Jace, mire Harryre nézek.
- Kérlek, mondjátok, hogy ti sem játszotok a bulikon felelsz vagy mersz-t. Őszintén, mi van ezekkel a játékokkal egyébként – nyögök fel.
- Ooohh, kedvelem őt. Szép és harcias – mondja Ronnie, mire felnevetek.
- Ki mondja, hogy van valami rossz abban, ha játszunk pár játékot időről-időre? – mossa össze a szavakat Jace, Harry pedig megfeszül mellettem.
- Nem, valójában vetkőzős pókerre gondoltunk – feleli egy másik srác.
- Ó, kizárt – mondom nekik.
- Mi van a suck and blow-val? – veti fel Jace, mire megrezzenek és elpirulok. Nem vagyok biztos benne, hogy mi ez, de nem hangzik úgy, mint valami, amit ezzel a csapattal akarok játszani.
- Soha nem hallottam róla. De nem, köszi – felelem. Látom Harry mosolyát a szemem sarkából.
- Ez egy jó játék, szórakoztatóbb, amikor iszol egy pohárral vagy kettővel – mondja egy férfihang.
Arra gondolok, hogy elveszem az üveget Harrytől és iszom egy kortyot, de korán kell felkelnem és nem akarok másnapos lenni.
- Amúgy sincs elég emberünk, hogy játszunk – feleli Ronnie.
- Szerezhetek párat – mondja Jace, majd eltűnik, mielőtt bárki is tiltakozhatna.
- Menj fel az emeletre, kérlek – szólal meg Harry csendesen, így csak én hallom.
- Ha jössz velem – válaszolom.
- Oké, menjünk – feleli, aztán feláll.
- Hova mész, Styles? – kérdezi az egyik srác.
- Az emeletre – válaszolja.
- Ne már, hónapok óta nem láttunk. Lógj velünk még egy kicsit.
Harry rám néz, mire vállat vonok.
- Jól van, rendben – feleli Harry, majd visszavezet, hogy leüljek a nagy kőre. – Mindjárt visszajövök, ezúttal maradj itt. Komolyan mondom – mondja nekem, én pedig a szememet forgatom. Ironikus, hogy itt hagy egyedül a legrosszabb emberek csoportjával, de amúgy is engedelmeskedem.
- Hova mész? – kérdezem tőle, mielőtt elsétál.
- Italt szerezni. Lehet, hogy neked is szükséged lesz egyre – mosolyodik el, aztán elsétál.
Az égre bámulok, hogy bármilyen kínos beszélgetést elkerüljek. Nem jön össze.
- Szóval te és Harry mióta ismeritek egymást? – kérdezi Ronnie, és kortyol egyet az italából.
- Néhány hónapja – válaszolok udvariasan. Van Ronnie-val valami, ami megnyugtató, az érzékeim nincsenek magas riasztáson, mint amikor Jace közelében vagyok.
- Ó, szóval akkor nem régóta? – feleli.
- Uhm, ja, azt hiszem. Nem régóta. Te mióta ismered őt? – kérdezem. Akár használhatnám ezt az alkalmat arra is, hogy annyi információt szerezzek Harryről, amennyi lehetséges.
- Tavaly óta – válaszolja.
- Hol találkoztál vele? – megpróbálok természetesnek hangzani.
- Egy bulin, vagyis sok bulin – nevet fel.
- Ó, akkor egy barátja vagy? – kérdezem.
- Kíváncsi kis jószág vagy, ugye? – szól közbe a fekete hajú srác.
- Az biztos – válaszolom, mire felnevet. Ők nem is annyira rosszak, nem olyan rosszak, mint ahogy Harry beállította őket. Egyébként is, hol van Harry?
Néhány pillanattal később Harry jelenik meg Jace-szel és három lánnyal mögöttük. Mi a fene?  Úgy tűnik, Jace és Harry beszélgetnek, Jace háton veregeti Harryt, és mindketten nevetnek. Harry kezei tele vannak két piros pohárral. Megkönnyebbülök, hogy Molly nincs a Harryt követő lányok csoportja között. Visszaül hozzám a kőre, aztán szemkontaktust létesít. Nyugodtabbnak tűnik, mint volt, mielőtt elsétált.
- Tessék – mondja, majd a kezembe adja az egyik poharat.
Rámeredek egy másodpercre, mielőtt elveszem tőle, egy ital nem fog fájni. Azonnal felismerem az ízt, azon az estén, amikor Zayn és én csókolóztunk, ezeket ittuk. Ajkainak cseresznye íze volt. Harry rám mered, én pedig megnyalom az ajkaimat, hogy összegyűjtsem az ital ízét.
- Most már elég emberünk van – feleli Jace, majd a három nőre mutat.
Rájuk nézek, és küzdök az ösztönnel, hogy elítéljem őket. Hiányosan vannak felöltözve a szoknyákba, a pólójuk pedig azonos, kivéve a színeket. A rózsaszín pólós rám mosolyog, így úgy döntök, hogy őt kedvelem a legjobban.
- Te nem játszol – mondja a fülembe Harry. El akarom mondani neki, hogy azt csinálok, amit a fenét akarok, de hozzám dől és karját a derekam köré teszi. Felnézek rá nyilvánvalóan meglepetten, de ő csak mosolyog. – Szeretlek – suttogja. Ajkai hidegek a fülemnek, így megborzongok.
- Oké, szóval mindenki tudja, hogyan is működik ez – mondja hangosan Jace. – Mindannyiunknak kisebb kört kell alkotnunk. De először igazán indítsuk be a bulit – vigyorodik el, aztán kihúz valamit a zsebéből. Újra megjelenik az öngyújtója, majd meggyújtja a tárgyat.
