Chapter 98

Sziasztok!

Most kivételesen nincs semmilyen ":)", a szerdai események miatt még mindig nincs teljesen jókedvem. Hogy is lehetne? Zayn baby :( ♥ Ezzel kapcsolatban egyébként nektek mi a véleményetek? Én valahogy nem tudom elképzelni, hogy tényleg ő akart kilépni, hiszen minden évben voltak már az ideihez hasonló pletykák és ügyek... Na, mindegy, ettől függetlenül lehet, hogy valóban így volt, de ez nekem gyanús. A fejezet. Ami édes, meglepő, szexi és cuki (élvezzétek ki). Ez mind egy fejezetben, igen, és elég hosszú is a ti örömötökre :D Kíváncsi vagyok, mit szóltok majd hozzá :) Végül pedig jövőhéten hozom az első évad utolsó fejezetét, majd akkor elmondom, hogy mi hogyan lesz a továbbiakban. Addig is...

Kellemes olvasást! :) Xx

Ui.: Kitartás, már csak pár nap, mindjárt itt a szünet! :D (Nekem meg az érettségi but who cares :D)

Chapter 98

- Hol van Liam? – kérdezem, amikor elfoglaljuk a helyünket.
- Nem tudom – válaszol, majd beleharap egy croissant-ba.
- Azt mondtad, hogy engem keres?
- Keresett, de nem tudom, hogy hol van most.
- Harry, nem kellene teli szájjal beszélned – jelenik meg mögötte a nagyanyja. Észreveszem, hogy Harry vesz egy mély levegőt, mielőtt hozzáfordul.
- Bocsánat – motyogja.
- Látni akartalak, mielőtt elmegyek, Isten tudja, mikor látlak majd újra. Táncolnál egyet a nagyiddal? – kérdezi, mire Harry megrázza a fejét. – Miért nem? – érdeklődik egy mosollyal.
Van egy kis feszültség köztük, amit nem igazán értek, hogy miért.
- Egy italért indultam Louis-nak – hazudja, aztán elhagyja az asztalt.
- Nos, ő különleges, ugye? – nevet fel kellemetlenül.
Nem vagyok biztos benne, hogy mit mondjak, az első gondolatom az, hogy megvédjem őt, de úgy tűnik, a nagyanyja viccel.
- Még mindig iszik? – fordul hozzám.
- Mi? Nem – dadogom teljesen meglepődve. – Csak néhanapján iszik – tisztázom, ahogy látom őt felénk sétálni két teli pohárnyi rózsaszín folyadékkal.
Egyet nekem ad, amire elmosolyodom, és az ajkaimhoz emelem. Az illata édes, amikor ismét felemelem, hogy igyak, a buborékok pedig kissé pezsegnek, csiklandozva az orromat. Éppen olyan édes az íze, mint az illata.
- Pezsgő – tájékoztat, mire megköszönöm neki.
- Louis! – szólal meg Karen, majd átölel karjaival. Már átöltözött a menyasszonyi ruhájából egy fehér, térdig érő koktélruhába. – Annyira nagyon örülök, hogy eljöttetek! Milyen volt? – kérdezi. Karen az egyetlen ember, aki megkérdezné, hogy milyen volt a saját esküvője, ő túl kedves.
- Olyan szép volt, gyönyörű volt – mosolyodom el.
Harry kezét a hátam alsó részére teszi, én pedig neki dőlök. Érzem, mennyire kényelmetlenül érzi magát a nagyanyja és Karen között, most pedig Ken indul el felénk.
- Köszönöm, hogy eljöttetek – mondja Ken Harrynek, aztán kinyújtja a kezét, hogy megrázza. Harry rászánja magát, és gyorsan kezet fognak az apjával. Észreveszem, hogy Ken felemeli a karját, hogy megölelje Harryt, de leengedi, mielőtt befejezné a műveletet. Ken arca tele van izgatottsággal és örömmel. – Louis, nagyon jól nézel ki, kedvesem – dicsér meg Ken, majd megölel.
Nem tehetek róla, de egy kicsit kellemetlenül érzem magam a közelében most, hogy bepillantást nyertem abba, hogy ki is volt ő annyi évvel ezelőtt.
- Jól érzitek magatokat? – kérdezi lelkesen.
