Chapter 20

Helló! :)

Szerencsére tényleg lett időm frissíteni, úgyhogy itt is a rész. Iszonyat jó... az eleje. Aztán meg... na, mindegy, majd meglátjátok. Egyelőre még nem tudom, hogy holnap tudom-e hozni a részt, elvileg igen, aztán majd meglátom, de megpróbálom holnap, mert a péntek még bizonytalanabb.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 20

Ahogy az ajkaim megérintik Harryét, érzem mély lélegzetét. Fogalmam sincs, mit csinálok, de nem tudok megállni. Harry szája olyan ízű, amilyennek elképzeltem, nyelvén halványan érzek egy csipetnyi mentát, ahogy kinyitja száját és megcsókol. Igazán megcsókol. Meleg nyelve végigszalad az enyémen, és érzem a hideg ajakpiercingjét a számsarkában. Az egész testem olyan, mintha lángra lobbant volna. Sosem éreztem még ilyet ezelőtt. Kezeit felemeli az arcomhoz, körülölelve kipirult orcáimat, mielőtt mindkét keze a csípőmre vándorolna. Elhúzódik egy kicsit, majd egy apró csókot nyom az ajkaimra.
- Lou – leheli, és visszahozza száját az enyémhez, nyelve pedig átcsúszik a számba még egyszer. Az elmémmel már nem vagyok képes irányítani, az érzés minden idegszálam felett uralkodik. Harry a csípőmnél fogva közelebb húz magához, ahogy hátradől, nem megszakítva a csókot. Bizonytalan vagyok, hogy mit csináljak a kezeimmel, a mellkasára rakom őket, és a törzsére mászok. Bőre forró, mellkasa fel-le mozog gyors lélegzésétől. Elhúzza száját az enyémtől, mire nyöszörgök a kapcsolat elvesztése miatt. Mielőtt panaszkodhatnék, ajkai a nyakamra vándorolnak. Érzek minden lopott érintést és nyalást, amit a nyelvével csinál, az érzés hihetetlen. Megragadja a hajamat, ezzel fejemet az övé felett tartja, ahogy folytatja a nyakam csókolását. Fogai súrolják a kulcscsontomat, mire felnyögök, az érzés végigsöpör az egész testemen, ahogy finoman szívja a bőrömet. Érzem, hogy egyre keményedek, és zavarban érezném magam, ha nem lennék ennyire megrészegülve Harry és az alkohol által. Soha nem csókoltam még meg így senkit, még Natalie-t sem. Natalie!
- Harry… állj – nem ismerem fel a hangom, mély és rekedt, és a szám hihetetlenül száraz. Nem áll meg. – Harry – mondom újra, hangom tisztább, mire elengedi a hajamat. Szemeibe nézek, amik sokkal sötétebbek, mégis lágyak. Ajkai rózsaszínek és duzzadtak attól, ahogy engem csókolt. – Nem csinálhatjuk ezt – mondom még akkor is, ha folytatni akarom a csókolózást vele, tudom, hogy nem tehetem.
A gyengédség a szemeiben másodpercek alatt eltűnik, felhúzza magát, lelökve magáról engem az ágy másik oldalára. Most mi történt?
- Sajnálom – ez az egyetlen szó, amire gondolni tudok. Úgy érzem, hogy a szívem bármelyik pillanatban felrobbanhat.
- Mit sajnálsz? – kérdezi, és átsétál az szekrényéhez. Kivesz egy fekete pólót, majd áthúzza a fején. Szemeim a bokszerére vándorolnak, ami szemmel láthatóan szűkebb elől. Arcom kipirul, és csendesen reménykedem, hogy nem vette észre a biztosan kiemelkedő dudort a nadrágomban.
- Hogy… megállítottalak – mondom. Nem tudom, azt sajnálom-e, hogy megcsókoltam, így ezért nem akarok bocsánatot kérni. Közönyösnek tűnik. – Oké? Vagy, hogy megcsókoltalak… Nem tudom, miért csináltam – árulom el neki, elkerülve a szemkontaktust.
- Csak egy csók volt, az emberek mindig csókolóznak – szavai bántják az érzéseimet valamilyen okból kifolyólag. Nem mintha érdekelne, ha nem érezte azt, amit én. Mit éreztem? Tudom, hogy valójában nem tetszik nekem, ő egy fiú, én meg csak részeg vagyok. Hosszú éjszaka volt, és az alkohol késztetett arra, hogy megcsókoljam őt. Valahol az agyam hátsó részében leküzdöm a gondolatot, hogy azt akarom, történjen meg még egyszer. Csak az alkohol volt, ő pedig annyira kedves volt, ezért.
- Akkor lehetne, hogy nem csinálunk belőle nagy ügyet? – kérdezem, megalázott lennék, ha valaki rájönne. Ez nem én vagyok, én nem iszom, és nem csalom meg a barátnőmet egy bulin, főleg nem egy fiúval.
- Hidd el, én sem akarom, hogy bárki tudjon róla, szóval csak ne beszéljünk erről – vágja rá.
- Tehát visszatértél önmagadhoz, látom – mondom durva hangnemmel.
- Soha nem voltam senki más. Ne gondold, hogy mert megcsókoltál, teljesen az akaratom ellenére, lesz valamilyen kötelék köztünk.
Ouch. Az akarata ellenére? Még mindig érzem, ahogy megragadta a hajamat, ahogy magára húzott, és ahogy a szája azt formálta, „Lou”, mielőtt újra megcsókolt.
- Megállíthattál volna – mondom, majd felállok.
- Nehezen – gúnyolódik, és úgy érzem, elsírom magam megint. Túl érzelmessé tesz. Megalázott vagyok, és fáj, ahogy azt mondja, kényszerítettem, hogy megcsókoljon. Eltemetem a fejemet a kezeimbe, és ajtóhoz indulok. – Itt maradhatsz ma este, mivel nincs máshova menned – mondja gyorsan, mire megrázom a fejem. Nem akarok a közelében lenni. Ez az egész a kis játékának a része. Itt maradok, és azt gondolom, ő egy rendes srác, aztán mikor elalszom, felgyújtja a szobát, vagy leborotválja a hajam.
- Nem, kösz – mondom, és kisétálok a szobájából. Mikor elérem a lépcsőt, azt hiszem, hallom, hogy a nevemen szólít, de tovább megyek. A hideg szellő érzése a bőrömön csodálatos, majd leülök az ismerős kőfalra, és visszakapcsolom a telefonom. Majdnem hajnali négy. Egy órán belül fel kellene kelnem, hogy korábban lezuhanyozzak és elkezdjek tanulni, de e helyett itt ülök ezen a repedt kőfalon, egyedül a sötétben. Végigolvasom az SMS-eket Natalie-tól és anyától, természetesen elmondta neki. Nem is tudok haragudni rá, éppen megcsaltam őt. Beütöm a kollégium épületének címét a telefonom GPS-ébe, és elindulok.

Chapter 19

Sziasztok! :)

Ahogy ígértem, itt is a következő rész, amit szerintem nagyon fogtok szeretni, főleg a végét. És mivel azonnal kellene utána a következő, így megpróbálom holnap hozni, elvileg lesz időm, remélhetőleg gyakorlatilag is.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 19

Megtaláljuk a szobát, ahol én és Tristan maradtunk múlthéten, sajnos az egyik ágy foglalt egy horkoló, részeg srác által.
- Legalább az az ágy üres – nevet fel Zayn. – Én hazasétálok, ha szeretnél jönni, van egy kanapém, amin aludhatsz – ajánlja fel. Tisztán kell gondolkoznom. Zayn, mint Harry, kavar egy csomó lánnyal és fiúval. Ha beleegyeznék ebbe, talán azt gondolná, egyetértek, hogy több mindent csináljunk a kanapén, mint az alvás. Amilyen jól néz ki, valószínűleg könnyű rávennie az embereket, hogy többet csináljanak, mint az alvás.
- Szerintem itt maradok, hátha Tristan visszajön – arca kicsit csalódott, de megértően elmosolyodik. Elmondja, hogy legyek óvatos, és megölel búcsúzóul. Az ajtó becsukódik, ahogy elmegy, és pedig bezárom. Ki tudja, ki fog bejönni? Átnézek az eszméletlen, horkoló férfira, nem hiszem, hogy hamarosan felébredne. A fáradtság, amit a földszinten éreztem, valahogy elhalványodott, visszagondolok Harry megjegyzéséhez, hogy én és Natalie még nem aludtunk együtt. Ez talán furcsának tűnik Harrynek, aki minden hétvégén más lánnyal alszik, de én úriember vagyok. Nincs szükségünk szexre, mi máshogy érezzük jól magunkat, mint… hát… mint elmegyünk moziba vagy sétálunk. Ez az, amiért megígértem magamnak, hogy nem iszom, az agyam ilyenkor nem működik rendesen. Azon találom magam, hogy a plafont bámulom, a csempéket számolva, hátha segít elaludni. Abban a pillanatban, hogy lehunyom a szemem, meghallom, hogy a részeg srác forgolódik a másik ágyon. Figyelmen kívül hagyom, és kezdek elaludni.
- Még nem láttalak… errefelé ezelőtt – motyogja egy mély hang. Felugrom, de feje az arcomnak ütődik, amitől erősen megharapom a nyelvem. Kezeit az ágyra rakja, centikre a combomtól. Lehelete egyenetlen, és bűzlik a hányástól és a piától. – Mi a neved, szépfiú? – kifújja a levegőt, mire elkezdek öklendezni. Kis karjaimat felemelem, hogy eltoljam a vállait, megpróbálva távol tartani magamtól. Nem jön össze, csak nevet. – Nem foglak bántani, csak szórakozni akarok egy kicsit – mondja, majd megnyalja az ajkait, nyálcsíkot hagyva az állán. Felfordul a gyomrom, és elkezdek pánikolni. Soha nem verekedtem még, de nem tudom, mi mást csinálhatnék most. Erősen megrúgom a térdét, mire megbotlik, esélyt adva a menekülésre. Remegő ujjaim a zárat tapogatják, mire az végre kinyílik. A folyosón lévő néhány ember furcsa pillantással jutalmaz, ahogy elsietek mellettük. – Ugyan már, gyere vissza! – hallok egy undorító hangot mögülem, mire visszanézek, és látom, hogy üldöz engem. Nem emlékszem, hogy ilyen hosszú lett volna eddig a folyosó. A bulizók nem tűnnek meglepettnek, hogy valakit kergetnek az előszobában. Most csak pár lépés távolságra van tőlem, de megbotlik a saját lábában, ezzel extra másodperceket adva nekem. Hova megyek egyáltalán? Lábaim levisznek az előszobába, majd balra, az egyetlen helyre ebben az átkozott diákszövetségi házban, amit ismerek.
- Harry! Harry, kérlek, nyisd ki az ajtót! – kiáltom, egy kézzel dörömbölve az ajtón, a másikkal pedig próbálom csavarni a zárt ajtó fogantyúját. – Harry! – sikítom újra, mire az ajtó kivágódik. Nem tudom, mi késztetett arra, hogy az ő szobájához jöjjek, de inkább elviselem az ő szóbeli sértéseit, minthogy a részeg srác próbálkozzon nálam bármelyik nap.
- Lou? – kérdezi Harry, és zavartnak tűnik? Megtörli szemeit a kezével. Csak egy fekete bokszer alsónadrágot visel, a haja pedig összevissza áll.
- Harry, kérlek, bejöhetek? Ez a srác… – mondom, és mögém mutatok. Harry ellép mellettem, majd kinéz az előszobába. Szemei megtalálják a részeg fiút, akin hátborzongató változás megy végbe, ijesztőből rémült lesz. Rám néz még egyszer, mielőtt megfordul és visszasétál az előszobába. Mi a franc volt ez? – Ismered őt? – hangom kicsit remeg.
- Ja, befelé – mondja, és behúz karjaival a szobájába. Önkéntelenül is észreveszem, hogy a hátán nincs tetoválása. Furcsának találom, mivel a mellkasa, hasa és karjai tele vannak vele. Megdörzsöli a szemeit újra. – Jól vagy? – hangja rekedtesebb, mint valaha, mivel csak most kelt fel.
- Igen… Sajnálom, hogy idejöttem és felébresztettelek – miért kérek bocsánatot? Neki kellene, de éppen segített megszökni attól a perverztől. Harry kezeivel beletúr kusza hajába, majd felsóhajt.
- Ne aggódj emiatt. Hozzád ért? – kérdezi. Nincs nyoma humornak vagy szarkazmusnak a kifejezésében.
- Nem, bár megpróbálta. Elég hülye voltam, hogy bezártam magam egy szobába egy részeg idegennel, szóval azt hiszem, ez az én hibám – a gondolat, hogy hozzám ér, sírásra késztet, újra. Miért vagyok ennyire érzelmes minden alkalommal, amikor ebben a házban vagyok?
- Nem a te hibád, hogy ezt tette. Nem vagy hozzászokva az efféle… helyzetekhez – hangja kedves, teljesen az ellentéte a megszokotthoz képest. Átsétálok a szobán az ágyához, csendesen engedélyt kérve tőle. Keze megveregeti az ágyat, mire leülök kezeimmel az ölemben.
- Nem áll szándékomban megszokni. Tényleg ez az utolsó alkalom, hogy idejövök, vagy bármilyen másik buliba, ami azt illeti. Nem is tudom, miért próbáltam meg egyáltalán. És az a srác… ő annyira…
- Ne sírj, Lou – suttogja Harry. Ezt eddig észre sem vettem. Felemeli a kezét, és küzdök az ösztönnel, hogy elmozduljak. Mit csinál? Hüvelyujja párnájával letörli a könnyet, mielőtt végigfolyna az arcomon. Ajkaim meglepetten elnyílnak gyengéd érintésétől. Ki ez a srác, és hol van az undok, bunkó Harry? Felnézek, hogy megláthassam zöld szemeit és kitágult pupilláit. – Észre sem vettem, milyen kékek a szemeid – mondja olyan halkan, hogy közelebb kell hajolnom, hogy meghalljam őt. Keze még mindig az arcomon van, a fejem pedig kavarog. Emlékeztetnem kell magam, hogy nem kellene élveznem érintését, mert ő fiú, de valami meleget érzek belül. Fogai közé veszi ajakpiercingjét, beharapva alsó ajka nagyobb részét. Harry elveszi kezét az az arcomról, mire szemeim újra az ajkaira vándorolnak. A józan eszem küzd a hormonjaimmal, de az eszem veszít, és ajkaimat az övéinek nyomom, megdöbbentve ezzel mindkettőnket.