- Az fű – mondja nekem Harry csendesen. Tudtam, mi ez, csak ezelőtt még nem láttam ténylegesen marihuánát.
Bólintok, aztán figyelem, ahogy Jace az ajkaihoz teszi azt és egy nagy füstfelhőt ereszt ki, mielőtt kinyújtja Harry elé. Harry megrázza a fejét, visszautasítja. Ronnie megfogja, majd ugyanazt teszi.
- Louis? – mondja Ronnie, és kinyújtja azt.
- Nem, nem, köszi – felelem, aztán jobban Harrynek dőlök.
- Jól van akkor, játsszunk – szólal meg az egyik lány, majd elővesz valamit a pénztárcájából, miközben mindenki megmozdítja a kövét, hogy kisebb körbe rendeződjenek.
- Ne már, Harry! – nyög fel Jace, de Harry megrázza a fejét.
- Jól vagyok, ember – mondja neki Harry.
- Akkor szükségünk van még egy főre, Jace, hacsak nem akarod megkockáztatni, hogy Dan nyelve lemenjen a torkodon – nevet fel Ronnie. Dan biztosan a fekete hajú srác. Egy csendes vörös hajú, sok arcszőrzettel, szív egy slukkot a drogból, aztán visszaadja Jace-nek. Megiszom az utolsó kortyot az italomból, és a Harryéért nyúlok. Felemeli rám a szemöldökét, de megengedi, hogy elvegyem.
- Hozom Mollyt, Isten tudja, hogy ő fog játszani – feleli a rózsaszín pólós lány.
- Én játszok – kotyogom ki. Az utálatom Molly iránt átveszi az irányítást a józan eszem felett.
- Tényleg? – teszi fel a kérdést Jace.
- Meg van neki engedve? – kérdezi Dan egy vigyorral, és Harryre néz.
- Azt csinálok, amit akarok, köszönöm – felelem, majd megajándékozom őt egy ártatlan mosollyal rosszindulatú hangom ellenére.
Tudom, hogy jobban teszem, ha nem nézek Harryre, már megmondta nekem, hogy ne játsszak, de egyszerűen nem tudtam tartani azt a nagy számat. Megiszom Harry italának maradékát, aztán helyet foglalok a rózsaszín pólós lány mellett.
- Én is játszom – morogja Harry, majd leül. Mellé ülök, és kerülöm a szemkontaktust. Jace a másik oldalamon foglal helyet.
- Szerintem Harrynek át kellene ülnie ide, hogy érdekesebbé tegyük a dolgokat – mondja Dan.
- Ja, én is így gondolom – ért egyet a vörös hajú.
Harry a szemét forgatja, aztán velem szemben ül le. Nem értem a lényegét ennek az ülésrendnek, miért számít, hogy ki ül kivel? Dan felkel, hogy mellém üljön, én pedig kezdek ideges lenni. Jace és Dan között ülni több mint kellemetlen.
- Kezdhetünk? – nyafogja a zöld pólót viselő lány. Ő Harry és a vörös hajú srác között ül. Jace elvesz valamit, ami úgy néz ki, mint egy papírdarab, az egyik lánytól, majd a szájához teszi. Mi?
- Kész? – kérdezi tőlem.
- Nem tudom, hogy kell játszani – vallom be, és hallom az egyik lányt vihogni.
- A papír másik felére teszed a szádat és beszívod, a lényeg az, hogy ne hagyd leesni a papírt, ha leesik, csókolóztok – magyarázza el. Ó, ne. Átnézek Harryre, de ő Jace-re fókuszál.
- Kezdj erre, hogy láthassa – feleli a Jace másik oldalán lévő lány.
Megkönnyebbülök, és remélem, hogy a játék véget ér, mielőtt én következnék. Vagy Harry. Egyáltalán nem tetszik ez a játék. Egy kicsit idősnek tűnnek, hogy ilyen nevetséges játékot játszanak. Mi van ezekkel a főiskolás korú gyerekekkel, hogy minden lehetséges alkalommal random embereket akarnak megcsókolni? Figyelem, ahogy a papír átmegy Jace és a lány szája között, nem esik le. Visszatartom a lélegzetemet, miközben Harry átveszi a papírt a lánytól, aztán átadja a másiknak. Ha megcsókolja az egyiküket… Kifújom a levegőt, amikor nem esik le. A papír a vörös hajú és a sárga pólós lány között esik le, az ajkaik pedig találkoznak. A lány szája kinyílik, nyelvvel csókolóznak, én elnézek és megrezzenek. Fel akarok kelni és elhagyni a kört, de a testem nyugton marad. Én vagyok a következő. Ó, Istenem, én vagyok a következő. Nyelek egyet, miközben Dan hozzám fordul a papírral az ajkain. Még mindig nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mit kéne csinálnom, így csak a másik oldalra teszem a számat és megszívom a papírt. Forró levegőt érzek a papíron keresztül, ahogy Dan ráfúj. Van egy olyan érzésem, hogy túl erősen fújja, kizárt, hogy a papír nem fog leesni. Érzem a papírt a lábamra esni és Dan forró leheletét, miközben a szája közelebb mozdul az enyémhez. Abban a pillanatban, hogy ajkai súrolják az enyémeket, elrántódik. Mire az agyam felzárkózik, hogy mi történik, Harry Dan felett van, kezeivel Dan nyaka köré kulcsolva.