- Ja. Szép, amit itt kint felállítottatok – Harry minden tőle telhetőt megtesz, hogy megdicsérje az apját. Kezemet a hátára rakom, és kis köröket rajzolok rá, hogy megnyugtassam őt.
- Nem tudtam, hogy ti ketten beszéltek – szólal meg Adele. Ken megdörzsöli a tarkóját, egy szokás, amit feltételezem, Harry tőle örökölt.
- Igen. Beszéljünk erről egy másik alkalommal, anya – feleli Ken, mire Adele beleegyezően bólint.
Még egy kortyot iszom a poharamból, és próbálok nem elidőzni a tényen, hogy felnőttek előtt iszom úgy, hogy még kiskorú vagyok.
Egy fekete mellényben lévő pincér sétál el egy tálca pezsgővel, Ken elvesz egy pohárral, mire megrezzenek. Új menyasszonyának adja a poharat, én pedig ellazulok. Örömmel látom, hogy nem iszik.
- Szeretnél egy másikat? – kérdezi tőlem Harry, mire Karenre nézek.
- Gyerünk, ez egy esküvő – mondja nekem, és elmosolyodom.
- Persze – felelem Harrynek, majd ad nekem egy másik poharat.
- Te nem szereted a pezsgőt? – kérdezi Karen Harrytől.
- Ó, de, finom, de már megittam egy pohárral és vezetek – mondja neki, Karen pedig tiszta imádattal néz rá barna szemeivel.
- Van időd átjönni ezen a héten? Rendeltem néhány vetőmagot az üvegházba – néz rám Karen.
- Igen, persze. Egész héten szabad vagyok négy óra után – felelem.
Az örömteli, mégis megdöbbent kifejezés Adele arcán nyilvánvaló, ahogy ide-oda néz Karen és köztem.
- Szóval mióta találkozgattok egymással? – kérdezi az idős nő Harrytől és tőlem.
- Néhány hónapja – mondja neki halkan.
Néha elfelejtem, hogy a mi… vagyis Harry baráti körén kívül senki nem tudja, hogy megvetettük egymást egészen két hónappal ezelőttig.
- Ó, szóval nem lesznek nagyszerű unokák nekem egyhamar? – nevet fel, Harry arca pedig elpirul.
- Nem, nem. Még csak most költöztünk össze – feleli Harry, mire Karen és én mindketten ugyanakkor köpjük vissza a pezsgőt a poharunkba.
- Ti ketten összeköltöztetek? – kérdezi Ken.
Nem számítottam arra, hogy Harry ma mondja el nekik, nem is voltam benne biztos, hogy egyáltalán el fogja-e. Meg vagyok döbbenve és egy kicsit zavarban vagyok a reakcióm miatt, de leginkább elégedett, hogy nincs problémája ennek a bevallásával.
- Igen. Az Artisanba költöztünk néhány napja – magyarázza.
- Wow, az Artisan szép hely, és közel van Louis gyakornoki állásához – jegyzi meg Ken.
- Igen – mondja Harry, egyértelműen megpróbálva felmérni, hogyan érez mindenki a gránátunkkal kapcsolatban.
- Nos, nagyon örülök neked, fiam. Soha nem képzeltem, hogy ilyen boldog leszel és ilyen… békében leszel – helyezi kezét a fia vállára, én pedig semleges arckifejezéssel figyelem.
- Köszönöm – feleli Harry, és valóban elmosolyodik.
- Talán átmehetnénk valamikor megnézni? – kérdezi Ken, mire Karen lesüti a szemeit.
- Ken… – figyelmezteti Karen. Valószínűleg arra gondol, amikor Ken túl messzire ment Harryvel, ahogyan én is.
- Uh, ja, azt hiszem, átjöhettek – mondja Harry, meglepve mindenkit.
- Tényleg? – kérdezi Ken, mire Harry bólint. – Oké, csak szóljatok, mikor jó kettőtöknek – feleli, szemei kissé csillognak.
Megszólal a zene a sátorban, Karen pedig megfogja Ken karját.
- Ez a mi végszavunk, köszönjük szépen mindkettőtöknek, hogy eljöttetek – mondja Karen, majd előrehajol, hogy megöleljen. – Olyan sokat tettél ezért a családért, fogalmad sincs róla – suttogja a fülembe, mielőtt elhúzódik.