Chapter 18

Helló! :)

Szerencsére ma lett időm frissíteni, úgyhogy itt is van a 18. fejezet. Szerintem megint olyan vége van, hogy azonnal kellene a következő, de holnap nem tudom hozni, szóval kedden érkezik majd, azt hiszem, nincs semmi dolgom akkor.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 18

Néhány percnyi csend után Harry végre megszólal.
- Feltehetek egy kérdést? – a kifejezés az arcán arról árulkodik, hogy nemet kellene mondanom, de önkéntelenül mondom, hogy „persze”. – Mit akarsz csinálni a főiskola után? – kérdezi, mire felnevetek. Ez az utolsó dolog, amit vártam, hogy megkérdezi. Azt feltételeztem, megkérdezi, miért vagyok még mindig szűz, vagy miért nem iszom.
- Nos, író vagy laptulajdonos akarok lenni, amelyik először összejön – valószínűleg nem kellett volna vele őszintének lennem, ki fog gúnyolni. Bátornak érzem magam, felteszem neki ugyanezt a kérdést, de csak egy szemforgatást kapok, és nem választ. – Azok a te könyveid? – kérdezem, még ha nem is fog válaszolni.
- Azok – motyogja.
- Melyik a kedvenced?
- Nincs kedvencem.
Sóhajtok, majd észreveszek egy kis szakadást a farmeremen. Nem kellene szakadásnak lennie rajta, még teljesen új, de emiatt majd később aggódom.
- Tudja a barátnőd, hogy megint egy bulin vagy? – vigyorog.
- Mi? – kérdezem ostobán, egy pillanatra megfeledkeztem róla.
- Tudod, a kocka barátnőd.
- Ne beszélj így róla, ő… ő… rendes – dadogom. Harry nevet, mire felállok. Ő semmit nem tud Natalie-ról. – Te csak álmodozhatsz egy olyan rendes barátnőről, mint ő – köpöm a szavakat.
- Rendes? Ez az első szó, ami eszedbe jut, amikor a barátnődről beszélsz? Ezzel kedvesen hívod őt unalmasnak.
- Nem unalmas! Még csak nem is ismered Natalie-t!
- Tudom, hogy unalmas, meg tudom mondani a szoknyája és kardigánja alapján – Harry feje nevetés közben hátracsuklik, nem tudom nem észrevenni mély gödröcskéit. Eltakarom a számat kezemmel, nehogy elmosolyodjak barátnőm megjelenésén. Gyorsan megfogom a vizet, és iszom egy kortyot. – Nos, két éve jársz vele, de még nem dugtad meg, szóval azt mondanám, mindketten kockák vagytok – mondja, mire visszaköpöm a vizet a pohárba.
- Mi a fenét mondtál? – amikor azt gondolom, ki tudunk jönni egymással, mond valami ilyesmit.
- Hallottál, Lewis – mosolyog.
- Egy seggfej vagy, Harry – jelentem ki, és az arcába öntöm a félig üres poharat. Reakciója olyan, amilyet reméltem, teljes sokk. Hatalmas kezeivel letörli a felesleges vizet, ahogy kiviharzok a szobából. Ő annyira dühítő, az egyik percben rendes, a következőben meg teljesen bunkó. Visszatalálok a konyhába, majd másik italt keresek, ahogy a düh, amit érzek, felülkerekedik a hányingeren. Ki kell vernem Harry gödröcskés vigyorát a fejemből. Észreveszem Zayn fekete haját a tömegben, és felé sétálok. Egy aranyos lánnyal ül, aki egy piás üveget tart a kezében.
- Szia, Louis, ő a barátom, Tessa – mondja Zayn, majd bemutat minket egymásnak. Tessa rám mosolyog, amit viszonozok is. Biztos észrevette, hogy a kezében lévő üveggel szemezek, mert felém nyújtja.
- Kérsz? – kérdezi Tessa, mire gyorsan elveszem tőle. Az égés most jó érzés, felhevíti a testem újra, és egy pillanatra elfelejtem Harryt.
- Láttad Tristant? – kérdezem, mire Zayn megrázza a fejét.
- Azt hiszem, ő és Steph talán elmentek – elment? Mi a fene? Jobban kellene, hogy érdekeljen, de a vodka elferdíti az ítélőképességemet, és azon találom magam, hogy azon gondolkodom, milyen nagyszerű pár lennének. Néhány itallal később elképesztően érzem magam. Ennek kell lennie annak, amiért az emberek mindig isznak. Homályosan emlékszem egy ígéretre magamnak, hogy soha nem iszom még egyszer, de ez nem olyan rossz. Tizenöt perccel később Zayn és Tessa annyira megnevetett, hogy fáj a hasam. Ők sokkal jobb társaság, mint Harry.
- Tudjátok, Harry egy igazi seggfej – mondom nekik, mire mindannyian felnevetünk.
- Ja, tud az lenni néha – ért egyet Zayn, majd a kanapé tetejére teszi a karját, mögém. El akarom mozdítani, de nem szeretném kínossá tenni a helyzetet, mert tudom, hogy ez nem jelent semmit. A percek órákba fordulnak, és még mindig nem láttam Harryt vagy Tristant. A tömeg kezd alábbhagyni, én pedig fáradtnak érzem magam. Ekkor jövök rá, hogy sehogy sem tudok visszamenni a kollégiumba.
- A buszok egész éjszaka járnak? – kérdezem alig érthetően. Zayn vállat von, és azt feleli, hogy nem tudja. – Egy perc, és visszajövök – mondom nekik, majd felállok. A vodka hatása még egyszer megüt, ahogy próbálom megtartani az egyensúlyomat.
- Ugh, kit látnak szemeim – mondom, ahogy Harry göndörödő fürtjei megjelennek előttem.
- Te és Zayn, akkor? – hangja olyan érzelemmel van tele, amit nem egészen tudok hova tenni.
- Annyira utálatos vagy! Csak busz után érdeklődtem – meglököm, ahogy elhaladok mellette, mire megragadja a karomat. – Engedj el, Harry – egy másik poharat keresek, amit ráönthetek.
- Nyugodj le… hajnali három van. Ilyenkor nincs busz. Itt ragadtál újra – mosolya annyira gúnyos, hogy arra késztet, hogy megüssem őt. – Kivéve persze, ha nem akarsz Zaynnel hazamenni – szemet forgatok, majd elengedi a karomat. Visszaülök a kanapéra Zaynhez és Tessához, és elmondom nekik a tervemet, hogy megnézem a szobát, ahol múltkor maradtam, hátha üres. Zayn felajánlja, hogy feljön velem az elemeltre megkeresni.

Chapter 17

Sziasztok! :)

Először is. Elkezdődött a Where We Are Tour, nem is akárhogy, szerintetek túl fogjuk élni? :D A részről pedig... biztosan kíváncsiak vagytok, mi lesz Harry reakciója Lou kérdésére, úgyhogy nem is dumálok sokat. Nem ígérem holnapra a következőt és a hétfő is kérdéses, de majd még kiderül, melyik nap lesz több időm.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 17

- Miért kérdezed ezt tőlem? – pillant rám vissza.
- Nem tudom… mert én nem csináltam semmit, csak kedves voltam hozzád, és te mindig goromba vagy. Azt hittem, lehetünk barátok – milyen hülyén hangzik ez? Megfogom az orrnyergem, amíg várok a válaszára.
- Mi? Barátok? – felnevet. – Nem nyilvánvaló, miért nem lehetünk mi barátok?
- Nekem nem.
- Nos, először is, túlságosan feszült vagy, valószínűleg egy tökéletes otthonban nőttél fel, ami úgy néz ki, mint a többi ház, a szüleid valószínűleg mindent megvettek neked, amit akartál, és sosem kellett várnod semmire. Úgy értem, a hülye vasalt pólóiddal, őszintén, ki öltözik így tizennyolc évesen? – mondja, mire elnyílik a szám.
- Te semmit nem tudsz rólam! Az életem nem olyan! Az alkoholista apám elhagyott minket, amikor tíz éves voltam, és anyám kidolgozta a belét, hogy főiskolára mehessek. Amint tizenhat lettem, elkezdtem dolgozni, hogy segítsek anyának a számlákban, és történetesen szeretem a ruháimat, sajnálom, ha nem öltözök úgy, mint egy tróger, mint a körülötted lévő srácok! Valaki, aki keményen próbál kitűnni és másnak lenni, de te előítéletes vagy – kiabálom, mire ő ökölbe szorítja a kezét. Érzem, hogy a könnyek szúrják a szememet, és elfordulok, hogy letöröljem őket, mielőtt Harry észreveszi. – Tudod mit? Nem akarom, hogy barátok legyünk – mondom neki, és elérem az ajtókilincset. A vodka bátorrá tett, azt okozva, hogy kiabálok Harryvel.
- Hova mész? – kérdezi. Annyira kiszámíthatatlan és szeszélyes.
- A buszmegállóba, hogy vissza tudjak menni a szobámba, és soha nem jövök vissza ide még egyszer. Végeztem azzal, hogy megpróbálok összebarátkozni valakivel közületek.
- Túl késő van, hogy egyedül buszozz.
- Komolyan ne próbálj meg úgy viselkedni, mintha érdekelne, ha valami történne velem – felnevetek. Nem tudok lépést tartani vele.
- Nem azt mondom, hogy igen… Csak azt, hogy ez egy rossz ötlet.
- Nos, Harry, nincs más lehetőségem, mindenki más részeg, magamat is beleértve – mondom, miközben érzem, ahogy a könnyeim kicsordulnak. Megalázó, hogy az összes ember közül Harry lát síni újra.
- Mindig sírsz a bulikon? – kérdezi egy kis mosollyal.
- Nyilvánvalóan, mivel ezek az egyedüli bulik, amiken valaha voltam – elérem az ajtót, majd kinyitom.
- Louis – mondja olyan csendesen, hogy majdnem nem hallom meg. Arca kifürkészhetetlen. A szoba megint elkezd forogni, és megragadom az ajtaja melletti komódot. – Jól vagy? – bólintok, bár érzem, hogy ismét émelygek. – Miért nem ülsz le pár percre, aztán elmehetsz a buszmegállóhoz – újra bólintok. Kisétálok, majd még egyszer a nevemen szólít. – Leülhetsz itt… azt hiszem – mondja, majd kienged egy mély sóhajt.
- Azt hittem, senkinek nem szabad a szobádban lennie – jegyzem meg, és leülök a padlóra.
- Nem fog még egyszer megtörténni – förmed rám. Szóval visszatért önmagához. Elkezdek csuklani, mire egy kis mosoly játszik az ajkain. – Ha elhányod magad a szobámban… – figyelmeztet.
- Szerintem csak szükségem van egy kis vízre – mondom, és megmozdulok, hogy felálljak.
- Itt van – feleli, és a kezembe adja a piros poharát. Megforgatom a szemem, majd eltolom.
- Azt mondtam, víz, nem sör.
- Ez víz, én nem iszom – nyögök egy zihálás és egy nevetés között. Kizárt, hogy Harry nem iszik. Nem emlékszem, hogy ivott volna az üveg vodkából, de mégis. – Meglepődtél? – kérdezi, mire bólintok.
- Ugye nem fogsz itt ülni és vigyázni rám? – csak nagyon egyedül akarok lenni ebben az ittas állapotomban. Kezdek bűntudatot érezni, amiért kiabáltam Harryvel. – A legrosszabbat hozod ki belőlem – mondom hangosan, nem szándékosan.
- Ez erős – feleli komoly hangján. – És igen, itt fogok ülni és vigyázni rád. Életedben először vagy részeg, és van egy szokásod, hogy a dolgaimhoz nyúlsz, amikor nem vagyok a közelben – mondja, majd leül az ágyára. Megfogom a pohárnyi vizet, és kortyolok belőle, egy csipetnyi mentát érzek a peremén, nem tehetek róla, de elképzelem, milyen íze lehet Harry ajkainak. Istenem, soha nem iszom újra, emlékeztetem magam, ahogy visszaülök a padlóra.