- Itt az idő a menyasszony és a vőlegény első táncára! – mondja egy hang a hangszórókon keresztül.
Adele szintén elsétál, követve a tömeget, hogy megnézzék az első táncot.
- Nagyon boldoggá tetted őket – felelem Harrynek, aztán megcsókolom az arcát.
- Menjünk az emeletre – mondja.
- Mi? – a fejem kicsit zavaros a két pohár pezsgőtől, amit az előbb fejeztem be.
- Emelet – ismétli meg, végigküldve rajtam az ismerős elektromosságot.
- Most? – nevetek fel.
- Most.
- De az a sok ember…
Nem válaszol, ehelyett megfogja a kezemet, átvezet a tömegen és ki a sátorból. Amikor bejutunk a házba, még egy pohár pezsgőt vesz el nekem, én pedig megpróbálom nem kilöttyenteni, miközben felsietek a lépcsőn, hogy lépést tartsak vele.
- Valami baj van? – kérdezem tőle, ahogy becsukja a hálószobaajtót, majd bezárja.
- Szükségem van rád – feleli sötéten, aztán leveszi a zakóját. Ó.
- De azért jól vagy? – érdeklődök, a szívem máris kiugrik a mellkasomból.
- Igen, csak figyelemelterelésre van szükségem – nyög fel, és felém lép, elvéve a poharat, majd a komódra teszi azt. Még egy lépést tesz, kezeibe véve a csuklómat, a fejem fölé helyezi őket.
Boldogan leszek az ő figyelemelterelése a földszinten történt dolgok túlterhelésétől, hosszú évek óta először látta a nagyanyját, az apja újranősült, beleegyezett, hogy eljöhetnek a lakásunkba, ez sok Harrynek egy ilyen rövid idő alatt.
Ahelyett, hogy kérdéseket tennék fel neki vagy tovább erőltetném, megfogom az inge gallérját, majd kitolom a csípőmet, hogy találkozzon az övével, máris kemény. Felnyög és elengedi a kezemet, lehetővé téve, hogy ujjaimmal átfésüljem a haját. Amikor szája az enyémre mozdul, nyelve forró és édes a pezsgő átható ízétől. Másodperceken belül a zsebébe nyúl, és egy kis fóliacsomagot vesz elő.
- Abba kell hagynunk ezeknek a használatát, azt akarom, hogy valóban képes legyek érezni téged – hangja rekedt, majd az alsó ajkamat az övé közé húzza, finoman és csábítóan megszívva. Ettől a testem még inkább vágyakozik utána.
Hallom őt kicipzárazni a nadrágját, aztán felszisszen, ahogy kezeim lenyúlnak és lehúzom a nadrágját és bokszerét a térdéig. Harry kezei a nadrágom elejéhez vándorolnak, hosszú ujjait az övrész köré fonja, majd lehúzza, a bokszeremmel együtt, ügyetlenül kilépek belőlük, a karját használva, hogy megtámasszam magam. Ő kissé felkuncog, mielőtt összekapcsolja az ajkait és a nyakamat. Kezei megszorítják a csípőmet, mielőtt felemel, lábaimat dereka köré kulcsolom. Kezeim megfogják az öltönyöm felső részét, egy kísérletet téve, hogy levegyem.
- Ne, hagyd magadon – kéri. – Ez az öltöny annyira hihetetlenül szexi… annyira szexi, mégis fehér és szűziesen néz ki… és baszki… annyira dögös. Annyira gyönyörű vagy – mondja a nyakamba, miközben tovább emel fel, aztán magára ereszt. Hátam a sima ajtónál van, Harry pedig elkezd le-fel vezetni. Olyan láz és kétségbeesettség van benne, amit eddig még nem láttam ezen a szinten, és úgy érzem, mintha én lennék a jég, ő pedig a tűz. Annyira teljesen mások vagyunk, mégis ugyanazok. – Ez… rendben… van? – dadogja, karjai a hátam köré fonódnak, hogy megtartsa az egyensúlyomat.
- Igen – nyögök fel. Annak az érzése, hogy így vagyunk, az ajtónál, lábaimmal a dereka körül, nagyon intenzív, de ugyanakkor csodás is.