Chapter 16

Helló! :)

Először is azzal kezdeném, hogy iszonyatosan fel tudjátok dobni a napomat, amikor azt olvasom, mennyire szeretitek ezt a történetet, vagy hogy jól fordítok, esetleg az egyik kedvenc írótok/bloggeretek vagyok. Hihetetlen érzés, nem is tudom kifejezni. Imádlak titeket! ♥ Ez a rész pedig... hát, szerintem ki fogtok akadni, hogy ott van vége, szóval hozzam holnap a következőt? :D

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 16

- Merek – válaszol Harry, mielőtt még megkérdezném. Mit kellene csináltatnom vele? Tudom, hogy meg fog tenni bármit, mert egyszerűen ő ilyen. – Én… hmmm… Azt mondom, hogy…
- Hogy mit? – szól közbe türelmetlenül. Majdnem arra kértem, hogy mondjon valami kedveset minden egyes emberhez a csoportban, de elvetem, azonban mulatságos lett volna.
- Vedd le a pólódat, és hagyd úgy az egész játék alatt – mondja Molly helyettem, és én örülök. Nem azért, mert Harry le fogja venni a pólóját, természetesen, hanem mert nem tudtam semmire gondolni, hogy mit csináljon.
- Milyen eredeti – mondja, de áthúzza a pólóját a fején. Szemeim végigpásztázzák hosszú felsőtestét. Ahogy a fekete tintájú tetkói végigfestik meglepően lebarnult bőrét, valahogyan vonzó. A fecskéi alatt van egy pillangó tetoválása a hasán, ami sokkal jobban néz ki, mint kellene egy fiún. Karján több tetoválás van, mint vártam, kicsi, látszólag véletlenszerű tetkók elszórtan a válla és a csípője mentén. Amint realizálom, min gondolkozom, elszakítom tőle a szemem, imádkozva, hogy senki se bámuljon engem. Semmit nem kellene találnom egy fiún, ami „vonzó”, heteró vagyok. A játék folytatódik, Molly megcsókolja Tristant és Zaynt, Steph elmondja az első szexuális élményét, és Niall és az új lány is csókolóznak. Hogy kerültem én ennek a szexuálisan túlfűtött, fősulis csapatnak a közepébe?
- Louis, felelsz vagy mersz? – kérdezi Tristan.
- Miért is kérdezed? Mindannyian tudjuk, hogy felelni fog – szakít félbe Harry.
- Merek – mondom, meglepve őket és magamat is.
- Hmm… Louis, azt mondom, igyál egy feles vodkát – mosolyog Tristan.
- Én nem iszom.
- Ez a lényeg.
- Nézd, ha nem akarod megcsinálni – kezd bele Niall, majd átnézek Harryre és Mollyra, akik rajtam nevetnek.
- Rendben, egy feles – mondom, Harry szemei pedig találkoznak az enyémekkel. Egy furcsa arckifejezéssel néz rám.
Másodpercekkel később megfogom a tiszta üveg vodkát. Véletlenül az orromhoz emelem az üveg tetejét, megérezve a visszataszító folyadékot. Égeti az orrlyukamat, ezért megdörzsölöm, próbálva figyelmen kívül hagyni a kuncogásokat mögöttem. Megpróbálok nem gondolni a sok szájra, amik hozzáértek ehhez az üveghez, mielőtt megdöntöm és iszom belőle. A vodka forró, és égeti a nyelvemet, végig le a hasamig, de sikerül lenyelnem. Borzasztó íze van. A csapat tapsol és nevet egy kicsit, kivéve Harryt. Ha nem ismerném jobban, azt mondanám, mérgesnek vagy csalódottnak tűnik? Ő nagyon furcsa. Érzem a forróságot az arcomban, és az alkohol kis mennyiségét az ereimben, ahogy nőnek minden egyes körrel, amikor innom kell. Be kell vallanom, nagyon nyugodtnak érzem magam, és jól.
- Ugyanúgy merek – nevet Zayn, majd iszik az üvegből, mielőtt a kezembe adná legalább ötödszörre. Nem is nagyon emlékszem a „merek”-re és „felelek”-re, amik körülöttem folytak, az elmúlt pár körben. Ezúttal két nagy kortyot iszok a vodkából, mielőtt kiragadják a kezemből.
- Szerintem eleget ittál – mondja Harry, és átadja az üveget Niallnek, aki iszik belőle. Ki a franc Harry, hogy megmondja nekem, mikor elég? Mindenki más még mindig iszik, szóval én is megtehetem. Visszaveszem az üveget Nialltől, és újra iszok, biztosra véve, hogy adjak egy vigyort Harrynek, mikor az üveg az ajkaimhoz ér.
- Nem tudom elhinni, hogy még soha nem voltál részeg, vicces, ugye? – kérdezi Zayn, mire mosolygok. A felelőtlenség gondolatai árasztják el az agyam, de visszaszorítom őket. Ez csak egy este.
- Harry, felelsz vagy mersz? – Molly kérdezi. Mer, természetesen. – Azt akarom, hogy csókold meg Louis-t – mondja, majd egy hamis mosolyt villant. Harry szemei nagyra nyílnak, és el akarok futni.
- Nem. Barátnőm van – mondom nekik, hangsúlyozva a „nő” részt. Nevetnek rajtam, legalább századjára ma este. Miért is lógok ezekkel az emberekkel, akik csak nevetnek rajtam?
- Szóval… ez csak egy játék. Csak csináld – erőlteti rám Molly.
- Nem, nem csókolok meg senkit, főleg nem egy fiút – csattanok fel, és felállok. Harry csak iszik a poharából. Remélem, megsértődött, tényleg nem érdekel, ha igen. Utál engem, és amúgy is bunkó. Ahogy a lábamra állok, a vodka teljes hatása megüt. Megingok, de összeszedem magam, és elsétálok tőlük, át a tömegen, sikerül megtalálnom a bejárati ajtót. Ahogy kinyílik, megcsap az őszi szél. Becsukom a szemem, majd belélegzem a friss levegőt, mielőtt leülnék az ismerős kőfalra. Mielőtt realizálhatnám, mit csinálok, a telefon a kezemben van, hívom Natalie-t.
- Helló? – ismerős hangjától még jobban hiányozni kezd.
- Szia… bébi – mondom nevetve. Mi nem hívjuk egymást ilyen nevetséges beceneveken.
- Louis? Részeg vagy? – hangja tele van elítéléssel. Nem kellett volna felhívnom.
- Nem… természetesen nem – hazudok, és megszakítom a vonalat. Ujjammal megnyomom a kikapcsoló gombot, nem akarom, hogy visszahívjon. Tönkreteszi a vodka jó érzését. Visszabotladozom a házba, figyelmen kívül hagyva a felfordulást körülöttem, és megragadok egy üveg barna italt a pultról a konyhában, majd iszok egy kortyot, egy túl nagy kortyot. Rosszabb az íze, mint a vodkának, és még jobban éget. Kezeimmel tapogatok egy pohárért, bármiért, ami elűzi a számból ezt az ízt. Végül kiveszek egy üvegpoharat a szekrényből, és megtöltöm vízzel, megbizonyosodva, hogy a mosogatóba rakom azután. Az víz enyhíti az égést egy kicsit, de nem nagyon. A „barátaim” csoportja még mindig körben ül, és a hülye játékukat játsszák. Ők a barátaim? Nem hiszem, hogy azok. Csak azért akarják, hogy velük legyek, hogy nevethessenek a tapasztalatlanságomon. Hogy meri Molly azt mondani Harrynek, hogy csókoljon meg, tudja, hogy heteró vagyok és van barátnőm. Csak két lányt csókoltam meg életemben, Natalie-t és Jennyt, egy szeplős arcú gyereket, harmadik osztályban, aki lábszáron rúgott rögtön utána. Belement volna Harry? Tudom, hogy mindkét nemet behálózza, de komolyan kétlem, hogy megtette volna. Ajkai olyan rózsaszínek és teltek, az agyamban elképzelem, ahogy Harry fölém hajolva megcsókol, és a pulzusom elkezd gyorsan verni. Mi a fene? Miért gondolok arra, hogy megcsókol? Soha nem iszom újra. Percekkel később a szoba elkezd forogni, és érzem, hogy szédülök. A lábam felvezet az emeletre a fürdőszobába, és leülök a WC elé, várva, hogy hányjak. Semmi nem történik. Nyögök, majd felhúzom magam. Készen állok, hogy visszamenjek a kollégiumba, de tudom, hogy Tristan órák múlva sem lesz az.
Mielőtt meg tudnám állítani magam, kezem Harry hálószoba ajtaján kopog. Ugyanúgy néz ki, mint ezelőtt, csak most a szoba mozog a lábam alatt. Az Üvöltő szelek másolata hiányzik a polcról, ahol volt, de megtalálom az éjjeliszekrényen a Büszkeség és Balítélet mellett. Harry megjegyzései a regényről rögtön eszembe jutnak. Nyilván olvasta ezelőtt, és megértette, ami ritka a mi korosztályunkban. Talán el kellett olvasnia az előző iskolájában, ezért. De miért van kint az Üvöltő szelek másolata? Megfogom, majd leülök az ágyra, kinyitva a könyvet a felénél. Szemeim falják az oldalakat, a szoba pedig abbahagyja a forgást.
Annyira elvesztem Catherine és Heathcliff világában, hogy amikor kinyílik az ajtó, nem hallom meg.
- Melyik részét nem értetted múltkor annak, hogy senki nem jöhet a szobámba? – dörren fel Harry.
- B… bocsánat… én…
- Kifelé! – köpi felém, mire egy haragos pillantást vetek rá. A vodka még mindig friss a szervezetemben, túl friss, hogy hagyjam, hogy Harry kiabáljon velem.
- Nem kell ilyen bunkónak lenned! – feleselek, hangom sokkal hangosabb, mint terveztem.
- Te vagy az én szobámban, megint, miután elmondtam, hogy ne legyél, szóval kifelé! – ordítja közelebb lépve hozzám.
- Miért utálsz? – nem vagyok biztos benne, mi vett rá arra, hogy megkérdezzem ezt, de nem hiszem, hogy a már sérült önbizalmam el tudná viselni a választ.

Chapter 15

Sziasztok! :)

Tegnap a tanulás miatt nem maradt időm frissíteni, de ma szerencsére igen, annak ellenére, hogy iszonyat hosszú napom volt. Azt hiszem, ez a rész kárpótol titeket valamennyire a kimaradásért, ha nem, akkor pedig majd az, hogy holnap hozom a következőt! Ami kissé eseménydús lesz, ennyit elárulok :D

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 15

 

Átöltözöm a pizsamámból, és egy új farmert veszek fel, amit még nem viseltem. Kicsit szűkebb, mint a megszokott nadrágjaim, de nem skinny jeans. Egyébként mosnom kellett, szóval nincs választásom, ezt kell felvennem. Ingem egy egyszerű, fekete begombolt darab, ami könyékig ér.
- Wow, tényleg tetszik a ruhád ma – mondja Tristan. Feltételezem, ez egy bók volt a meglepett hangszíne ellenére is, hogy valóban tetszik neki valami, amit én viselek. Mosolygok, ahogy újra megpróbálja felajánlani a szemceruzát.
- Nem, köszönöm – mondom udvariasan, ő pedig elrakja.
- Molly vesz fel minket Niall helyett, most írt, hogy bármelyik percben itt lehet.
- Szerintem nem nagyon kedvel engem – tudom, hogy nem.
- Ne aggódj miatta, elfoglalt lesz ma este egyébként.
- Harryvel? – kérdezem, mielőtt megállíthatnám magam. Nem tehetek róla, és észreveszem, ahogy rám néz felhúzott szemöldökkel.
- Nem, valószínűleg Zaynnel. Minden héten lecseréli a pasijait – durva dolog ilyet mondani a barátjáról, de Tristan csak mosolyog.
- Ő nem Harryvel jár? – eszembe jut a kép róluk, ahogy az ágyon smároltak.
- Egyáltalán nem, Harry nem szokott randizni. Csak sok emberrel hetyeg, szórakozik, de nem jár senkivel. Soha.
- Emberek? Mint fiúk és lányok? – homályosan emlékszem, hogy mondott valamit erről a legutóbbi bulin, de túl elfoglalt voltam a sírással, hogy észrevegyem. Miért megyek el újra?
- Ja, ő biszex.
- És mi van veled? – kérdezem, és azonnal rosszat érzek, hogy nagyon tolakodó vagyok.
- Én? Heteró vagyok, de teljes mértékben támogatom a melegeket.
- Ó, uh, igen, én is – ez minden, amit sikerül kimondanom, majd egy pillanatnyi kínos csendben osztozunk, mielőtt csörög a telefonja, és kimegyünk, hogy találkozzunk Mollyval.
A buli ma este ugyanolyan, mint múlthéten, rengeteg ember, részeg ember mindenhol. Miért nem maradtam bent és bámultam a mennyezetet? Molly eltűnik, amint megérkezünk, és a kanapé végén kapok helyet, majd ott maradok egy órát, amíg Harry be nem sétál.
- Máshogy… nézel ki – mondja, ahogy felállok. Szemeivel végigpásztázza a testemet lefelé, majd fel. Még csak meg sem próbál visszafogottabb lenni. Csendben maradok, nagyon kényelmetlenül érzem magam, ahogy szemei találkoznak az enyémekkel. – Úgy nézel ki, mint egy normális tinédzser – felnevet. Szemet forgatok, és megigazítom a pólómat, hirtelen azt kívánom, bárcsak a normális, laza pólómban lennék és nadrágomban. – Meg vagyok lepve, hogy itt látlak.
- Ja… Én is meg vagyok lepve, hogy itt kötöttem ki megint – mondom, és elsétálok tőle. Nem követ, egy részem pedig azt kívánja, bárcsak megtenné. Elnyomom ezt a részt jó mélyre, ahogy keresek valami mást csinálni.
Egy órával később Tristan ismét részeg, és mindenki más is.
- Játsszunk felelsz vagy mersz-t – veti fel Zayn alig érthetően, mire a kis tetovált társaságuk összegyűlik a kanapé körül. Molly Niallnek passzol egy üveg tiszta alkoholt, és beleiszik. Harry kezei befedik az egész piros poharát, ahogy kortyol.
Mindannyian egyetértenek, hogy a felelsz vagy mersz részeg verzióját játsszák, ami valószínűleg nem végződhet jól. Még egy punk kinézetű lány csatlakozik a játékhoz, így voltak: Harry, Zayn, Niall, Tristan, Molly, Molly szobatársa, Steph, akivel az első nap találkoztam, és az új lány.
- Játszanod kellene, Louis – mondja Molly egy gonosz mosollyal.
- Nem, inkább nem – felelem, és elnézek.
- Mintha tényleg játszana, nem lenne prűd öt percig – mondja nekik Harry, mire mindannyian nevetnek, kivéve Tristant. Szavai feldühítenek, nem vagyok prűd. Igen, elismerem, semmi nem vagyok, ami a vadat jelenti, de nem vagyok prűd. Haragos pillantást vetek Harryre, és törökülésben leülök a körükbe, Niall és az új lány közé. Harry nevet, majd súg valamit Zaynnek, mielőtt kezdenénk.
Az első néhány felelsz és mersz-be tartozik Zayn sörös doboz rágcsálása, Molly melltartóvillantása (amit meg is csinált), és kitalálni, hogy Steph-nek mellpiercingjei vannak.
- Felelsz vagy mersz, Louis? – kérdezi Niall, mire nyelek egyet.
- Felelek? – mondom idegesen. Harry felnevet, és elmotyogja, hogy „természetesen”. Figyelmen kívül hagyom, Niall pedig összedörzsöli a kezeit.
- Szűz vagy? – kérdezi Niall, mire visszafojtom a lélegzetemet. Senki nem tűnik frusztráltnak a durva kérdés miatt, rajtam kívül. Érzem, hogy forró az arcom, és látom a jókedvet mindenki arcán.
- Nos? – mondja Zayn. Annak ellenére, hogy mennyire el akarok futni és elrejtőzni, bólintok. Természetesen szűz vagyok, a legmesszebb ameddig Natalie-val elmentünk, az a smárolás volt, és hogy megérintettem a fenekét, a farmerján keresztül, persze.
Senki nem látszik meglepettnek a válaszom miatt, csak kíváncsiak.
- Szóval te és Natalie két éve együtt vagytok, és még nem szexeltetek? – kérdezi Tristan, mire kényelmetlenül mozgolódom. Csak megrázom a fejem.
- Harry jön – mondom, remélve, hogy elterelem magamról a figyelmet.

Chapter 14

Sziasztok! :)

Milyen kár, hogy itt a szünet utolsó napja, így nem lesz annyi időm fordítani. Szóval holnap nem is tudok hozni részt, sok dolgom lesz. Addig is, remélem kárpótol titeket ez a rész, ami kicsivel hosszabb, mint az eddigiek. Bár biztosan azonnal szeretnétek olvasni a következőt a vége után, de ez sajnos még várat magára. Ó, és lett egy csodálatosan gyönyörű fejlécünk, amit nagyon köszönök Annie-nek! ♥

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 14

Végre péntek van, és a főiskolai első hetemnek majdnem vége.  Elégedett vagyok azzal, ahogy az első hét eltelt, eltervezem, hogy ma este félreteszem a tanulást, és kikölcsönzök néhány filmet, mivel Tristan valószínűleg egy buliban lesz. Igazán megkönnyíti nekem a dolgokat, hogy az összes órám tanmenete megvan, így előre tudok rá készülni. Megfogom a táskámat, és korán elmegyek, hogy megálljak egy kávézónál kévéért, hogy extra lökettel kezdjem a napom.
- Louis, ugye? – mondja mögöttem egy lány hangja, ahogy a sorban várok. Megfordulok, és meglátom a pink hajú lányt a buliról. Azt hiszem, Mollynak hívta őt Tristan.
- Ja – válaszolok, majd visszafordulok.
- Jössz a ma esti buliba? – kérdezi. Sóhajtok, újra megfordulok, és megrázom a fejem. – Pedig kellene, fantasztikus lesz – mondja mosolyogva. Végigfuttatja vékony ujjait a hatalmas, kusza tetkóján, az alkarján. – Nagy kár, tudom, hogy Zayn látni akart téged – feleli, mire, nem tehetek róla, de felnevetek. – Mi az? Tegnap csak rólad beszélt.
- Kétlem… de ha így volt, heteró vagyok és van barátnőm – magyarázom, mosolya pedig egyre növekszik.
- Nagy kár, lefogadom, hogy be tudna téged hálózni – vigyorog, és hálát adok az égnek, mikor kész a rendelésem. Túl gyorsan fogom meg a poharat, így egy kis kávé kimegy, megégetve a kezemet, szitkozódom az orrom alatt, majd elsétálok. Behálózni engem? Melegnek lenni, nyilván. Fúj, nem szeretem a fiúkat, és Natalie a mindenem. Nem sokat beszéltünk a héten, de, csak mert túl elfoglalt volt a menetrendem. Küldök neki egy gyors üzenetet, hogy hiányzik, és úton vagyok az óráimra.
A napom nagyszerűen telik. Liam és én egy könyvesboltnál találkozunk, hogy együtt menjünk irodalomra. Nekitámaszkodik a téglafalnak, és ahogy elérem őt, egy nagy mosollyal köszönt.
- Fél órával előbb elmegyek az óráról ma, hazarepülök a hétvégére – mondja nekem.
- Ez igazán remek – mosolygok, talán nekem is haza kellene mennem néha. Anya háza csak két órára van innen, de még nem vettem autót, szóval ennek várnia kell.
Ahogy ígérte, Liam elmegy harminc perccel előbb az óráról, és hirtelen nagyon is tudatában vagyok annak, hogy Harry mellettem ül. A fősulin odaülhetünk, ahova akarunk, különböző helyre mindennap, ha akarjuk, de Harry mindig mellém ül le az első sorba. Tudom, hogy azért csinálja, hogy idegesítsen, de sikerült figyelmen kívül hagynom őt egész héten.
- A hetünket Jane Austen Büszkeség és Balítélet című művének megvitatásával fogjuk kezdeni – jelenti be Hill professzor, ahogy az óra véget ér. Nem tudom elrejteni hatalmas vigyoromat, legalább tízszer olvastam ezt a regényt. Az egyik kedvencem.
- Hadd találjam ki, imádod Mr. Darcyt – mondja gúnyos hangon, ahogy kisétálok.
- Igazából nem – elérjük az útkereszteződést, és mindkét irányban szétnézek, mielőtt átmennénk az úton.
- Tényleg? – nevet, miközben jön utánam.
- Igen, tényleg, de abban biztos vagyok, hogy te nem vagy képes megérteni Mr. Darcy karakterét – gondolataim elkalandoznak a hatalmas novellagyűjteményre Harry szobájában. Azok nem lehetnek az övéi. Vagy mégis?
- Ó, igen, tényleg nehéz megérteni, hogy egy goromba és elviselhetetlen férfi romantikus hős legyen. Szerintem ez nevetséges, ha Elizabeth-nek lett volna egy kis esze, elmondta volna neki, hogy kopjon le.
Nevetek szóhasználatán, de eltakarom a számat, hogy megállítsam magam. Igazából élveztem a heccelődést vele, de csak idő kérdése, percek, ha szerencsés vagyok, amíg nem mond valami sértőt. Gödröcskés vigyor húzódik az arcán, és önkéntelenül is megcsodálom külsejét. Piercingekkel és mindennel együtt.
- De egyetértesz abban, hogy Elizabeth egy idióta? – emeli fel szemöldökét.
- Igen és nem. Nem volt okos a kapcsolatát illetően Mr. Darcyval, de ő a legerősebb és legkomplexebb karakter, akiről valaha írtak – védekezem. Nevetni kezd, amihez én is csatlakozom. Valami felvillan szemeiben, és abbahagyja a nevetést.
- Később találkozunk, Lewis – mondja, majd sarkon fordul. Mi van vele? Mielőtt kielemezhetném viselkedését, megcsörren a telefonom. Natalie az. Furcsa bűntudatot érzek, ahogy felveszem.
- Szia, Lou, éppen írtam neked, de gondoltam, akkor már felhívlak – Natalie hangja sietősnek hangzik.
- Mit csinálsz? Elfoglaltnak tűnsz.
- Nem, úton vagyok a grillbe, hogy találkozzak pár barátommal – magyarázza.
- Oké, akkor nem tartalak fel. Nagyon örülök, hogy péntek van. Készen állok a hétvégére.
- Mész egy másik buliba? Anyukád még mindig csalódott – miért említette ezt meg anyának? Szeretem, hogy ilyen közel áll anyához, de néha randizni vele olyan, mintha lenne egy idegesítő kishúgom, aki beárul. Egy testvérhez hasonlítottam Natalie-t? Hosszú volt ez a hét.
- Nem, nem megyek bulizni. Hiányzol.
- Te is hiányzol, Lou. Nagyon. Hívj fel később, oké?
Egyetértek, majd egy-egy „szeretlek” után letesszük a telefont.
Mikor visszaérek a szobámba, Tristan a bulira készülődik, feltételezem, Harry diákszövetségi házában lesz. Bejelentkezem Netflix-re, és böngészek a filmek között, hogy eldöntsem, mit nézzek meg ma este.
- Nagyon szeretném, ha jönnél, esküszöm, nem fogunk ott maradni ezúttal. Csak gyere el egy kicsit. Filmet nézni teljesen egyedül ebben a kicsi szobában szánalmasan hangzik! – könyörög, mire felnevetek. Folytatja a kérlelést, amíg megcsinálja a haját, és felpróbál három különböző pólót. Egy szűk fehér mellett dönt, ami keveset hagy a képzeletre, és megy a skinny jeanséhez. Irigylem magabiztosságát. Tudom, hogy megfelelő testem van, tónusos, de egy kis pocakkal, csak nem érzem magam kényelmesen, mint ő. Inkább laza pólókat viselek, hogy elrejtsék a hasamat, amíg ő megpróbál annyi figyelmet felhívni tökéletesen tónusos mellkasára, amennyi lehetséges.
- Tudom, én csak… Mi a fene? – kiáltom a laptopom képernyőjére, ami most teljesen fekete. Megpróbálom kikapcsolni, majd be, de nem változtatja meg a fekete képernyőt.
- Ez egy jel, hogy jönnöd kellene. Az én laptopom Niall szobájában van, szóval nem tudod használni – vigyorog, majd összeborzolja a haját újra. Tényleg nem akarok egyedül ülni a kollégiumban úgy, hogy semmit sem csinálhatok vagy nézhetek.
- Rendben, de éjfél előtt eljövünk – nyögöm, mire mosolyog egy dicsőséges pillantással az arcán.

Chapter 13

Sziasztok! :)

Nagyjából lezajlott már nálunk a locsolkodás, így tudtam is hozni a következőt. Egyébként kinek hogy teltek az ünnepek, sok locsoló volt? :D A 14. fejezet szerintem jön holnap, utána viszont még nem tudom egyelőre.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 13

A hétvége többi része gyorsan elrepül, és szerencsére sikerül elkerülnöm, hogy lássam Harryt. Biztosra vettem, hogy azelőtt menjek el a boltba vasárnap, hogy Harry megérkezik a szobába, és elmaradtam, amíg biztos nem voltam benne, hogy elmegy. Az új ruhák, amiket vettem, kitöltik a kis szekrényemet, ahogy elrakom őket, Harry ellenszenves hangja bukkan fel a fejemben:„Ugye tudod, hogy bulizni megyünk, nem templomba?” – mondta, és minden bizonnyal újra mondaná, ha meglátja az új ruháimat. Eldöntöm, hogy többet nem megyek bulizni Tristannal, vagy bárhová, ahol Harry ott lehet. Ő nem jó társaság, és szellemileg kimerít.

Most hétfő reggel van, a főiskolai órák első napja, és nem lehetnék felkészültebb. Extra korán keltem fel, hogy biztosan le tudjak zuhanyozni, és ne kelljen rohannom. A begombolt ingem és khaki nadrágom vasaltak, készek, hogy felvegyem. Eltervezem, hogy hamarosan elindulok, így odaérhetek legalább tizenöt perccel korábban az első órámra, biztosítva, hogy nem fogok elkésni.
Megszólal Tristan ébresztője, de megüti a szundi gombot. Fel kellene keltenem őt? Az órái talán később kezdődnek, mint az enyémek, vagy lehet, nem tervezte, hogy bemegy. A gondolat, hogy kihagyjam az első órákat, kikészít, de ő másodéves, szóval talán tudja kezelni ezt. Végre itt az idő, hogy felöltözzek, bezselézem a hajam, majd felveszem a táskámat a vállamra. Egy utolsó pillantás a tükörbe, és elindulok az első órámra. Hálás vagyok, hogy megtanultam a kampusz térképét, így könnyen megtalálom az óráimat. Amikor besétálok az elsőéves történelemórára, a terem üres, kivéve egy embert. Úgy döntök, leülök mellé, nyilvánvalóan szeret időben lenni. Csak úgy, mint én.
- Hol van mindenki? – kérdezem őt, mire elmosolyodik. Nagyon ragyogó mosolya van.
- Valószínűleg átrohanják a kampuszt, hogy időben ideérjenek – nevet, és azonnal megkedvelem őt. Ez pontosan az, amit én is mondtam volna.
- Louis Tomlinson vagyok – mondom, és megajándékozom egy barátságos mosollyal.
- Liam Payne – válaszol egy ugyanolyan ragyogó mosollyal, mint először. Az óra előtti időt beszélgetéssel töltjük, mindketten angol szakon vagyunk, és van egy barátnője otthon, Danielle. Nem gúnyol ki, amikor azt mondom, hogy Natalie egy évvel alattam jár. Örülök, hogy mellé ültem le. Azt osztály megtelik, majd én és Liam bemutatkozunk a professzornak.
Ahogy a nap folytatódik, kezdem sajnálni, hogy öt órát vettem fel négy helyett. Rohanok az irodalomórámra, alig érek oda időben. Hála az égnek, ez a mai utolsó órám. Megkönnyebbülök, mikor meglátom Liamet az első sorban ülni, a mellette lévő hely üres.
- Szia, újra – mosolyog, ahogy leülök mellé.
A professzor elkezdi az órát, szétosztja az egész szemeszterre vonatkozó tanmenetet, majd mesél magáról. Nagyon boldog vagyok, hogy a főiskola különbözik a középiskolától, a professzorok nem állítanak fel az egész osztály elé, hogy mutasd be magad, vagy hogy bármilyen más kínos és felesleges dolgot csinálj.
A professzor az olvasási listánkról magyaráz, aminek kellős közepén az ajtó kinyílik, és eltátom a szám. Természetesen, amikor azt gondoltam, hogy a napom jól telik, megjelenik Harry.
- Ugh – motyogom az orrom alatt, mire Liam felnevet.
- Ismered Harry Stylest? – kérdezi. Elég jó hírnévvel rendelkezik Harry a kampusz környékén, ha egy olyan édes fiú, mint Liam, ismeri őt.
- Valamennyire, a szobatársam barátja. Egy barom – suttogom. Harry szemei találkoznak az enyémekkel, és aggódom, hogy meghallott engem. Őszintén nem érdekel, ha igen, nem mintha nem lenne tudatában annak, hogy egy barom. Azon találom magam, hogy kíváncsi vagyok, Liam mit gondol róla, nem tudok mit tenni, megkérdezem. – Te ismered őt?
- Igen… ő… – megáll a beszédben, szemei mögém vándorolnak. Felnézek, és látom Harryt becsúszni a padba mellém. Liam csendben marad az óra további részében.
- Ez minden mára, szerdánként találkozunk – mondja Hill professzor, majd elküld minket.
- Azt hiszem, ez lesz a kedvenc órám – mondom Liamnek, amivel egyetért. Arca ledöbben, mire megfordulok, és látom Harryt mellénk sétálni.
- Mit akarsz, Harry? – kérdezem, megkóstoltatva vele a saját főztjét. Nem jön be, vidámnak tűnik.
- Egyáltalán semmit. Örülök, hogy van egy óránk együtt – gúnyolódik, és beletúr a hajába, megrázza, majd a homlokára löki.
- Később találkozunk, Louis – köszön el Liam. Még egyszer Harryre néz, aztán elsétál az ellenkező irányba.
- Összebarátkoztál a legbénább gyerekkel.
- Ne mondd ezt Liamről, ő kedves és okos. Nem úgy, mint te – meglepődöm durva szavaimon, amit neki címeztem. Tényleg a legrosszabbat hozza ki belőlem.
- Minden alkalommal egyre pimaszabb vagy, amikor beszélünk, Lewis.
- Ha még egyszer Lewis-nak hívsz… – figyelmeztetem, mire elneveti magát. Megpróbálom elképzelni őt tetkók és piercingek nélkül, tulajdonképpen nem csúnya, de a személyisége elrontja őt.
- Ne bámulj – mondja, majd sarkon fordul, eltűnik, mielőtt a visszavágásra gondolhatnék.