- Csókolj meg – könyörög.
Végighúzom nyelvemet az ajkain, mielőtt szája elnyílik, lehetővé téve számomra a hozzáférést. Hajába beletúrva minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megcsókoljam, miközben ki-be mozog bennem, egy gyorsabb ütemben. Testünk gyorsan mozog, de a csókunk lassú és bensőséges marad.
- Nem tudok betelni veled, Lou, sze… retlek – mondja a számba, mire zihálok és felnyögök, az az érzés növekszik a gyomorszájamban.
Néhány morgás szökik ki az ajkain, én pedig vele együtt nyögök fel, mindketten elérve a csúcspontjainkat.
- Engedd el, bébi – utasítja, és én azt is teszem. Ajkait az enyémeknek nyomódva hagyja, lenyelve a nyögéseimet, miközben megfeszül, és az óvszerbe lövell. Néhány nehéz lélegzetvétellel feje a mellkasomra esik, és továbbra is egy helyben tart pár másodpercre, mielőtt felemel, aztán leenged, hogy a saját lábamra álljak.
Fejemet hátradöntöm az ajtónak, és megpróbálok levegőhöz jutni, miközben Harry szépen visszateszi az óvszert a csomagolásba, majd a zsebébe teszi, mielőtt újra felhúzza a nadrágját.
- Emlékeztess, hogy ezt dobjam el, amint a földszintre érünk – nevet fel, mire felkuncogok, ahogy felhúzom a nadrágomat. – Köszönöm – mondja, és megcsókolja az arcomat. – Nem azért, amit az előbb csináltunk, hanem mindenért.
- Nem kell megköszönnöd, Harry, annyit teszel értem, amennyit én is érted. Valójában többet is.
- Kizárt – vitatkozik, majd megfogja a kezemet. – Menjünk vissza le, mielőtt valaki utánunk jön – feleli.
- Hogy nézek ki? – kérdezem, ujjaimmal beletúrok a hajamba, és megtörlöm a szemem alatti részt.
- Frissen baszva – ugrat, mire a szememet forgatom. – Gyönyörűen nézel ki.
- Ahogyan te is – mondom neki. Megdörzsöli orrát a bókomon, aztán visszaveszi a zakóját, mielőtt ismét csatlakozunk a bulihoz.
Majdnem mindenki táncol a sátorban, mire visszaérünk oda, úgy tűnik, a hiányzásunk észrevétlen maradt. Ahogy elfoglaljuk a helyünket, egy másik dal kezdődik el. Felismerem, ez a „Never let me go” a Florance and the Machine-től.
- Akarsz táncolni? – kérdezem Harrytől, még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy máris tudom a válaszát.
- Nem, nem szoktam táncolni – feleli, mire bólintok. – Kivéve, ha… te akarsz? – teszi hozzá.
Meg vagyok lepve ajánlatától és fel vagyok villanyozva, hogy táncolna velem, ahogy kinyújtja kezét az enyémért és a járólapozott tánctérre vezet. Hátul maradunk, megfelelő távolságra a tömegtől.
- Fogalmam sincs, mit kell csinálni – nevet fel.
- Megmutatom – biztosítom őt, majd kezemet a csípőjére helyezem.
Néhányszor a lábamra lép, de gyorsan felzárkózik. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy még mérlegelni fogom a gondolatot, hogy Harry táncolni fog az apja esküvőjén.
- Ez kissé egy őrült dal, hogy egy esküvőn játsszák, ugye? – nevet a fülembe.
- Nem igazán, valahogy tökéletes – felelem, aztán fejemet a mellkasára hajtom.
Tisztában vagyok benne, hogy valójában nem táncolunk annyit, mint amennyit oda-vissza imbolygunk egymáshoz simulva, de ez nekem tökéletesen megfelel. Úgy maradunk a következő két dalra, miközben Harry mesél egy kicsit a nagymamájáról. Ő még mindig Angliában él, nem látta vagy beszélt Harryvel, mióta telefonált vele a tizenkettedik születésnapján. A nagymamája az apja oldalán állt a válás alatt, és megvédte őt az ivás miatt, lényegében Harry anyját hibáztatva mindenért, ami elég volt Harrynek, hogy ne beszéljen vele újra. Úgy tűnik, nagyon kellemesen érzi magát abban, hogy megosztja velem ezt az információt, úgyhogy csendben maradok, csak bólogatok és hümmögök, hogy tudomásul vettem megjegyzéseit. Harry párszor viccel azzal, hogy milyen idegesítő és nyálas az összes szám, amiket lejátszanak, én pedig kinevetem őt.
- Vissza akarsz menni az emeletre? – viccel, majd leereszti kezét a hátamon.
- Talán – vigyorodom el.
- Gyakrabban kell pezsgőt adnom neked – nevet fel. Kezét visszateszem a derekamhoz, erre az ajkát biggyeszti, ami még jobban megnevettet. – Valójában elég tűrhetően érzem itt magam – vallja be.
- Én is. Köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Nem akarnék máshol lenni – tudom, hogy nem az esküvőre érti, hanem csak általánosságban velem. A gondolat melegséget küld végig rajtam.
- Közbevághatok? – kérdezi Ken, ahogy a következő dal elkezdődik. Harry a homlokát ráncolja, majd rám néz, aztán vissza az apjára.
- Ja, csak egy számra – morogja Harry, mire Ken felnevet.
- Egy szám – ismétli meg fia szavait, Harry pedig elenged. Ken keze a hátam köré fonódik, majd lenyelem a kellemetlen érzéseket, amiket iránta érzek.
Ken lazán tartja a beszélgetést, miközben táncolunk. A felé való rossz érzéseim elnémultak, ahogy felnevetünk egy nyilvánvalóan részeg páron, akik ide-oda imbolyognak mellettünk.
- Odanéznél? – mondja Ken, hangja tele van csodálattal.
Elfordulok, és meglátom, mire utal Ken, majd hallom a saját kis lihegésemet, ahogy észreveszem Harryt esetlenül oda-vissza billegni Karennel. Karen felnevet, mikor Harry a fehér cipőjére lép, aki egy zavart mosollyal elmosolyodik. A ma este jobb, mint amit álmodhattam volna.
Miután a dal véget ér, Harry gyorsan visszatalál hozzám. Valaki Kent hívja, mire bólint. Elköszönnek, és meg egyszer megköszönik, hogy eljöttünk az esküvőre, mielőtt eltűnnek a tömegben.
- Készen állsz arra, hogy hazamenjünk? – kérdezi tőlem Harry.
- Igen, megöl a lábam – ez a leghosszabb idő, ami alatt öltönycipőt viseltem egész életemben, és egy hétre lesz szükségem, hogy felépüljek.
- Szeretnéd, hogy vigyelek? – gúnyol ki olyan hangon, mint amilyen a babáknak van.
- Nem – kuncogok fel.
Ahogy elhagyjuk a sátrat, Trevor sétál arra Mr. Vance-szal és Kimberlyvel. Kimberly mosolya ragyogó, és rám kacsint, miután végignézi Harryt. Próbálom elfojtani a nevetésemet, amiből végül köhögés lesz.
- Félretettél nekem egy táncot? – ugratja Mr. Vance Harryt.
- Nem, egyáltalán nem – nevet rá vissza.
- Ilyen hamar elmentek? – néz rám Trevor.
- Már itt vagyunk egy ideje, valójában – válaszol Harry helyettem, majd elhúz tőlük. – Örülök, hogy láttalak, Vance – kiáltja Harry, miközben kisétálunk a sátorból.
- Ez goromba volt – szidom le, amikor az autójához érünk.
- Flörtölt veled, jogom van annyira gorombának lenni, amennyire akarok.
- Nem flörtölt, csak kedves volt.
- Téged akar, meg tudom mondani. Ne legyél olyan naiv – forgatja a szemét.
- Csak legyél kedves hozzá, kérlek, mostantól kezdve. Vele dolgozom, és nem akarok semmilyen problémát – felelem nyugodtan. Túl jó volt a ma este, hogy tönkretegyük a féltékenységével.
- Egyszerűen bármikor rávehetem Christiant, hogy rúgja őt ki – mondja, én pedig nem tehetek róla, de felnevetek szemtelen válaszán.
- Őrült vagy – horkantok fel.
- Csak amikor rólad van szó – feleli, aztán az útra kanyarodik.