Chapter 12

Itt is a 12. rész, ahogy ígértem, ez már hosszabb, mint az előző. Szerintem lesz időm holnap is frissíteni, úgyhogy nem kell sokat várnotok. A sok-sok kattintást pedig köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszik nektek ez a történet :)

Jó olvasást és kellemes ünnepeket! :) Xx

Chapter 12

Mikor felébredek, eltart egy pillanatig emlékeznem, hogy hol vagyok. A szörnyű buli és a még rosszabb éjszaka elárasztja az emlékeimet, nyögök, ahogy kimászom az ágyból. Tristan még mindig ki van ütve, talán hagynom kellene őt aludni, amíg kitalálom, hogyan jutunk vissza a kollégiumba. Felveszem a cipőmet, és kinyitom az ajtót. Kopognom kellene Harry ajtaján, vagy próbáljam megkeresni Niallt? Niall tagja egyáltalán a diákszövetségnek? Soha nem gondoltam volna, hogy Harry igen, szóval lehet, hogy Niall is. A folyosó üres és meglepően tiszta a tegnap esti buli ellenére. Alvó testek felett kell átlépnem, ahogy elérem a földszintet.
- Niall? – hívom, remélve, hogy meghallom válaszát. Egyedül a nappaliban legalább húsz ember alszik. A padló tele van poharakkal és szeméttel. Amikor elérem a konyhát, megpróbálom kényszeríteni magamat arra, hogy ne takarítsam ki. Az egész diákszövetségi házat kitakarítani ez után a buli után bele fog telni egy napba. Szeretném látni Harryt, ahogy eltakarítja az összes szemetet, a gondolatra elfojtok egy nevetést.
- Mi olyan vicces? – megfordulok, és természetesen Harry lép be a konyhába egy szemetes zsákkal a kezében. Végigsöpri karjával a pultot, belelökve a poharakat a zsákba.
- Semmi… Niall is itt él? – figyelmen kívül hagy, és folytatja a takarítást. Ő az egyetlen, aki ébren van és takarít. Remek, megérdemli, hogy kitakarítsa ezt az egész rendetlenséget. – Itt lakik? – kérdezem újra, türelmetlenebbül ezúttal. – Minél hamarabb elmondod, hogy Niall itt lakik-e, annál hamarabb elmehetek.
- Most már figyelek, de nem, nem lakik itt. Úgy néz ki, mint egy diákszövetségi tag szerinted? – vigyorog.
- Nem, de te sem – csattanok fel, mire az álla megfeszül. Figyelmen kívül hagyja megjegyzésemet, és folytatja a takarítást. – Van a közelben buszmegálló? – kérdezem, nem számítva a válaszára.
- Igen, körülbelül egy háztömbnyire innen.
- El tudnád mondani, pontosan hol van?
- Nem nehéz megtalálni.
Szemet forgatok, majd kisétálok a konyhából. Tegnap este Harry bunkó megjegyzéseinek pillanatnyi hiánya nyilvánvalóan egyszeri dolog volt, ma rákapcsol elég rendesen. Az után az este után nem tudok a közelében lenni. Felébresztem Tristant, és visszamegyünk a földszintre.
- Harry azt mondta, van egy buszmegálló a háztömb környékén – mondom neki, mire elneveti magát.
- Semmiképp nem buszozunk, ő fog visszavinni minket. Valószínűleg csak szívatott – mondja. – Harry, készen vagy, hogy visszavigyél minket most? Szétmegy a fejem.
- Igen, persze, csak egy pillanat – mondja, mire horkantok. Legalább Tristannal kedves, kíváncsi vagyok, mióta barátok.
A visszaút alatt a kollégiumba, Tristan végig énekel, bármilyen metál zene is megy a lejátszóban, és Harry lehúzza az ablakokat, a kérésem ellenére, hogy tekerje fel őket. Csendben marad egész úton, ész nélkül dobol hosszú ujjaival a kormányon.
- Később jövök, Tristan – mondja, Tristan pedig kimászik az anyósülésből. Bólint, majd int, ahogy kinyitom az ajtómat. – Viszlát, Lewis – vigyorog, mire szemet forgatok, és követem Tristant vissza a kollégiumba.

Chapter 11

Helló! :)

Több időm lett ma, mint gondoltam, úgyhogy itt a 11. fejezet, de mivel ez elég rövid, mindjárt kirakom a következőt is, úgyhogy ma kivételesen egy ilyen double update van :D

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 11

Szemei találkoztak az enyémmel, és észreveszem, hogy zöldek, nem igazán létesített szemkontaktust velem mostanáig. Gyorsan elnéz, mire elsétálok mellette, ki a fürdőszobából. Megragadja a karomat, nem gyengéden húz vissza.
- Ne érj hozzám! – kiáltom, és elrántom tőle a karomat.
- Sírtál? – kérdezi, hangszíne kíváncsi. Ó, nagyszerű, itt vagyunk megint, ahol az emberek gúnyt űznek belőlem, mert olyan fiú vagyok, aki sír.
- Csak hagyj egyedül, Harry – elém áll, felém magasodva megakadályozza, hogy tovább menjek. Nem bírom tovább a játékát. – Harry, kérlek. Könyörgök, ha van benned egy kis tisztesség, akkor békén hagysz. Csak hagyd meg magadnak a bármilyen durva megjegyzésedet holnapra. Kérlek – könyörgök neki, szó szerint. Egy pillanatnyi zavarodottság tűnik fel a szemében, mielőtt beszélni kezd.
- Van egy szoba lent az előszobában, ahol aludhatsz, Tristan már ott van – mondja. Várok egy percet, hogy mondjon még valamit, de nem teszi. Csak bámul rám.
- Oké – felelem, mire eláll az utamból.
- A harmadik ajtó balra – utasít, és lesétál ez előszobába. – Jó éjt, Lewis – hallom, ahogy eltűnik a hálószobájában. Mi a franc volt ez? Harry durva megjegyzések nélkül? Tudom, hogy visszakapom, ha látom holnap. Valószínűleg már tervezi az összes rosszindulatú megjegyzését, amit nekem szán.
A harmadik szoba balra egyszerű, sokkal kisebb, mint Harryé, két kis ággyal. Inkább egy kollégiumi szobának néz ki, mint a nagyszoba, ami Harryé. Talán ő a vezető, vagy valami? A sokkal valószínűbb magyarázat, hogy mindenki fél tőle, és kiharcolta magának a legnagyobb szobát. Tristan végigfekszik az egyik ágyon, így le tudom rúgni a cipőmet, és betakarni őt az egyik takaróval, mielőtt lefekszem a másik ágyra. Gondolataim szanaszét vannak, ahogy elalszom, fecskéket és zöld szemeket képzelek el, amik beszivárognak az álmaimba.

Chapter 10

Helló! :)

Hát csak nem bírom ki, hogy ne dumáljak a részek előtt, remélem nem bánjátok :D Ennek a vége is eléggé függő, nem tudom, mennyire lesz időm holnap frissíteni, de azért igyekszem. És mit szóltok a You & I kliphez? Szerintem leírhatatlan, mennyire jó lett. Mint mindig, most is tökéletes lett a fiúktól. Már csak a rekordot kellene megdönteni...

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 10

- Azt kérdeztem, mi a francot csinálsz a szobámban? – mondja Harry újra, olyan durván, mint először. Hosszú lábai felém lépkednek, kikapja kezeim közül a könyvet, és visszarakja a polcra. A gondolataim kavarognak. Megköszörüli a torkát, majd kezével integet az arcom előtt.
- Niall mondta, hogy hozzuk Tristant ide – hangom alig hallható. Egy lépéssel közelebb jön, majd vesz egy mély lélegzetet. Az ágya felé mutatok, mire szemei követik a kezemet. – Túl részeg és rosszul volt, ezért Niall mondta…
- Hallottam elsőre is – szakít félbe. Beletúr a hajába, egyértelműen ideges. Miért érdekli annyira, ha az ő szobájában vagyunk? Várjunk…
- Te tagja vagy ennek a diákszövetségnek? – kérdezem őt. Nem tudom elrejteni a döbbenetet a hangomban. Harry messze van attól, amit elképzelek egy diákszövetséges fiúról.
- Ja… és? – válaszol, és még közelebb lép. A hely köztünk kevesebb, mint két lépés. Megpróbálok hátrébb menni, de nekiütközöm a könyvespolcnak. – Ez meglep, Lewis?
- Ne hívj Lewis-nak.
- Ez a neved, nem? – vigyorog rám tudva, hogy nem, hangulata valamivel jobb.
Sóhajtok, majd elfordulok tőle, fogalmam sincs, hova megyek, de szükségem van, hogy elmenjek Harrytől, mielőtt megütöm őt. Vagy elsírom magam. Ez egy hosszú nap volt, szóval nagy valószínűséggel sírnék, mielőtt megütöm őt. Miért vagyok ilyen érzelmes fiú? Nagyon utálom ezt.
- Nem maradhat itt – mondja Harry, ahogy elérem az ajtót, mikor megfordulok, látom, az ajkában lévő kis piercinget a fogai között. Mi késztette arra a döntésre, hogy lyukat csináltasson az ajkába és a szemöldökébe? Fájdalmas lehetett.
- Miért nem? Azt hittem, barátok vagytok.
- Azok vagyunk, de senki nem maradhat a szobámban – mondja, és karba teszi kezeit. Bátornak és bosszúsnak érzem magam, felnevetek.
- Ó, látom. Szóval csak azok a lányok jöhetnek be a szobádba, akik randiznak veled? – ahogy a szavak elhagyják a számat, mosolya megnő.
- Az nem az én szobám volt. Azt próbálod elmondani, hogy randizni akarsz velem? A fiúkat is szeretem, de bocs, nem igazán vagy az esetem – mondja, mire meglepődöm. Nem láttam Harryt olyan biszexuális típusnak.
- Én… te nem… - nem találom a szavakat. Heteró vagyok, de fáj, hogy ilyen nyíltan volt bunkó. – Hát, akkor átviheted őt egy másik szobába, és meg fogom találni az utat vissza a kollégiumba – felelem, majd az ajtó felé indulok.
- Jó éjt, Lewis – mondja, ahogy bevágom az ajtaját.
Nem tudok megálljt parancsolni a könnyeknek, ahogy leérek a lépcsőn. Utálom a főiskolát eddig, és az órák még el sem kezdődtek. Miért nem kaphattam egy szobatársat, aki olyan, mint én? Aludnom kellene most, készülni a hétfői órákra. Nem tartozom az olyan bulikhoz, mint ez, és egyértelműen nem tartozom az effajta emberekhez. Kedvelem Tristant, de nem tudom kezelni ezeket a bulikat és az olyan embereket, mint Harry. Harry egy rejtély számomra, miért kell neki mindig bunkónak lennie? És miért vannak olyan könyvei? Kizárt, hogy egy bunkó, tiszteletlen, tetovált barom, mint Harry, élvezné azokat az elképesztő könyveket. Az egyetlen dolog, amit el tudok képzelni róla egy sörösüveg hátuljának olvasása, talán. Nem hiszem, hogy visszatalálok a kollégiumba, azt sem tudom, hol vagyok, és tippem sincs, hol található ez a ház. Minél többet gondolok a ma esti döntéseimre, annál stresszesebbé és frusztráltabbá válok.
Nagyon át kellett volna gondolnom ezt, pontosan ez az, amiért szeretek előre tervezni, hogy elkerüljem az olyan dolgokat, mint amik most történnek. Mikor elérem a lépcső alját, megtörlöm a szemeimet, és ismerős arcok után keresek, de egyet sem találok. Talán az egyik emeleti hálószobában kellene aludnom a földön? Legalább tizenöt szoba van fent, talán szerencsés leszek, és senki nem fog bejönni. De tudom, jobb, ha meggondolom magam. Erőfeszítéseim ellenére, hogy bátor arcot öltsek fel, nem tudom elrejteni az érzéseimet. Visszafutok az emeletre, megkeresem a fürdőszobát, majd leülök a padlóra, fejemet a térdeimre hajtom, és hívom Natalie-t újra. A második csörgésre felveszi.
- Lou? Késő van, jól vagy? – mondja, hangja fáradtan cseng.
- Igen… nem… Elmentem egy hülye buliba a szobatársammal, és most beragadtam egy diákszövetségi házba, nincs hol aludnom, és nem tudok visszamenni a szobámba – zokogok. Tudom, hogy a problémám nem élet-halál kérdése, de túl csalódott vagyok magammal szemben, hogy ebbe a helyzetbe kerültem.
- Egy buli? Azzal a tetovált fiúval? – kérdezi, és meglepetten hangzik.
- Igen… de ki van ütve.
- Woah, miért is lógsz vele? Ő annyira… csak nem olyan, akivel lógnod kellene – mondja, és ez irritál. Azt akartam, hogy azt mondja, minden rendben lesz, a holnap egy új nap, vagy valami, ehelyett ítélkezik.
- Nem ez a lényeg, Nat – magyarázom. Az ajtókilincs nyikorogni kezd, mire felülök. – Egy pillanat – szólok ki, és megtörlöm a szemeimet, de még mindig pirosak és puffadtak. Könnyen meg lehet mondani, hogy sírtam. – Visszahívlak, Natalie, valakinek szüksége van a fürdőre – mondom, majd leteszem a telefont, mielőtt tiltakozhatna. Egy türelmetlen kopogás hangzik az ajtón, és nyögök, ahogy kinyitom azt, megtörölve a szememet újra. – Azt mondtam, egy pill… – megállok, amikor szemeim találkoznak Harryével.

Chapter 9

Sziasztok! :)

Itt is a 9. fejezet, ahogy ígértem, bár a vége ennek is olyan, hogy nagyon hamar kellene a következő, úgyhogy talán holnap valamikor tudom hozni. Remélem, élvezitek a szünetet, majd megpróbálok minél többször frissíteni, hogy ettől is jobb legyen :)

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 9

- Szólj, ha bármire szükséged van – mondja Niall. Olyan rendes fiú, kíváncsi vagyok, miért lóg olyan sokat Harryvel?
- Segítenél megkeresni Tristant? – kérdezem, mire elkezd nevetni. Felemeli kezét a levegőbe, és a másik szobába mutat. Eláll a lélegzetem, ahogy megpillantom őt. Tristan, egy másik sráccal és lánnyal, táncolnak az asztalon a nappaliban. Egy részeg lány felmászik és csatlakozik hozzájuk, Tristan kezei megmarkolják a csípőjét. Arra számítok, hogy ellöki Tristan kezeit, de csak mosolyog, és Tristan hozzádörgöli magát a lányhoz. Ó.
- Louis, csak táncolnak – mosolyog Niall, és elneveti magát nyugtalan arckifejezésemen. Ők nem csak táncolnak, egymáshoz dörgölőznek és tapogatják egymást.
- Ja… tudom – mondom, akármennyire szokatlan is nekem. Natalie és én nem táncoltunk még így ezelőtt, pedig már két éve együtt vagyunk. Natalie! Mikor előhúzom a telefonomat, három üzenetem van tőle.
*Ott vagy, Louis?*
*Hahó? Jól vagy?*
*Louis? Felhívjam anyukádat? Kezdek aggódni*
Tárcsázom őt, amilyen gyorsan csak tudom, imádkozom, hogy még nem hívta fel anyát. Nem veszi fel, így írok neki SMS-t, biztosítva arról, hogy jól vagyok, és megkérem, ne hívja fel anyát. Ki fog akadni, ha rájön, hogy egy buliban vagyok egy diákszövetségi házban az első fősulis hétvégémen.
- Sziaaaa… Louis! – Tristan alig érthetően ejti ki a nevemet, ahogy besétál a konyhába. Karját átveti a vállamon, miközben kissé ide-oda dülöngél. – Jól szórakozol ezen a bulin? – vigyorog. Nyilvánvaló, hogy túlságosan is részeg. – Azt hiszem, szükségem van… a szoba elkezd költeni… úgy értem, forogni – nevet, és teste előre dől.
- Rosszul lesz – mondom Niallnek, és karját a vállunkra tesszük.
Gyakorlatilag felhúzzuk őt a lépcsőn, majd Niall kinyit egy ajtót, egy fürdőszoba. Persze amikor szükségem volt egyre, nem találtam. Leültetjük Tristant a padlóra, a WC elé, és egyből elkezd hányni. Elnézek és befogom az orromat, próbálom nem elhányni magamat. Több hányás után, mint amit kezelni tudok, abbahagyja, és elveszi a törülközőt Niall kezéből.
Segítünk Tristannak elsétálni a szobába, végig a folyosón, és lefektetjük őt az ágyra. Pánikolok, ahogy Niall elkezd elmenni. Nem hagyhatom őt itt kiütve egy random ágyon.
- Itt maradhatsz vele – mondja Niall, mintha olvasna a fejemben.
- Köszönöm – mondom neki, mire elmosolyodik és elhagyja a szobát. Átvizsgálom a környéket, majd észreveszem, hogy egy könyves polc befedi az egyik falat. Elsétálok a könyvekhez és megkeresem a címeket, mély benyomást tett rám ennek a gyűjteménynek a tulajdonosa, sok klasszikus van itt, beleértve az összes kedvencemet. Megfogom az Üvöltő szeleket, és kihúzom a polcról. Rossz állapotban van, az oldalak megmutatják, mennyiszer olvasták már.
- Mi a francért vagy a szobámban? – dörmögi egy mérges hang. Felismerem az akcentusról most már. Harry.

Chapter 8

Helló! :)

Meg is hoztam a következő részt, gondolom, eléggé vártátok az előző vége után :D A 9. fejezetet nem ígérem holnapra, úgyhogy szerintem majd csak pénteken lesz új. És ugye kaptam itt két díjat, de mivel ez nem az én történetem, csak fordítom, ezért nem igazán érzem jogosnak, hogy én kapom, de persze ki fogom rakni, csak nem ezen a blogon. Ide nem szeretnék csinálni külön oldalt, úgyhogy a They don't know about us című blogomon lesz majd kint, ha egyszer lesz rá időm. Remélem, megértitek, és hogy ez nem lesz probléma senkinek :)

Kellemes olvasást és jó szünetet! :) Xx

Chapter 8

A lány megfordul és rám néz, ahogy próbálom elmozdítani a lábamat, de nem megy.
- Segíthetek? – mosolyog önelégülten. Harry felül vele, még mindig a törzsén van. Arca sima, nem szórakozott vagy zavart, vagy bármi. Mindig ilyen helyzetbe keveredik szerintem.
- Ó… Uhmm… Nem, bocs. Csak a fürdőszobát keresem, valaki leöntött egy itallal – magyarázom gyorsan. Ez elég kellemetlen, de nem meglepő. A pink hajú lány és Harry tökéletesek egymásnak. Mindkettő tetovált és mindkettő bunkó.
- Oké? Akkor menj, és találd meg a fürdőt – mondja, mire bólintok, elhagyom a szobát. Miután becsukom az ajtót, nekidőlök. Eddig a főiskola nem szórakoztató. Nem értem, hogy lehet egy bulit, mint ezt, szórakoztatónak tekinteni. Ahelyett, hogy megpróbálnám megkeresni a fürdőszobát, eldöntöm, lemegyek a konyhába, és ott törlöm meg magam. Az utolsó dolog, amit akarok, kinyitni egy másik ajtót, és részeg, hormonálisan túltengő fiatalokat találni egymáson. Újra.
Nem nehéz megtalálni a konyhát, de túlzsúfolt az emberektől, mivel a legtöbb alkoholt kínáló vödör a pulton van. El kell nyúlnom egy barna hajú lány közelében, aki éppen a mosogatóba hány, hogy megragadjam a papírtörlőt és benedvesítsem. Ahogy áttörlöm a pólóm, kicsi, fehér pelyhek borítják be a vizes részt az olcsó papírtörlőből, még rosszabbá téve a helyzetet. Felnyögök, majd a pultnak dőlök.
- Jól szórakozol? – hallom, ahogy Niall mondja. Megkönnyebbülök, hogy látok egy ismerős arcot. Édesen mosolyog, és kortyol egyet az italából.
- Nem annyira… Meddig tartanak ezek a bulik általában?
- Egész este… és a fél nap holnap – nevet, mire eltátom a számat. Mikor akar Tristan elmenni? Remélem, hamarosan.
- Várj, ki fog visszavinni minket a kollégiumba? – kérdezem, miközben véres szemeibe nézek.
- Nem tudom. Vezetheted az autómat, ha akarod – ajánlja, mire sóhajtok.
- Nem vezethetem az autódat, ha lerobbanok vagy félreállítanak részeg fiatalkorúakkal az autóban, nagy bajba kerülnék – nem tudom, és nem akarom elképzelni anyám arcát, ahogy kihoz a börtönből.
- Nem hosszú út, csak el kellene vinned az autómat. Nem is ittál. Különben itt fogsz maradni, hacsak nem akarod, hogy vezessek. Körbekérdezhetek, hátha valaki…
- Nem, rendben van. Ki fogom találni – ez a buli percről-percre problémásabbá válik.

Chapter 7

Sziasztok! :)

Hát, mégis úgy alakult, hogy hétvégén nem volt időm frissíteni, amit sajnálok, de be voltam táblázva. Most viszont itt a fejezet, aminek a vége megint eléggé függő :D Holnap nem tudom még, hogy lesz-e időm hozni a következőt, ha nem jelentkeznék, akkor szerintem szerdán.

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 7

Harry már el is tűnt a házban, és remélem, nem látom őt újra az este hátralévő részében, a többi embert nézve valószínűleg nem fogom. Követem Tristant és Niallt a zsúfolt házba, majd valaki a kezembe ad egy piros poharat. Próbálom mondani, hogy „Nem, köszönöm”, de már elmentek, úgyhogy leteszem a poharat a pultra, és tovább sétálok. Elérünk egy embercsoportot, akikről automatikusan azt feltételezem, hogy Tristan barátai. Mindegyik tetovált, mint ő, egy sorban ülnek a kanapén, és természetesen Harry is ott van, a kanapé jobb karján ül. Felismerem a vörös hajút, Steph volt a neve, azt hiszem, akivel tegnap találkoztam. Ahogy Tristan bemutat engem a csoportnak, próbálom elkerülni, hogy Harryre nézzek.
- Ő itt Louis, a szobatársam. Csak tegnap érkezett ide, szóval gondoltam, elhoznám, hogy szórakozzon az első hétvégéjén a WSU-n – mondja nekik.
Egyenként bólogatnak vagy mosolyognak rám. Mindannyian nagyon barátságosak, kivéve Harryt, természetesen. Egy fiú, olíva tónusú bőrrel, nyújtja felém kezét, és megrázza az enyémet. Kezei egy kicsit hidegek a piros pohártól a kezében, de mosolya meleg. Azt hiszem, nyelvpiercingje van, de nem vagyok biztos benne.
- Zayn vagyok, mit tanulsz? – kérdez engem. Észreveszem, hogy szeme végigméri a ruhámat és mosolyog egy kicsit, de semmit nem mond.
- Angol szakos vagyok – mosolygok büszkén. Hallom, hogy Harry horkant, de figyelmen kívül hagyom őt.
- Fantasztikus, én még nem döntöttem – nevet Zayn, amihez én is csatlakozom. Hogy lehet bizonytalan a főiskolán? Azóta tudom, hogy angol szakos leszek, amióta az eszemet tudom.
- Kérsz inni? – kérdezi.
- Ó, nem, nem iszom – mondom neki, mire megpróbálja elrejteni mosolyát.
- Hagyjátok, hogy Tristan idehozzon egy kis prűd fiút egy diákszövetségi buliba – morogja egy vékony, pink hajú lány az orra alatt.
Tettetni fogom, hogy nem hallottam, így nem kell a visszavágásra gondolnom. Prűd? Nem vagyok prűd. Keményen tanultam és dolgoztam, hogy itt legyek, ahol vagyok, és anya egész életében dolgozott, hogy megbizonyosodjon arról, jó jövőm lesz, szóval túl rossz, ha azt gondolja, prűd vagyok, mert nem teszem tönkre magam tetkókkal vagy hajfestéssel.
- Megyek, szívok egy kis friss levegőt – mondom, és megfordulok, hogy elsétáljak.
- Akarod, hogy menjek? – szól utánam Tristan.
Megrázom a fejem, majd az ajtó felé indulok. Tudtam, nem kellett volna beleegyeznem, hogy eljöjjek bulizni. Lehetnék most a pizsamámban, összegömbölyödve az ágyban egy novellával. Skype-olhatnék Natalie-val, aki szörnyen hiányzik, bármit tudnék csinálni, és az jobb lenne, mint kint ülni ezen a borzasztó bulin egy csomó részeg idiótával. Úgy döntök, írok Natalie-nak.
*Hiányzol. A főiskola nem szórakoztató eddig.* Elküldöm, és egy kőfalra ülve várom válaszát. Részeg lányok csoportja sétál el vihogva és szinte felesve a saját lábukban, milyen visszataszító. Remélhetőleg nem mindenki ilyen a főiskolán.
*Miért nem? Te is hiányzol, Lou. Bárcsak ott lehetnék veled.* Mosolygok szavain.
- Francba, bocs – mondja egy férfihang, egy pillanattal később pedig érzem, hogy hideg folyadék áztatja el a pólóm elejét. A srác botladozik, majd felhúzza magát. – Az én hibám, tényleg – motyogja, és leül.
Ez a buli nem lehet ennél rosszabb. A pólóm el van ázva Isten tudja, milyen fajta alkoholtól, és nincs semmim, amire átcserélhetném. Sóhajtok, felkapom a telefonomat, majd besétálok, hogy megkeressem a fürdőszobát. Átverekszem magam a zsúfolt termen, és megpróbálok kinyitni minden ajtót útközben, egyik sem mozdul. Gondolni sem akarok arra, hogy mit csinálnak az emberek a szobákban. Az emelet felé indulok, és folytatom a fürdőszoba keresését. Végre az ajtók egyike kinyílik, sajnos ez nem a fürdő, hanem egy hálószoba, és még nagyobb szerencsétlenségem, hogy Harry fekszik az ágyon, rajta a pink hajú lánnyal.

Chapter 6

Sziasztok! :)

Ahogy ígértem, itt is a rész mára, de a hétvégén fogalmam sincs, lesz-e időm frissíteni, ugyanis végig be vagyok táblázva. Holnap biztosan nem tudom hozni a 7. fejezetet, és a vasárnapban se vagyok biztos, talán estefelé vagy valamikor délután annyi időm lesz, de ezt se mondom száz százalékra. Nem egy hosszú rész, meg a vége is olyan, hogy azonnal kellene a következő, szóval azért igyekszem :D

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 6

Bezselézem a hajamat, hogy a tökéletes oldalra söpörjem a homlokomon, majd lelapítom a kilógó szálakat.
- Akarsz használni egy kis szemceruzát? – kérdezi Tristan, mire újra a tükörbe nézek.
Soha nem értettem, miért szereti néhány fiú a szemceruzát, vagy ’guy liner’, ahogy pár ember ember mondja. El sem tudom képzelni anyukám reakcióját, ha viselnék egy kicsit. Szerencséjére nem tervezem.
- Nem, köszönöm – mondom megrázva a fejem.
- Biztos vagy benne? A szürke nagyszerűen nézne ki a kék szemeiddel – feleli feltartva egyet a három ceruzából, ami a kezében van.
- Biztos vagyok benne – mondom. Vállat von, és visszarakja a ceruzákat a pultra. A telefonja rezeg, felveszi az ágyáról.
- Niall itt van – tájékoztat Tristan, majd felveszem a barna cipőmet, amin elidőzik a szeme, de nem szól semmit.
Niall kint vár az épület előtt, rock zene üvölt ki a letekert ablakokon. Önkéntelenül is körülnézek, és látom, hogy mindenki bámul. Lehajtom a fejem, és csak amikor felnézek, akkor látom meg Harryt felegyenesedni az első ülésen. Le kellett hajolnia. Ugh. Nem tudom, miért, de kényelmetlenné tesz.
- Sziasztok – köszönt minket Niall, Harry pedig figyel a visszapillantóból, ahogy bemászok Tristan mögött, így beragadok Harry mögött ülve.
- Ugye tudod, hogy bulizni megyünk, és nem templomba, Lewis? – mondja Harry egy önelégült mosollyal.
- Ne hívj úgy, nem Lewis a nevem. Louis – figyelmeztetem, honnan tudja az egyik legutáltabb „becenevemet”?
- Hogyne, Lewis – mondja, mire haragos tekintettel nézek a tarkójára. Nem éri meg, hogy az időmet és energiámat vesztegessem rá.
Éveknek tűnő idő után megállunk egy hatalmas, kétemeletes háznál, aminek oldalán túlnőtt szőlő burjánzik fel. THEXA XI van felfestve fekete betűkkel a masszív házra.
- Ez nagyon nagy, mennyi ember lesz itt? – nyelek egyet. A gyep tele van piros poharakat tartó emberekkel, kilógok innen.
- Remélhetőleg rengeteg – mondja Harry, majd kiszáll az autóból.
Nézem, ahogy több ember lepacsizik vele, és megrázzák Harry kezét. Senkit nem látok, aki ennyire tetovált, mint ő, kivéve Niall és Tristan. Talán szerezhetek néhány barátot itt ma este.
- Jössz? – kérdezi Tristan, bólintok, és kimászok az autóból, majd kisimítom a pólómat újra.

Chapter 5

Helló! :)

Bár valami iszonyat hosszú napom volt, mégis sikerült hoznom a következőt. A 6. fejezet szerintem már ékezik is holnap, hiszen péntek lesz, nincs különösebb dolgom. Nagyon örülök, hogy ennyi pipát, kommentet, kattintást és olvasót kaptam ez alatt a néhány nap alatt, csak így tovább! ♥

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 5

Szerencsére Harry elmegy, így Tristan és én meg tudjuk vitatni a bulit. Több részletre van szükségem.
- Hol van a buli? Gyaloglótávolságon belül van? – kérdezem, ahogy elrendezem a könyveimet a polcon ábécé sorrendben. Ez egy szokásom.
- Technikailag ez egy diákszövetségi buli, az egyik legnagyobb diákszövetségi házban itt. A kampuszon kívül van, szóval nem fogunk sétálni, de Niall felvesz minket – mondja nekem, és hálás vagyok, amiért nem Harry lesz az, még akkor is, ha tudom, hogy ott lesz, az utazás vele kényelmetlennek tűnik és majdnem kibírhatatlannak. Miért ilyen bunkó? Ha van valami, amiért hálás lehetne az az, hogy nem ítélem el, amiért tönkreteszi a testét a lyukakkal és tintával. Talán elítélem őt egy kicsit, de nem az arcába legalábbis. Ez is csak azért van, mert olyan házban nőttem fel, ahol a tetkók és piercingek nem volt elfogadottak, mindig meg volt fésülve és be volt zselézve a hajam, a ruháim pedig tiszták és kivasaltak voltak. Úgy, ahogy lenniük kell.
- Hallottad, amit mondtam? – kérdezi Tristan, és felnevet.
- Bocs… mi? – nem vettem észre, hogy elkalandoztak a gondolataim.
- Azt mondtam, készülődjünk, így ott lehetünk, mielőtt minden móka megtörténik – mondja. Ez az egész olyan furcsa, folyton körülnézek valakiért, aki előugrik egy kamerával és elmondja, hogy ez egy vicc. Eltátom számat a pólóját meglátva, az ujjai ki vannak vágva, hogy ujjatlan felső legyen, fehér színű, feketével ráírva, hogy ’fuck this’. Soha nem viselnék valamit egy ilyen méltatlan írással rajta. Felvesz egy rendkívül szűknek kinéző fekete nadrágot, és összeborzolja a már eddig is rendezetlen haját. Piros Converse-t visel, és feltesz egy réteg szemceruzát.
- Fájtak a tetkóid? – kérdezem őt, ahogy kigombolom gesztenyebarna gombomat, és leveszem khaki nadrágomat.
- Az első kicsit igen, de nem olyan rossz, mint gondolod. Majdnem olyan, mintha egy méh megcsípne újra és újra – von vállat. Ouch.
- Szörnyen hangzik – mondom neki, mire felnevet. Eszembe jut, hogy talán Tristan olyan furcsának talál engem, mint én őt.
- Nem ezt fogod viselni, ugye? – kérdezi, és a ruháimra néz.
Kezem végigcsúszik az anyagon, ez a kedvenc pólóm, és nem hoztam magammal sok ruhát. Mivel kihagytam ma, hogy elmenjek a boltba, időt kell szakítanom rá a héten. Le kell jegyeznem, mielőtt elfelejtem.
- Mi a baj a pólómmal?  - próbálom elrejteni, mennyire meg vagyok sértve. A gallér a pólón felér a nyakamig, és a nadrág eléri a lábfejeimet, ahogyan azt kell.
- Semmi, azt hiszem. Csak egy kicsit elegáns ez egy bulira. Kölcsönvehetsz valamit az enyéimből, ha szeretnél? – ajánlja, és én nevetek.
- Nem, köszi. Jó lesz ez – mondom neki, majd megfordulok, hogy lehúzzam a pólómat.

Chapter 4

Helló! :)

Pont kijött úgy, hogy lett annyi időm, hogy ide kirakjam a következőt, ennek gondolom, örültök :D Egyébként amíg utol nem érjük az angol After Larryt, gyorsabban jönnek a részek, mondjuk jelenleg 9 fejezettel vagyok lemaradva a fordítással, de csinálom, ahogy tudom. Nem hinném, hogy holnap lesz időm frissíteni, szóval szerintem esetleg csütörtökön jön a következő, de még ebben sem vagyok teljesen biztos. A kommentekért és a rengeteg kattintásért nagyon hálás vagyok, csak így tovább! ♥ És nem is húzom tovább az időt, gondolom, eléggé kíváncsiak vagytok, hogy mi történik a szobában :D

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 4

- Um… hol van Tristan? – hangom egy kicsivel magasabb, mint akartam. Kezeim szorosabban fogják a törülköző anyagát, és szemeimmel megbizonyosodom róla, hogy biztosan takar-e. Soha nem éreztem magam kényelmesen valakivel, aki kitárulkozva lát engem, nem csak fiúk előtt, és főleg nem fiúk előtt, nem tudom.
- Nem tom’ – motyogja, és bekapcsolja a kis lapos képernyőt Tristan szekrényén. Mégis mit csinál itt, ha nem tudja, hol van Tristan? Nincs neki saját szobája? Megharapom a nyelvem, próbálva megtartani magamnak durva megjegyzéseimet.
- Oké? Nos, nem tudnál… elmenni vagy valami, hogy felöltözhessek? – rájövök, nem vette észre, hogy törülközőben vagyok, ha mégis, talán nem zavarja őt.
- Nem mintha leskelődnék – gúnyolódik, majd átfordul a másik oldalára, kezei betakarják az arcát. Brit akcentusa van, akkor miért van Washingtonban? Bizonytalan vagyok, hogy mit mondjak goromba megjegyzésére, megsértődöm és elsétálok a szekrényemhez. Talán heteró, és ez az, amit értett az alatt, hogy „Nem mintha leskelődnék”, vagy ez, vagy azt gondolja, hogy csúnya vagyok. Sietősen felhúzom a bokszeremet, amit egy kék póló és egy khaki rövidnadrág követ.
- Készen vagy már? – kérdezi. Ennyi volt.
- Tudnál még tiszteletlenebb lenni? Úgy értem, őszintén, az ÉN szobámban vagy, amíg öltözködöm, és még van merszed bunkónak lenni velem? Semmit nem csináltam veled, mi a problémád? – mondom nyersebben, mint akartam, de látva meglepődött arcát, nyers szavaimnak megvolt a kívánt hatása a tetovált fiún.
Ahogy én gondolom, bocsánatot fog kérni, erre nevetésben tör ki. Rám néz és csak nevet. Nevetése nem lenne idegesítő, ha nem lenne ilyen bunkó. Gödröcskéi előbukkannak, ahogy folytatja a nevetést, és idiótának érzem magam, nem tudom, mit csináljak vagy mondjak. Általában nem szeretem a konfliktusokat, és úgy néz ki, ez a fiú az utolsó ember, akivel vitába szállnék. Az ajtó kinyílik, és Tristan robban be.
- Sajnálom, hogy késtem. Pokolian másnapos vagyok – mondja, és rám néz, majd át Harryre. – Sajnálom, Lou, elfelejtettem mondani, hogy Harry átjöhet – von vállat bocsánatkérően.
Szeretném azt hinni, hogy én és Tristan jól tudnánk kezelni ezt a szobatárs dolgot, de a választása barátok terén, csak nem vagyok biztos benne.
- A barátod udvariatlan – a szavak kiesnek a számból. Harry nevetésben tör ki, mire Tristan mogorván néz rá.
- Mit mondtál neki? – kérdezi, mielőtt szemet forgat a nevető fiúra. – Harrynek van egy… egyedi beszélgetési módja – magyarázza. Lényegében azt mondja nekem, hogy durvának lenni csak Harry, ez csak ő. Nagyszerű. Harry csatornát vált és vállat von.
- Buli lesz ma este, jönnöd kellene velünk, Louis – ajánlja Tristan. Itt az én időm nevetni rajtuk.
- A bulizás nem igazán az én világom, plusz vennem kell pár dolgot a szobába.
- Gyerünk, ez csak egy buli! Főiskolán vagy már, egy nem fog fájni. Hogy fogsz eljutni az üzlethez egyébként? Azt hittem, nincs autód – kérdezi. Én csak nem mehetek el bulizni.
- Senkit nem fogok ott ismerni, emellett skype-olni akartam Natalie-val – mondom neki, erre Harry elkezd nevetni megint. – És busszal akartam menni az üzlethez.
- Nem akarhatsz busszal menni szombaton! Azok tele vannak, Harry ki tud dobni téged hazafelé menet… ugye, Harry? És ismerni fogsz minket a partin. Csak gyere… szórakozunk! – könyörög.
Csak egy napja ismerem őt, meg kellene bíznom benne? Tudom, hogy a megjelenése ellenére kedves. De egy buli?
- Nem tudom… és nem, nem akarom, hogy Harry elvigyen az üzlethez – mondom, mire megfordul egy szórakozott arckifejezéssel.
- Ó, ne! Tényleg nagyon vártam, hogy veled lógjak – jegyzi meg, hangja tele van szarkazmussal. Meg kell küzdenem a késztetéssel, hogy megdobjam egy lámpával a göndör fejét. – Gyerünk, Tristan, tudod, hogy ez a fiú nem fog megjelenni egy bulin – nevet, és valamilyen okból kifolyólag be akarom neki bizonyítani, hogy téved.
- Tulajdonképpen, elmegyek – mondom mosolyogva, ahogy csak tudok. Harry újra nevet, Tristan pedig felemeli a kezét egy ötösre, amit elfogadok.
- Jól fogod magad érezni, ígérem – mondja.

Chapter 3

Sziasztok! :)

Hála az égnek, elmaradt a faktom, így előbb hazaértem és végeztem a dolgaimmal, tehát tudtam hozni az új részt. Eléggé függő lett a vége, szóval minél előbb igyekszem a következővel, nem mondom biztosra a holnapot, de szerintem legkésőbb szerdán itt lesz. Ó, és kommenteket szívesen fogadok, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre erről a sztoriról, mivel én nagyon szeretem. Az olvasókat pedig üdvözlöm, nagyon örülök, hogy egyre több lesz! ♥

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 3

Anya egy órás figyelmeztetése után a partik ellen, és fenyegetése után, hogy mi történne, ha teherbe ejtenék egy lányt, végre elmegy. Megölel és megpuszil búcsúzóul, majd szól Natalie-nak, hogy megvárja őt az autóban.
- Hiányozni fog, hogy mindennap a közelemben legyél – mondja lágyan, mire karjaimba húzom. Belelélegzem parfümét, az egyiket, amit két karácsonyra is vettem neki egymás után, és sóhajtok. Hiányozni fog az illata.
- Te is hiányozni fogsz, de mindennap beszélni fogunk – mondom neki, és szorosabban ölelem. – Azt kívánom, bárcsak itt lennél ebben az évben – mondom, mire nyakamhoz simul. Csak pár centivel vagyok magasabb nála, de szeretem, hogy nem tornyosulok fölé. Megcsókol búcsúzóul, ahogy anya dudál. Miután Natalie és anya elmegy, kipakolom a csomagjaimat, majd elterülök az ágyon. Máris egyedül érzem magam, és nem segít, hogy a szobatársam elment. Van egy olyan érzésem, hogy sokat lesz távol. Miért nem tudtam olyan szobatársat kapni, aki szeret bent maradni és olvasni, vagy tanulni? Azt hiszem, ez jó dolog is lehet, mert enyém lehet az egész kis szoba. Mielőtt lefeküdnék, előveszem a határidőnaplóm, leírom az óráimat erre a szemeszterre, és a lehetséges találkozókat az olvasóklubba, tervezem, hogy csatlakozom. Lejegyzek egy beszerző körutat holnapra, hogy vegyek pár dolgot a szobámba. A tény, hogy nincs még autóm, kicsit nehezebbé fogja tenni ezt, talán autót kellene keresnem. Elég pénzem van az érettségi ajándékokból, csak nem akarom a kocsi fenntartása miatti stresszt most. A kampuszon élek, szóval rengeteg busz jár erre. Végül is becsukom a határidőnaplóm, és elalszom.

A következő reggel Tristan nincs az ágyában. Szeretném megismerni őt, de talán mégsem kellene, ha az a fajta ember, aki kimarad egész éjszaka. Megfogom a tisztálkodási cuccomat, és a fürdőszoba felé tartok. Az egyik legkevésbé kedvelt dolog az egyetemi életben eddig a közös zuhanyzó. Kínos, de legalább nem koedukált. Ez az, amit feltételeztem, amíg elértem az ajtóig. Valóban van ott két alak, egy férfi és egy nő. Ugh. Lányok és fiúk a zuhanyzóban kínos lesz. Csak korábbra kell állítanom az ébresztőmet, amikor remélhetőleg üres lesz.
A zuhanyvíznek sokáig tart felmelegedni, és paranoiás vagyok, hogy valaki el fogja húzni a vékony zuhanyfüggönyt, ami elválasztja meztelen testemet a mindkét nemű résztől. Úgy tűnt, mindenki kényelmesen elvan a tény ellenére, hogy nem lehetnének itt. Az egyetemi élet furcsa eddig. A zuhanyfülke apró, kis akasztókkal, amikre a ruháimat rakhatom, amíg zuhanyozom. Gondolataim elkalandoznak Natalie-hoz és az otthoni barátaimhoz, zaklatott vagyok, így ahogy megfordulok, a könyökömmel megütöm a fogast, ami miatt a ruháim leesnek az ázott padlóra. A víz folyamatosan esik rájuk, teljesen eláztatva őket.
- Ugye csak viccelsz velem? – nyögöm magamnak. Elzárom a vizet, és a törülközőt magam köré tekerem, megragadom a nehéz, eláztatott ruháim kupacát, majd végigrohanok a folyosón, kétségbeesetten remélve, hogy senki nem lát meg. Elérem a szobámat, bedugom a kulcsot megnyugodva, egészen addig, amíg megfordulva meglátom a göndör hajú fiút elterülve Tristan ágyán.

Chapter 2

Helló! :)

Ahogy ígértem, itt a rész, egyelőre még nem tudom, mikor tudom hozni a következőt, de igyekszem minél előbb. A blogot lehet itt-ott reklámozni, de persze csak olyanoknak, akik szeretik Larryt, mert mint mondtam, nem hiányzik ide a veszekedés és utálkozás, remélem, megértitek :)

Kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 2

- Itt vagyunk! – sikkantja anya, ahogy behajtunk az egyetemhez. Olyan jól néz ki élőben, ahogy a katalógusokban és az interneten. Az épületek régiek és elegánsak egyszerre. A kampusz nagysága megfélemlítő, de remélhetőleg néhány hét múlva otthon fogom magam érezni. Az eligazítás rövid, és egyedül ülök, ahogyan szoktam. Egy látszólag kedves középkorú nő odaadja az egyetemi kulcsomat, és utamra ereszt. Már most szabadabbnak érzem magam, mint az elmúlt tizennyolc évben.
- Látni akarom a szobádat, mielőtt elmegyek, édesem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy főiskolás vagy! Az egyetlen fiam főiskolás tanuló, és a saját életét éli. Nem tudom elhinni – siránkozik anya, majd megtörli szemeit óvatosan, ügyelve a sminkjére. Natalie követ minket, ahogy viszem a csomagjaimat és navigálok végig a folyosón.
- B22… A C részen vagyunk – mondom nekik. Szerencsére meglátok egy nagy B-t festve a falra. – Itt le – utasítok, és követnek. Jó dolog, hogy csak pár ruhát, egy takarót és néhány kedvenc könyvemet hoztam, így nem kell túl sokat vinnem.
- B22 – puffogja anya. Túl magas sarkú cipőt viselt ehhez a hosszú úthoz, amit megtettünk. Becsúsztatom a kulcsot a régi, fából készült ajtóba, nyikorogva kinyílik, és anya lélegzete eláll. A szoba kicsi, két apró ággyal és íróasztallal. Szemeim anya lélegzetelállásának okára vándorolnak. A szoba egyik fele be van borítva zenei poszterekkel, többnyire bandák, amikről még soha nem hallottam, rajtuk tetoválásokkal és piercingekkel. Egy fiú végigfekszik az ágyon, szőke haja van, szemei kihúzva fekete szemceruzával, és a karját tetoválások fedik.
- Szia – mosolyog. – Tristan vagyok – mondja, majd felül.
- Sz… szia… Louis vagyok – fuldoklom szinte. Ő felnevet egy kicsit, és feláll.
- Üdvözöllek a WSU-n, ahol a szobák aprók és a partik óriásiak – hátrahajtott fejjel nevet. Anya szája elnyílik, Natalie pedig kényelmetlenül toporog. Tristan átsétál és bevon egy „tesóölelésbe”. Kopognak az ajtón, majd ledobom a csomagjaimat a padlóra.
- Gyere be! – kiáltja új szobatársam. Az ajtó kinyílik, és két fiú és egy lány sétál be. Lányok a fiúk körletében az első nap? Talán a WSU rossz döntés volt. Anya úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban elájulna.
- Szia, te vagy Tristan szobatársa? – kérdezi a vörös hajú lány. Nincs annyi tetkója, mint a másik két fiúnak, de azért van neki.
- Um… igen. Louis a nevem – sikerül kimondanom.
- Én Niall vagyok, ő pedig Steph – mondja a szőke fiú a lányra mutatva –, és imádni fogod ezt a helyet – mosolya meleg durva megjelenése ellenére.
- Kész vagyok – mondja Tristan, és felveszi a Conversét. Szemeim elvándorolnak a barna hajú fiúra. Haja gubancolódva göndörödik a fején, hátratolva a homlokán, és fém van a szemöldökében és az ajkán. Szemeim lemozdulnak a tintával borított karjára, amit feltár a fekete pólója. Várom, hogy bemutatkozzon, de nem teszi. Minden bizonnyal nem olyan barátságos, mint a többi barátja.
- Találkozunk még, Louis – mondja Steph, és mindhárman kilépnek a szobából.
- Új szobába költözöl! – kiáltja anya, amint az ajtó becsukódik.
- Nem, nem lehet. Ez rendben van, anya, biztos vagyok benne, hogy nem lesznek itt sokszor.
- Egyáltalán nem, keresni fogunk egy másikat, most. Nem leszel egy szobában azokkal a punkokkal! – mondja.
- Anya… Kérlek, csak nézzük meg, hogy alakul. Kérlek? – könyörgöm, mire ő sóhajt.
- Rendben – sziszegi legnagyobb meglepetésemre.

Chapter 1

És meg is hoztam az első részt!

Lehet, hogy nem mindig fogok dumálni a részek előtt, mint a többi blogomnál, majd csak ha szeretnék valamit mondani vagy kérdezni. Ha érkezik komment vagy valamilyen megjegyzés chaten, arra persze mindig válaszolni fogok :)

A következő rész szerintem már holnap érkezik, kellemes olvasást! :) Xx

Chapter 1

- Louis! – hallom, ahogy anyukám hív a földszintről. Nyögök, és kigördülök az apró, mégis ismerős ágyamból. Amíg ágyazok, elpocsékolom az időmet, bár úgyis ez az utolsó reggel, hogy figyelmet fordítok rá. – Louis! – hív újra.
- Fent vagyok! – kiabálok vissza. A szekrények nyitódnak és zárulnak, biztosan a reggelimet készíti. Kis csomót érzek a gyomromban, ahogy elkezdek zuhanyozni.
Az elmúlt néhány évet idegesen töltöttem, készülve a főiskolára. A hétvégéimet tanulással töltöttem és felkészüléssel erre, amíg a társaim lerészegedtek, az idejüket vesztegetik. Aznap, mikor az elfogadó levél megjött a WSU-tól, izgatott voltam. Anyukám sírt, amit én óráknak éreztem, és el kellett ismernem, nagyon büszke voltam magamra. Minden kemény munkám kifizetődött. Már egyszer elhagytam Washingtont a főiskola miatt, de végül is meggondoltam magam. Szeretem az ismerősséget.
A forró víz ellazítja feszült izmaimat, mióta vagyok már itt? Sietek, és megmosom a hajam, lustán dörzsölöm a szivacsot végig a testemen.
Ahogy a törülközőt a derekam köré tekerem, anya hív ismét. Figyelmen kívül hagyom, tudom, hogy ideges az érkezésem napja miatt a főiskolára, de én már elterveztem ezt a napot. A barátnőm, Natalie hamarosan itt lesz, hogy elutazzon velem és anyával. Natalie egy évfolyammal lejjebb jár, de 18 éves, csak a szülei egy évvel később adták óvodába. Natalie kitűnő tanuló, mint én, briliáns, és csatlakozni fog hozzám a WSU-n jövőre. Azt kívánom, bárcsak jönne most, különösen tekintettel arra, hogy senkit sem fogok ismerni a főiskolán. Csak szükségem van egy rendes szobatársra, ez az egyetlen dolog, amit kérek.
- Louis William!
- Most jövök le, anya, kérlek, ne hívj még egyszer! – kiáltom, ahogy lesétálok a lépcsőn.
Natalie az asztalnál ül, szemben anyával, egy pink begombolt ingbe és szürke ceruzaszoknyába öltözött, a megszokott öltözéke. Szőke haja hullámos és hátratűzte.
- Helló, főisulis fiú – ragyogóan elmosolyodik, tökéletesen húzott mosollyal, mielőtt feláll, így be tudom húzni őt egy szoros ölelésbe.
- Szia – adok neki egy ugyanolyan ragyogó mosolyt, és átfuttatom ujjaimat rendetlen barna hajamon, amikor kiengedem őt szoros fogságomból.
- Édesem, várhatunk pár percet, amíg megcsinálod a hajad – mondja anya csendesen.
Utam a tükörhöz vezet, majd bólintok, igaza van. A hajamnak szalonképesnek kell lennie ma, és természetesen nem habozik, hogy emlékeztessen.
- Kivihetjük a csomagjaidat az autóba – ajánlja Natalie, és elveszi a kulcsokat anyától. Adok egy gyors csókot az arcára, mielőtt eltűnik a szobából.
Az idegesség a gyomromban körbetáncol, ahogy az autóhoz sétálok, legalább van két órám, hogy eltüntessem. Fogalmam sincs, milyen lesz a főiskola, fogok akár barátságot kötni?

Köszöntés

Sziasztok! :)

Köszöntök minden idetévedőt a következő blogomon, amelyen kivételesen nem egy saját történetet fogok írni, én csak fordítom. Mint a címből is kiderül, az After Larry Stylinson verzióját olvashatjátok majd itt. Nem tudom, mennyien olvastátok vagy olvassátok az eredetit, ez szinte ugyanolyan lesz, de persze különbségek is előfordulnak, majd meglátjátok. És akkor el is mondanék pár információt, amik fontosak:

• Itt nem egy saját történetet fogok írni, nem én fogom kitalálni, csak fordítom, tehát a sztori nem az enyém!
• Mivel ennek az angol verziója is az eredeti alapján íródik, így az én fordításom is nagyon fog hasonlítani az eredeti magyar fordításához, sőt sokszor meg is egyezik, szóval ebből ne legyen probléma.
• Aki nem szereti Larry Stylinsont, az ne olvassa a blogot, nem kell ide az utálkozás és veszekedés!
• Ebben is lesznek +18-as részek, aki ezeket nem szereti vagy nincs felkészülve, hogy ilyeneket elképzeljen, akkor az vagy ne olvassa sztorit, vagy majd azokat a részeket.
• Az előző blogaimtól eltérően itt nem úgy lesz, hogy egy héten egy új rész. Egy héten többször is lesz, attól függ, mikor lesz rá időm, hogy kirakjam. Szóval nincs konkrét nap, amikor frissítés lesz, úgyhogy többször is nézzetek fel, nehogy lemaradjatok róla!
• Egyelőre jóval előrébb tartok a fordítással (kb. 30 rész van készen), tehát esetleg majd akkor jönnek ritkábban a részek, ha az angol verziónál is később rakja ki az írója. Meg persze azért nekem is kell idő, amíg lefordítom, ami nem mindig van a tanulás miatt. Remélem, megértitek.
• Ó, és ami a fejlécet illeti. Lesz majd, de mivel én nem tudok csinálni, így vagy az egyik barátnőmet kérem meg, vagy ha esetleg valaki közületek, aki ért hozzá, megcsinálja nekem. A lényeg, hogy lesz, csak idő kérdése.

Nos, azt hiszem, minden lényeges dolgot elmondtam, amit akartam, ha netalán mégsem, akkor azt majd a rész előtt kiírom :)